Esztergom és Vidéke, 1992

1992-10-15 / 40. szám

326 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ÜNN EPI B ESZ É 0 ÉK AVAR OS HA ÍÁN Dr. Sólyom László: Polgármester úr, Bíboros úr, Alkotmánybíró Urak, Képviselő Urak, Tisztelt Vendégek! Nagyon különös szerződést írunk ma alá. Ennek tárgya a Sándor-palota, egy ingatlan, de van egy palástolt ünnepi jellege ennek a szerződésnek: az, hogy az Alkotmánybíróság itt, helyben legyen. Hogyan függ össze a valóságos és a szimbolikus jelenlét? Az Alkotmánybíróság tényleges Esztergomba térésének éppen ez az ingatlan a szimbóluma. Ez az esemény nagyon sok szimbólummal van „terhelve", hiszen azt tudjuk, hogy az alkotmányosság hogyan függ össze Esztergom történetével, és Polgármester úr említette ennek az eseménynek azt a szimbólikus rétegét, hogy Esztergom elégtételt kap azokért a sérelmekért, amelyeket az utóbbi negyven évben el kellett szenvednie. A sort tovább folytathatnánk. Az Alkotmánybíróság is elégtételt kap azért, hogy itt az első alkalommal egy kultúrházban kellett fellépnie, méltatlan körülmények között Az Alkotmánybíróság létrejötte szimbolikus jelentőséggel bír. Mindenféle vélekedéssel ellentétben az alkotmánybíráskodás nem idegen hóbort, az Alkotmánybíróság szerves része és most már sine qua nonja a modern demokráciának. Nincs olyan ország Európában, ahol vagy ne lenne Alkotmánybíróság, vagy a legfelsőbb bíróságok ne kezdenék a törvényeket nem alkalmazni azért, mert nem tartják őket eléggé alkotmányosnak. Néhány évvel ezelőtt Oxfordban tapasztaltam, hogy Angliától Kanadáig és Ausztráliától Indiáig a legfelsőbb bíróságok gyakorlatilag alkotmánybíróságként működnek. Az utóbbi negyven évben a hatalom gyakorlásának, tulajdonképpeni szolgáltatásának igen bonyolult rendszere alakult ki. Az alkotmánybíróságok ebben a modem tömeg-demokráciában, ahol végül is megváltoztak a politikai irányok, és megváltozott az országvezetés iránya, egyfajta folyamatosságot, állandóságot biztosítanak, ami szintén szimbolikus egy üyen örökkévaló szimbólumokkal bíró városban. Egyfajta folyamatosságot biztosítanak, de nem önkényes, hanem alkotmányos folyamatosságot, az alkotmány folyamatosságát Az alkotmány a parlament kezében van. Az Alkotmánybíróság feladata az, hogy a törvényhozás alkotmányosságátbiztosítsa, hogy az alkotmányos körökben foglaljon helyet, és semmiképpen ne kerüljön kiélezett helyzetbe. Az Alkotmánybíróság ebben az átmeneti időszakban legfontosabb feladatának a jogbiztonság megteremtését és megőrzését tekinti. Tudjuk, hogy a diktatúrák után az igazságosság nevében sokféle ideológiakövetelte magának az uralmat Ebben a helyzetben a stabilitást csakis az biztosíthatja, ha a kormány is jogbiztonságban érzi magát Szenvedések árán is meg kell őrizni azt a biztonságot, hogy az alkotmány szelleme érvényesüljön. Annak is szimbolikus jelentősége van, hogy az Alkotmánybíróságnak nincsenek végrehajtói. Az Alkotmánybíróság kimondja ítéletét, és magára van hagyatva az, aki nem tartja be az általa előírtakat Az Alkotmánybíróság tehát a jogbiztonságot szolgálja. Azt szolgálja, hogy azok az ítéletek, amelyeket hozunk, pontosan megmondják, hogy mi is az alkotmány tartalma, hiszen önmagukban azok a dolgok, melyekről az alkotmány törvényt tartalmaz, csak a vázai az élő alkotmánynak, az alkotmány valóságának, és ebben az értelmezésben az Alkotmánybíróságnak a jog eszközével - döntő szerepe van, de nem sajátítja ki az értelmezést. Itt szeretnék utalni az Alkotmánybíróság jogállam-értelmezésének arra a mondatára, amely akkor látja megoldottnak a jogállamiságot, ha minden állampolgár és minden állami szerv nemcsak betartja az alkotmányt, hanem annak értékrendje az egész társadalmat átfogja. Ezen munkálkodunk. Még egyszer szeretnék visszatérni arra, hogy az Alkotmánybíróság nem tehet arról, hogy eddig itt nem volt székháza. Rendkívül nagyra értékelem, sót példaértékűnek tartom a városnak azt a gesztusát, hogy nem várta meg, amíg az Országgyűlés ad egymilliárd forintot arra, hogy itt legyen az Alkotmánybíróság székháza, hanem ezt a megoldást választotta, mely biztosítja a szimbolikus és valóságos jelenlétet Voltak itt egyéb szálak is, hiszen az elmúlt két év alatt az Alkotmánybíróság, az első, hivatalos megjelenésen kívül is többször volt Esztergomban; megismerkedhettünk a város értékeivel a Balassa Bálint Múzeumtól kezdve a Keresztény Múzeumig és a levéltárakig. Nagyon sok ilyen értékkel becsülnek meg bennünket Örülök, hogy egy olyan érték, mint a Gadányi-gyűjtemény, az Alkotmánybíróságnál talál otthonra s az így mindig kiállítás maradhat. Én tehát nagyon örülök ennek a szerződésnek. Szeretném hangsúlyozni ennek a jelenlegi realitásoknak megfelelő szimbolikus és ugyanakkor valóságos voltát, és ebben a szellemben szeretném aláírni a szerződést Dr. Könözsy