Esztergom és Vidéke, 1992

1992-10-29 / 42. szám

343 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE (Folytatás az 1. oldalról) „Támadni kell, mindig nagyobb kö­rökben/ Életnek ott, hol a mártírtetem/ magát kifonja csendes földi rögben:/ Légy hű, s bízzál jövődbe', nemze­tem. "Az utóbbi idézet már Arany János verséből való: a közös ima után ez legyen az első pohárköszöntőnk Emeljük poha­runkat Esztergom polgárainak történel­mi közössége nevében azoknak az 56­osoknak a tiszteletére, akik eljöttek mai találkozónkra, és azokéra is, akik most nem jöhettek el, vagy már soha többé nem lehetnek közöttünk. Nagyfalusi Tibor egy előterjesztés is­mertetésével zárta szavait - A Kulturális és Idegenforgalmi Bi­zottság a közeljövőben javasolni fogja a képviselő-testületnek, hogy Esggrgom városa adományozzon díszpolgári címet az 56-os Nemzeti Tanács volt tagjainak és a Sötétkapui sortűz áldozatainak A városházi ünnepség a Széchenyi té­ren, a zászlók előtt folytatódott A Város­háza erkélyén a zeneiskola fúvósainak nyitózenéje után dr. Horváth István kép­viselő és három diák jelent meg zászlók­kal. Középen azzal a lobogóval, amelyet annak idején a Sötétkapunál szétlőtt buszból mentettek ki. A hagyományőrző emlékirat szövegét - benne a tizennégy esztergomi mártír nevével - három diák olvasta fel. (Idén az Arany János Általános Iskola és a Berzeviczy Gergely Közgazdasági Szakközépiskola tanulói.) A gyászszalagot polgármesterünk és Meszes Ferenc, az egykori Nemzeti Ta­nács tagja kötötte fel a város zászlajára, miközben a Városháza udvaráról tizen­négy harangütés hallatszott Majd a Szózat eléneklése után a tizen­négy halott emlékét idéző tizennégy fák­lyás diák mögött - követve a tragikus sorsú autóbusz útvonalát - a Sötétkapu­hoz vonultunk Előbb a tragédia helyszínén álltunk meg, ahol Meszes Ferenc megkoszorúzta a már­tírok tábláját A komoran lobogó fáklyák fényben, a Sötétkapu máig szorongató lég­körében a jelenlévők a Balassa kórus előa­dásában megrendülten hallgatták Bárdos Lajos Zarándokénekét Az ünnepség a Sötékapu bejáratánál lévő emléktáblánál folytatódott Otta város ko­szorúját dr. Könözsy László polgármester és Balogh Péter alpolgármester helyezte eL Az Országgyűlés nevében dr. Dornbach Alajos és dt Arató Géza koszorúzott Ján Oravec polgármestert, aki testvérvárosunk Párkány tiszteletadását ugyanilyen módon fejezte ki, taps köszöntötte. Ezt követően dr Dornbach Alajos, az Országgyűlés alelnöke állt a mikrofon elé: -Tisztít esztagomiak, tisztítemöazűk! Most már szabadon ünnepelhetjük októ­ber 26-át Magyarságunk három jelentós eseményére kívánom felhívni a figyelmet Az első ehhez a helyhez, Esztergom várhe­gyéhez, az állam- és egyházalapításhozkap­csolódik. Jól tudjuk: István műve nélkül a nemzet elenyészett volna. A második: 1848 forradalma, a polgárosodás, a felemelkedés küzdelme volt A civilizált Európa egy év­századon keresztül emlékezett a magyarság forradalmára. A harmadik: 1956 októbere. Ekkor újra felénk fordulta figyelem: a nem­zeti függetlenség kivívása, a haladó társada­lmi rend létrehozásának szándéka keltette fel irántunk a figyelmet..1956 azért is fé­nyes, mert bizonyos kérdésekben egység volt Megrendítően nagy egység! Ma azt az egységet nem lehet számonkérni, de a fenn­tartás ndküli együttműködést igen A kion­tott életeket nem lehet kárpótolni. Ezért illő és kötelező tapintattal, méltósággal köze­ledjünk emlékükhöz. Az ünnepi műsor a Himnusz közös elé­neklésével ért véget A tavaly, hagyomány­teremtő szándékkal megfogalmazott forga­tókönyv az idén is méltó volt 1956 szelle­méhez Poriunk, mint a szikla Megrendülten tudatjuk: Közösségünk alapító tagja, KISS JQZSEFNE (ELLA) sz. ÚRBAN MAGDOLNA, volt szatmárnémeti lakos, megpróbáltatásokkal teli életének 54. évében elhunyt A megboldogult hamvaitól 1992. október 31-én d.u. 2 órakor búcsúzunk az esztergom-bdvárosl temető kápolnájában. A fájdalommal sújtott családdal , együttérezve gyászolja az ABEL ERDÉLYI KÖZÖSSÉG * Együttérzésünket fejezzük ki Kiss Józsefnek, lapunk volt rovatvezetőjének neje, I. Ella korai halála miatt. A család mély gyászában osztozik az Esztergom és Vidéke Szerkesztőbizottsága Esztergom temetőiről HALLOTAK NAPJA ELŐTT ' A temetők környékén látszik, hogy közeleg a halottak napja. Az emberek kerti