Esztergom és Vidéke, 1992

1992-10-01 / 38. szám

314 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE LENGYEL EMLÉKTÁBLÁT AVATTAK A BAZILIKÁBAN 1992. szeptember 27-én délelőtt a Bazilika oldalsó bejáratánál emléktáblát avattak. A művészi igényességgel domborított réztáblán magyar és lengyel nyelven ez áll: „Hódolattal a keresztény értékeket őrző magyar nemzetnek, amely a IL világháború alatt segítséget nyújtott és hajlékot adott lengyel katonák és polgári menekültek ezreinek 19391945". A szentmisét dr. Paskai László bíboros-prímás, esztergomi érsek celebrálta, melyen a magyar és lengyel hívek sokaságán kívül ott volt dr. Katona Tamás miniszterelnökségi államtitkár, Maciej Kozminszki lengyel nagykövet, Engelmayer Ákos magyar nagykövet, dr. Kovács György Tioltán, a megyei közgyűlés elnöke, dr. Könözsy László polgármester, a lengyel Honi Hadsereg Harcosainak zászlós díszegysége és az esztergomi 14-es Holló cserkészcsapat zászlós egysége. Dr. Paskai László bíboros a következőket mondta: - A IJ. világháborúban sok lengyel kényszerült elhagyni hazáját Magyarországra is vagy 150 ezren menekültek. Abban a vészterhes időben itt találtak otthonra. Az országban sok helyen volt menekülttábor. Itt Esztergomban is. Sokan voltak, akik ebbe a Bazilikába jártak szentmisére. Számunkra a mai nap visszaemlékezés. Eleink keresztényi indíttatásból nagylelkűek tudtak lenni. A bajba jutottak felé fordultak és befogadták őket A hit igazi megvallása az, ha a bajba jutott ember mellett nem megyünk el észrevétlenül. Segítjük, felemeljük. Tudván azt, hogy amit és a legegyszerűbbnek teszünk, azt Krisztusnak tesszük... A magyar nép abban az időben lelki emelkedettségről tett tanúbizonyságot Nem zárkózott be. Az emléktábla-avatás emlékeztet a múltra. Kifejezésre jutattja eleink nagylelkűségét De figyelmeztet is. Hogy jelenünk a múltból táplálkozzon. Ez az emléktábla emlékeztet Nem lehet bezárkóznunk, kicsinyes, egyéni érdekeink mögé. Az egész nemzet jövőjében kell gondolkodnunk. Hanna Suchocka lengyel miniszterelnök-asszony levelét a lengyel nagykövet olvasta fel: - Köszönöm, hogy meghívtak az ünnepségre, de halaszthatatlan elfoglaltságaim miatt sajnos nem lehetek jelen. A lengyel nép, a kormány és az egyház nevében hálámat és nagyrabecsülésemet fejezem ki a magyar nép iránt, azért a segítségért és áldozatkész gondosságért, amit Magyarországon a katonai és polgári menekültek iránt tanúsítottak a II. világháború éveiben. Köszönetemet és elismerésemet fejezem ki a kezdeményezőknek, a szervezőknek és az ünnepség összes résztvevőjének. Az elmúlt héten Magyarországon tett látogatásom meggyőzött arról, hogy a magyar társadalom szimpátiája Lengyelország és a lengyel nép iránt tartós alapokon nyugszik. Barátságunk ezer éves... A magyar kormány nevében Katona Tamás államtitkár mondott ünnepi szavakat: - Ezer esztendővel ezelőtt közel egy időben jött létre a lengyel és a magyar királyság. Két független állam. Akkor mind a két nemzet sorsdöntő elhatározás előtt állt Vagy magukévá teszik az európai gondolkodást, a keresztény hitet, vagy el fognak tűnni a térképről. Ezer esztendővel ezelőtt mindkét nemzet bölcsen választott Ez a helyes döntés segít most bennünket, kései utódokat.. Ez a két ország nem szokott egymással háborút viselni. Mindig együttműködött Mi sem volt természetesebb, mint hogy a IL világháború szörnyű napjaiban segítettünk egymáson. Segítettünk a menekülteken, rejtegettük őket, tanítottuk a fiataljaikat Emberszeretetből Lengyelországgal szemben jól vizsgáztunk. Antall József miniszterelnök szeretettel küldi üdvözletét az emléktábla-avatás minden résztvevőjének. őt családi kötődései is a lengyelekhez fűzik. Fontosnak tartja, hogy Esztergomba, ebbe a szent városba került az emléktábla. Ide ezrek és ezrek zarándokolnak el mindkét országból és szale a világból. Fontos, hogy a két nép együtt induljon el Európa felé. Mert ebben a menetelésben társak vagyunk. Mutassunk példát a többi népnek ebből az együttmenetelésből. Emlékszem ifjúságom szép napjaira, amikor újra lett lengyel-magyar barátság. Milyen felhőtlen ünnep volt a lengyel cserkészekkel találkozni! Milyen öröm volt a „csuhaj" lengyel cserkészköszöntővel üdvözölni őket! Azzal búcsúzom, hogy újra helyes úton indulunk el - együtt Közös meneteléssel. Barátságban újabb ezer esztendőre... Az emléktáblát - amelynek elhelyezéséért a Komárom-Esztergom Megyei önkormányzat Levéltárának igazgatóhelyettese, Csombor Erzsébet is oly sokat tett - Paskai László bíboros-érsek szentelte fel. Az ünnepség a lengyel és a magyar himnusz, valamint a Boldogasszony Anyánk ősi dallamának eléneklésével zárult. (Pálos) FELHÍVÁS Az AKCIÓBIZOTTSÁG A DUNA VÉDELMÉBEN (Duna-mozgalmak) kezdeményezésére 1992. szeptember 3án 104 magyar állampolgár (köztük Csoóri Sándor, Kerényi György, Makovecz Imre, Sinkovits Imre, Szentágothai János és különböző páltállású közéleti személyiségek) nyilatkozatban tiltakoztak a bősi vízierőmű megépítése ellen. Felhívták a Magyar Köztársaság kormányának figyelmét, 7x)gy a Duna szlovák részéről történő elterelésének megakadályozása érdekében forduljon a nemzetközi szervezetekhez: az Európa Tanácshoz és az ENSZ Biztonsági Tanácsához. Felkérik a Duna-medence polgárait, a nemzetközi közvéleményt, hogy a természeti értékek megőrzése és helyreállítása érdekében emeljék fel szavukat és támogassák az Akcióbizottság kezdeményezését. A vízlépcső-építés ellen korábban is tiltakozó esztergomi polgárok kezdeményezésére 1992. október 18-án (vasárnap) délután 15 órától tiltakozó nagygyűlés lesz a Mária-Valéria hídon. Testvérvárosunk, Párkány környezetvédő mozgalmainak képviselői szintén ezen a napon és ebben az időben a felrobbantott híd túloldalán hasonló nagygyűlésen fejezik ki tiltakozásukat a Duna elterelése s az eképpen bekövetkező ökológiai katasztrófa ellen. A NAGYGYŰLÉS A MAGYAR-SZLOVÁK MEGBÉKÉLÉSTÖRTÉNELMI SZÜKSÉGSZERŰSÉGÉNEK TELJES TUDATÁBAN SZERVEZŐDIK, NEM IRÁNYUL A SZLOVÁK NÉP ÉS ÉRDEKEI ELLEN! Felhívjuk az esztergomi és a Duna-menti községek polgárait, hogy október 18-án személyes részvételükkel fejezzék ki egyetértésüket az Akcióbizottság és a helyi szervezők kezdeményezésével. Dr. Horváth István Koditek Pál