Esztergom és Vidéke, 1992

1992-10-29 / 42. szám

343 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE (Folytatás az 1. oldalról) „Támadni kell, mindig nagyobb körökben/ Életnek ott, hol a mártírtetem/ magát kifonja csendes földi rögben:/ Légy hű, s bízzál jövődbe', nemzetem. "Az utóbbi idézet már Arany János verséből való: a közös ima után ez legyen az első pohárköszöntőnk Emeljük poharunkat Esztergom polgárainak történelmi közössége nevében azoknak az 56osoknak a tiszteletére, akik eljöttek mai találkozónkra, és azokéra is, akik most nem jöhettek el, vagy már soha többé nem lehetnek közöttünk. Nagyfalusi Tibor egy előterjesztés ismertetésével zárta szavait - A Kulturális és Idegenforgalmi Bizottság a közeljövőben javasolni fogja a képviselő-testületnek, hogy Esggrgom városa adományozzon díszpolgári címet az 56-os Nemzeti Tanács volt tagjainak és a Sötétkapui sortűz áldozatainak A városházi ünnepség a Széchenyi téren, a zászlók előtt folytatódott A Városháza erkélyén a zeneiskola fúvósainak nyitózenéje után dr. Horváth István képviselő és három diák jelent meg zászlókkal. Középen azzal a lobogóval, amelyet annak idején a Sötétkapunál szétlőtt buszból mentettek ki. A hagyományőrző emlékirat szövegét - benne a tizennégy esztergomi mártír nevével - három diák olvasta fel. (Idén az Arany János Általános Iskola és a Berzeviczy Gergely Közgazdasági Szakközépiskola tanulói.) A gyászszalagot polgármesterünk és Meszes Ferenc, az egykori Nemzeti Tanács tagja kötötte fel a város zászlajára, miközben a Városháza udvaráról tizennégy harangütés hallatszott Majd a Szózat eléneklése után a tizennégy halott emlékét idéző tizennégy fáklyás diák mögött - követve a tragikus sorsú autóbusz útvonalát - a Sötétkapuhoz vonultunk Előbb a tragédia helyszínén álltunk meg, ahol Meszes Ferenc megkoszorúzta a mártírok tábláját A komoran lobogó fáklyák fényben, a Sötétkapu máig szorongató légkörében a jelenlévők a Balassa kórus előadásában megrendülten hallgatták Bárdos Lajos Zarándokénekét Az ünnepség a Sötékapu bejáratánál lévő emléktáblánál folytatódott Otta város koszorúját dr. Könözsy László polgármester és Balogh Péter alpolgármester helyezte eL Az Országgyűlés nevében dr. Dornbach Alajos és dt Arató Géza koszorúzott Ján Oravec polgármestert, aki testvérvárosunk Párkány tiszteletadását ugyanilyen módon fejezte ki, taps köszöntötte. Ezt követően dr Dornbach Alajos, az Országgyűlés alelnöke állt a mikrofon elé: -Tisztít esztagomiak, tisztítemöazűk! Most már szabadon ünnepelhetjük október 26-át Magyarságunk három jelentós eseményére kívánom felhívni a figyelmet Az első ehhez a helyhez, Esztergom várhegyéhez, az állam- és egyházalapításhozkapcsolódik. Jól tudjuk: István műve nélkül a nemzet elenyészett volna. A második: 1848 forradalma, a polgárosodás, a felemelkedés küzdelme volt A civilizált Európa egy évszázadon keresztül emlékezett a magyarság forradalmára. A harmadik: 1956 októbere. Ekkor újra felénk fordulta figyelem: a nemzeti függetlenség kivívása, a haladó társadalmi rend létrehozásának szándéka keltette fel irántunk a figyelmet..1956 azért is fényes, mert bizonyos kérdésekben egység volt Megrendítően nagy egység! Ma azt az egységet nem lehet számonkérni, de a fenntartás ndküli együttműködést igen A kiontott életeket nem lehet kárpótolni. Ezért illő és kötelező tapintattal, méltósággal közeledjünk emlékükhöz. Az ünnepi műsor a Himnusz közös eléneklésével ért véget A tavaly, hagyományteremtő szándékkal megfogalmazott forgatókönyv az idén is méltó volt 1956 szelleméhez Poriunk, mint a szikla Megrendülten tudatjuk: Közösségünk alapító tagja, KISS JQZSEFNE (ELLA) sz. ÚRBAN MAGDOLNA, volt szatmárnémeti lakos, megpróbáltatásokkal teli életének 54. évében elhunyt A megboldogult hamvaitól 1992. október 31-én d.u. 2 órakor búcsúzunk az esztergom-bdvárosl temető kápolnájában. A fájdalommal sújtott családdal , együttérezve gyászolja az ABEL ERDÉLYI KÖZÖSSÉG * Együttérzésünket fejezzük ki Kiss Józsefnek, lapunk volt rovatvezetőjének neje, I. Ella korai halála miatt. A család mély gyászában osztozik az Esztergom és Vidéke Szerkesztőbizottsága Esztergom temetőiről HALLOTAK NAPJA ELŐTT ' A temetők környékén látszik, hogy közeleg a halottak napja. Az