Esztergom és Vidéke, 1992

1992-12-03 / 47. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Kik kaphatnak szociális segélyt? - kérdeztük Nemeskéry Edvinl, az önkormányzat egészségügyi és szociális bizottságának tagját, a „kék" gyógyszertár vezetőjét. - Az odaítélésre egy ad hoc bizottság hivatott. Ha kell, környezettanulmányt készítünk, de számos esetben ismerjük a kérvényezőt, és így nincs szükség külön tanulmányra. Olyan eset is előfordul, hogy a kérvényező jó anyagi körülmények között él, sőt gyermekei jól keresnek, de korántsem ez a jellemző. Inkább az, hogy a rászoruló szégyelli a „könyöradományt", inkább nem kér. Az ő felderítésük külön feladat. Saj-nos, e munka elvégzésére nincs elég szakember. Egy e célra szolgáló nyomtatványon a kérvényező feltünteti, hogy kevés a nyugdíja, vagy azt, hogy gyógyszersegélyt kér. Ilyen esetekben a nyugdíjszelvényt is kérjük. Mivel a segélyezési rendszer jelenleg kettős, az önkormányzat és a társadalombiztosítás is ad, megpróbáljuk kiküszöbölni az átfedéseket. Tehát senki se kapjon egyidőben két helyről. Közgyógyellátotti igazolvány megszerzésére is lehetőség van. Ezt a körzeti orvos javaslatára a Polgármesteri Hivatal adja. Az ilyen igazolvány tulajdonosa a gyógyszerek java részét ingyen kaphatja. Jelenleg 592 rászoruló rendelkezik ilyen igazolvánnyal, közülük 26-an méltányossági alapon. Rendszeres szociális segélyre évi négymilliót fordít a város. Rendszeres nevelési segély címén pedig kilencmilliót oszthatunk szét. Rendszeres segélyben 42 fő részesül. Rendkívüli segélyt június 30-ig 676 esetben fizettek ki. Ilyet évente legfeljebb kétszer lehet kérni, s ez alkalmanként 3-5000 forintot jelent. Nevelési segélyben pedig 473 fő részesült. Itt meg kell említenem a kamatadó enyhítésére szánt pénzt is. Erre 5.070.000 forintot fordíthatunk. - Milyen kritikus esetekkel találkozott? - Több olyan idős, beteg, rokkant nyugdíjassal találkoztam, akik 1012.000 Ft-ból kénytelenek élni tömblakásokban, fizetve a rendkívül magas rezsiköltségeket. Az idős egyedülállók esetében még rosszabb a helyzet: ők a lakásköltségek levonása után 1000-1500 forintból kellene hogy megéljenek. A megoldás néhány „öregek háza" építése lenne. Ezáltal sok lakás felszabadulhatna - és az orvosi ellátás, az étkezés is inegoldottabb lenne. Már javasoltuk, hogy a rászorulók számára egy boltot hozzanak létre, ahol mondjuk bonért lehetne vásárolni. Erre főként az alkoholisták miatt lenne szükség, hiszen ők a kapott segélyt az első vendéglőben elköltik. - Esztergomban mennyi a szociálisan hátrányos helyzetűek száma? - Becslésem szerint mintegy 5-10 százalék. Végezetül hadd említsem meg, hogy a rászoruló diákok megsegítésére nemrég hoztuk létre a Szent Lázár Rend Alapítványt. Ennek elnöke Szontágh Katalin tanár, alelnöke pedig jómagam. Azt szeretnénk, hogy a szegénysorsú diákok ne kallódjanak el. Ez a rend Nyugat-Európában már hosszú ideje működik. Rövidesen számlaszámunk is lesz. (s.j.) A Magyar Máltai Szeretetszolgálat az adományokat hétfőnként 16-18 óra között várja a Dobogókői úti volt szovjet laktanyában az esti órákban csak két busz közlekedik, ezért több esetben kértem, hogy a településünket érintő napirendet ahogy lehetséges - vegye előre a testület. A meghívóban második napirendi pontként szereplő téma végül mégis az utolsó helyre került. így nem értek „Minczér Kálmán testületi képvise- egyet a tudósító megjegyzésével, milő az ülésről eltávozott.