Esztergom és Vidéke, 1992

1992-10-29 / 42. szám

1992. december 10. * 48. szám * Ára: 19,50 Ft Alapíttatott 1.879-bon * Alapító főszerkesztő: DR. KÖRÖSY LÁSZLÓ * Újraindult 1966-ban A Városháza dísztermében 15 órára összegyűlt vendégeket dr. Könözsy László polgármester köszöntötte, közöttük dr. Kovács György Zoltánt, a megyei közgyűlés elnökét, dr. Arató Gézát, országgyűlési képviselőnket, Ján Oravec párkányi polgármestert, 1956 esztergomi veteránjait, élükön Bády Istvánnal, a Nemzeti Tanács elnökével. Ezután így folytatta: - A Városháza előtt kezdődő emlékünneppel tavaly hagyományt teremtettünk. Hasonló szándék vezetett, amikor ezt a találkozót - idén először - összehívtuk. Emlékezni gyűltünk össze, szabadon, emlékezni azokra a történelmi időkre, mikor egy kis nemzet felkelt egy nagyhatalom ellen. Emlékezni azokra, akik ^ OKTÓBER 23. ^ Méltósággá! ünnepeltünk megpróbálták a lehetetlent. Nagy szükség van a hiteles és személyes emlékezésre, - és egyre kevesebben vannak, akik átélték azokat az eseményeket örült a világ - pedig fejünk felett már régen eldöntötték sorsunkat Naivak voltunk: a nemzetközi politika nem a Grál-lovagok küzdelme. A november 4-i támadás utáni segélykiáltásunk nem jutott messzire, mi pedig nem tudtuk elképzelni, hogy egy törvényesen létező országot le lehet rohanni. A sokszoros túlerő balkáni módszerekkel csalta tőrbe az országot - a külföld pedig magunkra hagyott minket A múlt hét végén a Csonkahídon két nemzet zászlaja lengett. Ez az alkalom ismételten rádöbbentett hogy magunkon csak mi, a szomszédainkkal megegyezve tudunk segíteni. Több mint három évtizeden át ellenforradalomnak hazudták a forradalmi szabadságharcunkat Szüleink féltek elmondani, sokáig mi is féltünk továbbadni az igazságot elbukott küzdelmünkről, hőseilikről, a börtönök, intemálótáborok foglyairól, a fegyverrel vagy fegyvertelenül elesettekről - halottainkról. Nemzetünk és városunk halottai itt vannak közöttünk. Most értük, mindannyiunk nevében mécsest gyújtok - fejezte be szavait városunk polgármestere az ősi jelképes gesztussal. - Ez a láng rövid életű - folytatta a megemlékezést Nagyfalusi Tibor képviselő, a városi ünnepségek rendezője. - Fiataljaink az emlékmenetben majd a fáklyák fényeivel viszik tovább. Ahhoz, hogy ezek a lángok bennünk örökmécsekké váljanak, fohászkodjunk költőink szavával. Vörösmarty Szózatát mindnyájunk imájának érezhetjük: „Az nem lehet hogy annyi szív hiába onta vért.." (Folytatás a 3. oldalon)