emberek kerti szerszámokkal jönnek-mennek A virágárusok száma is megszaporodott Az esztergomi temetők múltja után kutatva kaptam kölcsön egy féltve őrzött ereklyét Vértes Zoárd bencés tanár 1944-ben kiadott ,Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől" című könyvét Ebben olvastam: ,,... A földi tájakon semmi sem figyelmeztet bennünket jobban a röpke kis időre, mely szárnyát szegzi nagy reményeinknek, mint a temető, minden testi hányattatásunk egyetlen biztos kikötője... Akik félnek a haláltól, nem beszélnek róla, s még attól is menekülnek, ami emlékezetükbe hozhatná: a temetőtől. Pedig a keresztény temető esett, gyámolatlan testünk gondozó bölcsője, hordozója az égi nagykorúságig! Saruoldozó tiszteletet érdemel!..." Hogyan gondozzuk és becsüljük temetőinket milyen a temetkezési kultúránk? Ezekre a kérdésekre vártam választ amikor felkerestem a KomáromEsztergom Megyei Temetkezési Vállalat kirendeltségvezetőjét Berényi Vilmost. A vállalat 36 éve üzemel. Berényi Vilmos 1981-ben vette át feladatkörét -Akkor az irodai ügyfélfogadásban és a temetői dolgozók körében egyaránt áldatlan állapotok uralkodtak. Panaszlevelek áradata zúdult hozzánk. Amint felmértem a lehetőségeket Kónya Ferenc igazgatótól szabad kezet kaptam az átszervezésre. Ekkor trehány, nemtörődöm munkájuk miatt 20-25, éve ott dolgozóktól kellett megválni. Új feltételekkel, új embereket vettek fel. De nemcsak személyi változások történtek, a temetők is elhanyagolt állapotban voltak A belvárosi temető, mely több száz éves, de szerkezetében, jellegében a századforduló Esztergomának társadalmi és vagyoni rendjét tükrözi, jórészt művészi értékű síremlékekkel, szörnyű állapotban volt Onnan tíz vagon szemetet kellett kihordani, és ott 1978 óta csak hamvasztásos temetést engedélyeztek. De ezt a tilalmat a képviselő-testület tavaly feloldotta. A vállalat az irodaépületet a raktárt a ravatalozót másfél millióért felújította. A dolgozóknak öltözőt, fürdőt építtetett A nagyvárosiak nyolcvan százaléka ide temetkezik, ragaszkodik ehhez a helyhez. A helyzet tehát sokat változott, de még rengeteg a tennivaló: a temető kerítését végig meg kell építeni, a kapukat zárhatóvá kell tenni, az utakat rendszeresen karban kell tartani, mert esőzés után alig járhatók Mielőbb megoldandó, hogy a belvárosi temetőben nyilvános illemhelyet is építtessen az önkormányzat hisz az ő tulajdona A szentgyörgymezői temető, melyet a XVITT. században létesítettek, és eleinte a vízivárosi, a szentgyörgymezői, majd a szenttamási lakosság temetkezési helye volt, ma már az egész városé. Ma jóval rendezettebb, mint a belvárosi. Kár, hogy számos régi, értékes síremléket ledöntötték, s helyükön a műkövek sokasodnak. A temető arculatát meghatározó és még mai is fellelhető romantikus síremlékek, a néhány szív alakú barokkos emlék és az obeliszkek megőrzésre érdemesek Itt is volt vízvezeték-építés és épület-karbantartás. Az a nagyarányú temetőbővítés, amelyet a város az elmúlt években itt véghezvitt, 15-20 évre megoldja az új sírhelyek kialakításának gondját Bár itt is van mit tenni a tulajdonosoknak, az önkormányzatnak és az egyháznak A kerítést itt is végig ki kell építeni, a meglévő drótkerítést pedig szilárd anyagúra kell cserélni. A zárható két nagy és egy kiskaput úgyszintén el kell készíttetni. A kertvárosi temető a legfiatalabb, 1946-ban szentelték fel. A legkisebb a három közül, de itt is van tennivaló. Mindenekelőtt a gépkocsiforgalmai kitiltani, és ezzel egyidőben a parkolást megoldani, vízvezetéket építeni, és a kaput is zárhatóvá kell tenni. A közvilágítás mindhárom esztergomi temetőben megoldandó feladat Ezzel némileg gátat szabhatnának annak a lopássorozatnak, ami mostanában eluralkodott Lopják a virágokat a kihelyezett edényeket a szemeteskukákat a vázákat a fej fákat. Berényi Vilmos azt kéri, hogy ha valakinek panasza, észrevétele van, hozzá forduljon. A belvárosi temetőben van az irodája. Közeleg a halottak napja. A vállalat emberei takarítják a temetőket a hozzátartozók pedig a sírokat gondozzák, hogy mindenszentek estéjén ki-ki szép környezetben égethessen gyertyát azokért is, akik a távolban nyugszanak. Úgy, ahogy azt a belvárosi temető ravatalozókápolnájá előtti nagy körben teszik. (Pálos)