(Nehéz ehhez Vcl rajtam kívülálló okok miatt kellett kommentárt fűzni. Az mindenesetre eltávoznom. Tisztelt Szerkesztőség! 1992. november 26-án megjelenő Esztergom és Vidéke 46. számában Rafael Balázs tudósításában, amely a képviselő-testületi ülésről készült, a rám vonatkozó megjegyzés így szólt: szemmel látható, hogy komoly, sürgősen tisztázandó ellentétek feszülnek a falu lakosai között.)" Megjegyezni kívánom, hogy mint területi képviselőnek, nekem lenne a legnagyobb érdekem a faluban lévő feszültség feloldása, mivel egész Pilisszentlélek lakosságának érdekét kíváA rám vonatkozó közlemény első mondatával egyetértek, mert valóban eltávoztam az ülésről. A korábbi meg- . , . , . , , , . beszéléssel ellentétben nem abban az no

m képviselni, de ugy erzem, hogy időpontban tárgyalta a képviselő-tes- ezt csak a problemakat helyben megtület a Pilisszentléleket érintő napirendet. (Mivel Kund Ferenc, a napirend előadója eltávozott és csak később érkezett vissza!) Mivel Pilisszentlélekre ismerő jószándékú nyilatkozatokkal segíthetik. Minczér Kálmán képviselő Mike Pohril: Esztergom utcáit járva* Az idei hosszú, forró nyáron a Dunakanyaron kívül Magyarország más vidékeivel is alkalmam nyílt megismerkedni. Nagy meglepetésemre sok hasonlóságot, de különbséget is tapasztaltam. Az ország földrajzilag nagyon sokféle. Történelme úgyszintén gazdag. De az elmúlt negyven év szemmelláthatóan nagy veszteségeket okozott mind az emberek, mind a települések, de az intézmények esetében is. Különösen Esztergom szenvedett sokat az előző rendszer idején. Ahhoz, hogy a dolgok igazán jobbra forduljanak, egyvalami nagyon hiányzik: a lakosság közösségi szelleme és a városuk-községük iránt érzett büszkeség. Ez apró dolgokból derül ki. Az eldobált szemét és a vandál rongálás szembeszökő jelei a köz- és magántulajdonon egyaránt erről tanúskodnak. A virágok a parkokból szőrén-szálán eltűnnek. Csak nem a manók űznek velünk tréfát? - Vagy az emberek túlságosan is hozzászoktak, hogy mindig mások vállalnak helyettük felelősséget? Fogalmam sincs. De azt tudom, mert a saját szememmel látom, hogy nem a turisták, hanem a helybéli lakosok azok, akik elszórják a szemetet. Tanúja voltam, amikor kempingező turisták feltakarították maguk után a szemetet - azzal a szeméttel együtt, ami már érkezésük előtt is ott volt, és aztán a város otthagyta az összegyűjtött szemetet, amíg a kóbor kutyák újra nem intézkedtek". Néha azon töröm a fejem, hogy én lennék az egyetlen, aki mindezt látja? Képtelenség gondatlanul végigsétálni a Duna-sétányon cs élvezni a szép környezetet, mert állandóan figyelni kell, hova lép az ember. Pedig azoknak a kutyáknak biztosan vannak tulajdonosaik! Túl nagy kérés lenne, hogy takarítsák fel a kutyáik után a piszkot? - Tudom, hogy a város rendszeresen takarítja a sétányt, de minden nap nem teheti meg, nem is kell megtennie, hiszen a szemetet az emberek csinálták, akik elég felnőttek ahhoz, hogy tudják, meguknak kell rendbe tenni, amit okoztak. A város dolga az, hogy szemeteskukák legyenek a közterületeken és azokat rendszeresen ürítsék. Az utcák tisztaságáról