szerszámokkal jönnek-mennek A virágárusok száma is megszaporodott Az esztergomi temetők múltja után kutatva kaptam kölcsön egy féltve őrzött ereklyét Vértes Zoárd bencés tanár 1944-ben kiadott ,Az esztergomi belvá­rosi temető sírlámpái mellől" című könyvét Ebben olvastam: ,,... A földi tájakon semmi sem figyel­meztet bennünket jobban a röpke kis idő­re, mely szárnyát szegzi nagy reménye­inknek, mint a temető, minden testi há­nyattatásunk egyetlen biztos kikötője... Akik félnek a haláltól, nem beszélnek róla, s még attól is menekülnek, ami emlékezetükbe hozhatná: a temetőtől. Pedig a keresztény temető esett, gyá­molatlan testünk gondozó bölcsője, hor­dozója az égi nagykorúságig! Saruoldo­zó tiszteletet érdemel!..." Hogyan gondozzuk és becsüljük te­metőinket milyen a temetkezési kultú­ránk? Ezekre a kérdésekre vártam vá­laszt amikor felkerestem a Komárom­Esztergom Megyei Temetkezési Vállalat kirendeltségvezetőjét Berényi Vilmost. A vállalat 36 éve üzemel. Berényi Vil­mos 1981-ben vette át feladatkörét -Akkor az irodai ügyfélfogadásban és a temetői dolgozók körében egyaránt ál­datlan állapotok uralkodtak. Panaszleve­lek áradata zúdult hozzánk. Amint fel­mértem a lehetőségeket Kónya Ferenc igazgatótól szabad kezet kaptam az át­szervezésre. Ekkor trehány, nemtörő­döm munkájuk miatt 20-25, éve ott dol­gozóktól kellett megválni. Új feltételek­kel, új embereket vettek fel. De nemcsak személyi változások történtek, a temetők is elhanyagolt állapotban voltak A belvárosi temető, mely több száz éves, de szerkezetében, jellegében a szá­zadforduló Esztergomának társadalmi és vagyoni rendjét tükrözi, jórészt művészi értékű síremlékekkel, szörnyű állapot­ban volt Onnan tíz vagon szemetet kel­lett kihordani, és ott 1978 óta csak ham­vasztásos temetést engedélyeztek. De ezt a tilalmat a képviselő-testület tavaly feloldotta. A vállalat az irodaépületet a raktárt a ravatalozót másfél millióért felújította. A dolgozóknak öltözőt, fürdőt építtetett A nagyvárosiak nyolcvan szá­zaléka ide temetkezik, ragaszkodik eh­hez a helyhez. A helyzet tehát sokat vál­tozott, de még rengeteg a tennivaló: a temető kerítését végig meg kell építeni, a kapukat zárhatóvá kell tenni, az utakat rendszeresen karban kell tartani, mert esőzés után alig járhatók Mielőbb meg­oldandó, hogy a belvárosi temetőben nyilvános illemhelyet is építtessen az ön­kormányzat hisz az ő tulajdona A szentgyörgymezői temető, melyet a XVITT. században létesítettek, és eleinte a vízivárosi, a szentgyörgymezői, majd a szenttamási lakosság temetkezési helye volt, ma már az egész városé. Ma jóval rendezettebb, mint a belvárosi. Kár, hogy számos régi, értékes síremléket le­döntötték, s helyükön a műkövek soka­sodnak. A temető arculatát meghatározó és még mai is fellelhető romantikus sír­emlékek, a néhány szív alakú barokkos emlék és az obeliszkek megőrzésre érde­mesek Itt is volt vízvezeték-építés és épület-karbantartás. Az a nagyarányú te­metőbővítés, amelyet a város az elmúlt években itt véghezvitt, 15-20 évre meg­oldja az új sírhelyek kialakításának gondját Bár itt is van mit tenni a tulaj­donosoknak, az önkormányzatnak és az egyháznak A kerítést itt is végig ki kell építeni, a meglévő drótkerítést pedig szi­lárd anyagúra kell cserélni. A zárható két nagy és egy kiskaput úgyszintén el kell készíttetni. A kertvárosi temető a legfiatalabb, 1946-ban szentelték fel. A legkisebb a három közül, de itt is van tennivaló. Min­denekelőtt a gépkocsiforgalmai kitiltani, és ezzel egyidőben a parkolást megolda­ni, vízvezetéket építeni, és a kaput is zárhatóvá kell tenni. A közvilágítás mindhárom esztergomi temetőben megoldandó feladat Ezzel némileg gátat szabhatnának annak a lo­pássorozatnak, ami mostanában elural­kodott Lopják a virágokat a kihelyezett edényeket a szemeteskukákat a vázá­kat a fej fákat. Berényi Vilmos azt kéri, hogy ha va­lakinek panasza, észrevétele van, hozzá forduljon. A belvárosi temetőben van az irodája. Közeleg a halottak napja. A vállalat emberei takarítják a temetőket a hozzá­tartozók pedig a sírokat gondozzák, hogy mindenszentek estéjén ki-ki szép kör­nyezetben égethessen gyertyát azokért is, akik a távolban nyugszanak. Úgy, ahogy azt a belvárosi temető ravatalozó­kápolnájá előtti nagy körben teszik. (Pálos)

Next

/
Thumbnails
Contents