Esztergom és Vidéke, 1992

1992-10-08 / 39. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Halottak napja... Az 1956 október-novemberi esz­tergomi és környékbeli forradalmi események résztvevői számosan él­nek most is közöttünk. Olyanok is, akik hitelt érdemlő információk bir­tokában máig sem járultak hozzá sorskérdéseink tisztázásához. Most is kétséges, valóban csak 13 volt-e az 1956. október 26-i sötétka­pui véres sortűz halálos áldozatai­nak száma, avagy - mint egyesek tudni vélik - ennél több? Szintúgy keveset tudunk az 1957 elejétől gőzerővel beindult megtor­lásokról, annak áldozatairól és a megtorlást irányító volt ávósokról, pufajkásokról. Pedig máig is sokan élnek közöttünk, Esztergomban, Dorogon és a környező községek­ben. A főkolomposok persze Buda­pesten, vagy az ország túlsó szegle­tében. A megtorlásokban résztvevők kö­zül is Korom Lajos (ez idő tájt fő­hadnagyi rendfokozatban helyőrsé­gi kommendáns tiszt, Korom Mi­hály volt MSZMP KB títkár, volt igazságügy-miniszter testvérbátyja) tűnt ki kegyetlenkedéseivel. A volt Vak Bottyán laktanya (ahogy az áldozatok hívták, a hír­hedt „Korom-porta") volt a megtor­ló intézkedések egyik esztergomi színhelye. 1993 tavaszán, 36 évvel e tragikus események után emléktáb­lával kell megjelölni e „földi nyo­morúság" esztergomi helyszínét! Ki lőtt, s ki adott tűzparancsot? Ott a Sötétkapunál? Biztosan sokan tudjuk! Ki(k) meri(k) ezt megvallani - ha kell tanúként? Csak az(ok) tehe­ti (k), akik ennek szem- és fultanúja (fültanúi) volt(ak)! Mint hírlik, ké­sőbb még egyesek el is dicsekedtek vele. Tehát vannak üyenek és mégis hallgatnak! November l-jén van halottak nap­ja. Ki lehet menni a temetőbe előtte, s utána is, de halottaink sosem kerül­nek oly közel hozzánk, mint éppen halottak napján! Az „esztergomi forradalom" nap­ja és a HALOTTAK NAPJA - szá­momra - 1956 október 26-a volt Volt! (A képviselőtestület legutóbbi döntéséig...) Tisztelem a KDNP-t, Csépé Bé­lát! Felvállalták a mosonmagyaró­vári áldozatok lekaszabolóinak bí­róság elé állítását, s hisznek abban, hogy a BŰN-nek nevet kell adni! Szeretném, ha (legalább 9:7 arányban!) valamely grémium felje­lentést tenne ismeretlen tettes(ek) ellen, aki(k) 1956. október 26-án a tankágyúnak tüzet vezényelt(ek), majd újabb tűzparancsot adott (ad­tak), hogy golyószórók, géppiszto­lyok folytassák és vigyék véghez ezt a rémtettet: a fegyvertelen, menekü­lő tömeg lemészárlását Koditek A Szent István Gimnázium diákjai BAMBERGBEN JÁRTAK A testvérvárosi kapcsolatok egyik előnye, hogy a fiatalság megismer­heti egymás életét, szokásait A Szent István Gimnázium 19 diákja 2 tanárnő kíséretében nemrég kilenc napot töltött Bambergben. Csalá­doknál laktak, és csak a gimnázium­ban tanult német nyelvtudásukra ha­gyatkozhattak. Számos kirándulá­son és programon vettek részt Ezekről kérdeztük Szentgáli Aliz ül. c. osztályos tanulót - Nagy izgalommal készültünk Bambergbe. Tizenhatórás utazás után érkeztünk meg. Kedvesen fo­gadtak, sőt egy fúvószenekar is várt bennünket amely eljátszotta a ma­gyar himnuszt Jólesett ez a kedves gesztus. Jó alkalom nyílt a nyelvgyakor­lásra. Egyedüli mentsvárunk a szó­tár volt Máskor pedig Bogáthy Bea és Gyóni Erika tanárnőink. Első látásra tapasztaltuk, hogy nemcsak Bambergben, de egész Né­metországban minden üszta, rendes és egyszerűen szép. Ottlétünk alatt többnyire esett az eső, pedig min­denki azt mondta, hogy Bamberget napfényben kell látni. Szerencsénk­re az utolsó napon jó idő volt Meg­látogattuk a régi városházát mely­nek falait szebbnél szebb freskók díszítik. A dómban láttuk Szent Ist­ván lovasszobrát Voltunk a Micha­el-templomban ás átbújtunk azon az alagúton, amiről az a szólás járja, hogy aki ott átmegy, az egy évig búcsút mondhat a derékfájásnak. El­látogattunk a szabadtéri színpadra, láttuk a legrégibb házakat A Rózsa­kertben pedig mindenki kiválaszthat­ta a kedvére valót Elutaztunk Frank­Svájcba, megnéztük az Ördög-barlan­got és jártunk Gössweinsteinben is. Bamberg város vezetői