is gondoskodniuk kell. Ennek ellenére a lakosoktól is elvárható, hogy kicsit gondosabbak legyenek és megtanulják: minden, amit a közösség tesz, pénzbe kerül, és mindenki fizet azért, hogy feltakarítsák a kutyapiszkot és az eldobált szemetet, sőt: új szemeteseket állítsanak fel a megrongáltak helyére. Ingyen semmi sincs. Ez a hazug ígéret az 1990-es rendszerváltással érvényét veszítette. Ez a város áldozat volt: az infrastruktúrát nem fejlesztették, a közszolgáltatás színvonala alacsony volt és a város nem kapott elég penzt, hogy lépést tudjon tartani az ország többi részével. Az Esztergom-Párkány közötti híd megdöbbentő szimbóluma ennek a mellőzöttségnek. De úgy tűnik, mindez változóban van. Az utcák tisztábbak. Eddig soha nem látott méreteket öltött az infrastruktúra fejlesztése. Egyre több biztató jelét látjuk annak. hogy nem is olyan rossz dolog Esztergomban lakni. Még Pestre is tudok telefonálni, anélkül, hogy órákat töltenék a készülék mellett! A város megteszi, ami tőle telik. És a város lakosai?... De nemcsak Magyarország különböző tájain fordultam meg, hanem Ausztriában és Csehszlovákiában is. A közöttük lévő különbségek most egészen szembetűnőek voltak. - Magyarország valóban egyedülálló azzal a különleges képességével, ahogy a változó időkkel lépést tud tartani. Ez talán itt, Esztergomban nem annyira szembetűnő, de attól még igaz. Kívülállóként a fejlődésnek több jelét látom. És úgy tűnik, ennek elsődleges előmozdítói a vállalkozók. Szinte nap mint nap nyílnak az új üzletek. Látom, ahogyan tulajdonosaik széppé varázsolják és rendben tartják az üzletek környékét. Egyre több a teraszos kávézó és az étterem. Esztergom egyre vonzóbb hellyé válik, mind a lakosok, mind a turisták számára. Az új Julius Meinl-áruház nagyon szép. Az új éttermek ételkínálata bővül és belső terük is vendégmarasztaló. Az áruházi kiszolgálók barátságosak és udvariasak. Legalábbis a magánüzletekben. Igazi meglepetésben volt részem, amikor visszavittem egy hibás rádiós órát és szó nélkül kicserélték, még elnézést is kértek, hogy hibás árut adtak. És mindezt olyannal tették, aki keveset beszél magyarul. A piaci árusok is nagyon barátságosak velem. Egyszer, amikor az egyik eladó nem engedte, hogy magam válasszam ki az árut, a másik személyesen vitt át a maga standjához, és biztatott, hogy vegyek csak, amit akarok. Ez nagyon jó érzéssel töltött el. És ez egyben azt is jelenti, hogy mindnyájan, akik Esztergomban élünk, valami olyasmit tapasztalunk, amit eddig még soha: az áruk minősége jelentősen javult és az üzletek is esztétikusabbak. És mindez természetszerűen kijár mindannyiunknak! A helyi lakosok talán nem találják elég gyorsnak ezeket a változásokat, és ráadásul minden többe is kerül. Hiánycikk is akad még. De én, mint kívülálló, lényeges változásnak vagyok tanúja. Az emberek rájöttek, hogy kockáztatni és vállalkozni kell. A vállalkozók azok, akik a változásokat irányítják. Olyasmit tesznek, amihez legtöbbünknek soka sem lenne bátorsága; mindent egy lapra tesznek fel álmaik megvalósításáért. Az önálló vállalkozókon áll vagy bukik a piacgazdaságba való átmenet sikere. És valóban ők a közösség mozgatóerói. Fordította: Gaál Árpádné * A szerző az Amerikai Békehadtest Esztergomba munkálkodó önkéntese. Thimtu&d