László: Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégeink! Ma egy szerződés aláírási ünnepségre hívtuk meg Önöket Esztergom Város a tulajdonátképező Sándor-palotát a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságarészére odaajándékozza, hogy ezzel az ingatlan használatával az Alkotmánybíróság esztergomi jelenléte folyamatosan kifejezésre jusson. E szerint ez a szerződés nem egy egyszerű ajándékozási aktus, hanem egy nagyon fontos folyamat egy rehabilitációs folyamat része. Ma a rehabilitáció korát éljük. Rehabüitációra várnak az emberek, a városok. És ezen városok közé tartozik - jogosan - Esztergom város is. Esztergom városa ezt a folyamatot nem téüenül nézi, hanem aktívan áldozatokat vállalva - szinte erőn felül - veszi ki a részét az újjáépítésben. De az is egyértelmű, hogy ez a város saját erejéből nem tudja helyrehozni mindazt amit sok évtized alatt egy egész államhatalom szervezett módon vett el tőle. Egy országnak jövője sincs, ha múltját gyökereit nem őrzi, nem becsüli. Ennek a városnak értékes és gazdag múltja van, amely azonos a magyar nemzet a magyarság múltjával. Itt Esztergomban van mit megőrizni, megbecsülni. Esztergom a magyar államiság, a magyar alkotmány bölcsője. Alkotmányunk gyökerei Szent Istvánig vezethetők vissza. Ha az alkotmány fogalmát nem mai jogkörnyezetében vizsgáljuk, akkor a magyar állam, a magyar királyság első alkotmányának alapjául Szent István király intelmeit tekinthetjük, amelyet fiának, Imrének, a leendő uralkodónak írt Szent István intelmei sorsfordító időben születtek; a megmaradásról kellett dönteni. Intelmeit mint a tízparancsolatot tíz részre osztotta. Ezek alapeszméiben máig is érvényesek. Az államalapítás nehéz éveiben meg kellett tanulni, hogy az ország fennmaradásához írott törvényekre van szükség, és ezek a Szent István-i törvények biztosították, hogy e nép gyökeret verjen itt a Kárpát-medencében és fennmaradjon ezer esztendeig. Intelmeiben a vendégek befogadásáról, gyámolításáról külön intézkedik. Nyugodtan mondhatjuk Esztergomban, hogy a város ennek szellemében cselekedett a történelem folyamán, mint pl. a II. világháború idején; de a jelenkorban is ezt az intelmet méltó módon számontartjuk és gyakoroljuk. A kormányzáshoz becsületességre, józanságra, határozottságra és mindenekelőtt a körülmények, feltételek pontos ismeretére van szükség. Erre figyelmeztette fiát is. „Az én szokásaimat pedig, melyekről látod, hogy a királyi méltósággal összeférnek, a kétkedés minden béklyója nélkül kövessd. Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásában nem utánozod a korábban királykodó királyokat.'' És a következő intelmet hányszor nem tartotta be e nemzet és az ország: „Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, vagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra ? Semelyik. Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel". Györffy György írja István államalapításáról: „A német történészek, akik csak az Ottók impériumának gondolati modellje szerint nézték az európai történetet, nem tudták elképzelni, hogy 1000-1001-ben létrejöhet egy új keresztény királyság a birodalom oldalán, és mégis rajta kívül." És Szent István mégis létrehozta ezt az új államot országot Évszázadokon keresztül hivatkozási alap volt a Szent István-i döntés és államalapítás Ugye. A magyar joggyakorlatban kötelezővé vált a királyi hatalom alapja: a koronázás ténye. Szent Istvánt Esztergomban koronázták. Az ország később is azt fogadta el törvényes királyának, akit Szent István koronájával az esztergomi érsekprímás koronázott meg. A királynét viszont csak a veszprémi püspök koronázhatta meg. A hatalom, a jog, a királyi méltóság kötődött ezekhez a szabályokhoz. Az országlakók számára ez kontrollt biztosított az alkotmányosság betartása felett A királykoronázás alkotmányos kérdés volt Jól példázza ezt Károly Róbert négyszeri koronázása. 1300ban, partraszállása után, Zágrábban megkoronázták, de nem a szent koronával. 1301-ben Tamás esztergomi érsek az apostoli szentszéki követ által hozott pápai koronával, de csak 1310ben lett törvényes elismert király, amikor immár negyedszer az esztergomi érsek a szent koronával koronázta meg. A példák sokaságát idézhetném még, de a megadott képen nem változtatna: az alkotmányosságnak a középkorban is szigorú szabályai voltak, s e szabályokat Esztergomban fogalmazták meg, és Esztergom, mint a magyar államiság bölcsője ezek betartásával és betartatásával évszázadokon át szerepetjátszott Ma Esztergomban ezzel a szerződéssel, ezzel a paktummal pecsételődik meg, az évezredes hagyománynak megfelelően, az Alkotmánybíróság jelenléte. Az Alkotmánybíróság gazdagabb lett, hiszen visszatért hagyományaihoz, Esztergom pedig visszakapott valamit azokból az értékekből, amelyeket a történelem igazságtalanul elorzott tőle.