a Regnitz partján álló vízivárosban fogadtak bennünket A reneszánsz-teremben Grafberger polgármester úr mon­dott köszöntő szavakat Utalt a tör­ténelmi szálakra és a most fejlődő barátságra. Néhány tanítási órán is rész vettünk. Megfigyeltük, hogy a tanítás lazább, oldottabb légkörben folyik, mint nálunk. Jól összebarátkoztunk a német lá­nyokkal és fiúkkal. Egy alkalommal Alfréd Walther fizikatanár nemzet­közi találkozót szervezett Németek, svájciak és mi, magyarok jól össze­barátkoztunk. Majd a tanár úr kezé­be vette a gitárt és fia dob-kíséreté­vel rock and rollt játszott A kilenc nap elteltével volt aki örült hogy vége szakad honvágyá­nak, néhányan pedig a szemünket dörzsöltük... Már várjuk, hogy októ­ber második hete legyen, mart akkor újra találkozhatunk. Mi is meghív­tuk a bamberg i diákokat Sziasztok, bambergiek! Auf Wlerdersehen in Ungarn! (PX) Magyarország leendő mmiszteretaöke? A Frankéból indult A múltheti helyhatósági válasz­tások egyik kereszténydemokrata jelöltje Szendrei Róbert volt. Be­mutatkozó nagygyűlésén frappáns felszólalása után Pálos Miklós ál­lamtitkár megjegyezte: ilyen fiata­lokra vár a miniszterelnöki szék. E kijelentésén egy kicsit elmoso­lyodtam, de érdekelt, ki ez az esz­tergomi fiatalember, aki egyszerre két egyetemre is jár és még képvi­selőjelöltséget is vállal. - Milyen volt indulásod? - Gyermekkorom nagyon ne­héz volt Tttbben azt gondolták, hogy emiatt nem fogom megtalál­ni a helyemet Hogy oda tudtam kerülni, ahol vagyok, azt a feren­ceseknek köszönhetem. Ók segí­tettek hivatásom megtalálásában. E kapcsolat napjainkra barátsággá alakult. - Hol és mit tanulsz? - Az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetemen történelmet a Pázmány Péter Hittudományi Egyetemen pedig teológiát - rend­kívüli hallgatóként. - Mit jelent ez a „rendkívüli hallgató" titulus? - Hivatalosan nem lehet két egyetemre járni. A két órarendet is nehéz összeegyeztetni. Ezért a teológián a dékán úrral úgy egyez­tünk meg, hogy amire lehetősé­gem van, azt hallgatok. A teológia amúgy is hét éves, a bölcsészkar pedig csak öt, így az utolsó két évet könnyebben tudom teljesíte­ni. - Mi az, ami igazán érdekel? - Az egyháztörténet Különö­sen a középkoré, de a legújabbkori úgyszintén. Például Mindszenty József személye. Az egyháztörté­nelem megismerésében jó segítőm volt Ladocsi Gáspár - Budapesten a Szent Ignác kol­légium lakója vagy. Mit kell tudni erről a kollégiumról? - Ez egy jezsuita kollégium. Célja az, hogy keresztény értelmi­séget neveljen. A kollégiumban nagyon jó közösség alakult ki. Egyforma érdeklődésűek va­gyunk, noha különböző egyete­meken tanulunk: orvosin, műsza­kin, állatorvosin... Egyébként na­gyon nehéz volt bekerülni. Kis­pesten található, egy volt munkás­5rlaktanyában. Legfőbb hivatásunknak a meg­induló egyházi élet segítését te­kintjük. Eletünk sokszínű, bálokat is tartunk. Ezeken kollégista lány­társainkon kívül barátok és isme­rősök is részt vehetnek. Még a Ka­láka együttes is járt nálunk. Van egy lelki vezetőnk, a jezsu­ita Sajgó Szabolcs, aki Ameriká­ból jött haza, hatalmas tudású, ö az, aki megtestesíti a jezsuita lel­kiséget Ennek jellemzője a misz­ticizmus, az embert megragadó rá­csodálkozás, a belső harmónia. Én is efelé próbálok tömi. De bennem a ferences lelkiség is jelen van, a tisztaság és az egyszerűség utáni vágy. - Nem túl szigorú egy ilyen je­zsuita kollégium? - Nem. A nyelvismeretet komo­lyan veszik. Ezt pontrendszenei mérik, angolból is meg németből is. De akkor megyünk haza, ami­kor akarunk. Még portásunk sincs, csak egy kulcsunk. S ha tudunk, reggel vagy este elmegyünk misé­re. - A két egyetem mellett miért vállaltad az esztergomi képviselő­jelöltséget? - A fiatalokat össze kell fogni. Budapesten is felkértek: segítsem e munkát. Sokat gondolkoztam, hogy elvállaljam-e, de Reisz Pál atya és Bánhidy tanár úr kérésére vállaltam. Én nem csak egyháztör­ténettel akarok foglalkozni, ha­nem a közéletben is szeretnék részt venni.

Next

/
Thumbnails
Contents