Esztergom és Vidéke, 1992

1992-10-01 / 38. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE •HÜ 250 EVE „... A TEKINTETES VÁRMEGYE ÜGY HATAROZOTT" n ItjT- fr-LÍ­v/Xr oá* • y ítft-tT A Komárom-Esztergom Me­gyei Önkormányzat Levéltárá­nak egyik legértékesebb iraíso­rozatát alkotják Esztergom vár­megye nemesi Közgyűlésének jegyzőkönyvi sorozatai. Az 1638-1653-as kötet után a törté­nelem viharai újabb hiányokat okoztak, volt, hogy egy évtize­dig nem volt vármegyei közgyű­lés, egy kötetet pedig a világhá­ború zűrzavara tüntetett el. 1727-1848 között teljes a soro­zat. Az 1741-1753-as évek me­gyei jegyzőkönyveit egy vaskos bőrkötésű kötetbe gyűjtötték össze - a használat és a szú már erősen megrongálta, restaurálás­ra szorulna. Ha a negyedévezredes jegyző­könyvet olvassuk, látjuk mi fog­lalkoztatta a Tekintetes Várme­gyét ebben az időszakban. Hosszú nyári szünet után - az utolsó közgyűlést 1742. június 25-én tartották - október l-jén ültek össze Somogyi László alis­pán elnökletével a vármegyei menesség képviselői, a nagyobb uradalmak tisztviselői. Elsőként Mária Terézia királynő leiratát ismertették, amely az osztrák örökösödési háborúval kapcso­latos magyar orszgágyűlési hatá­rozatokat köszönte meg, és a ka­tonaság kiállításának kérdéseiről intézkedett. ESZTERGOM VAUMEGYE AZ 1870. XLII. T. CZ, 42. g-A ÉRTELMÉBEN |TANÁCSKOZÁSI SZABÁLYRENDELETE. ESZTERGOM 1873. NYOMATOTT HORÁK EGYED UKTÍTfVKL. Vrri rf V^ _ íftvt) ^yV fra . (T) Ci - ^ . r? ­Az 1742. szeptember 6-ár Bécsben kelt leiratot teljes egé­szében bevezették a jegyző­könyvbe. Ezt követően az előző évek vármegyei számadásait ér­tékelte a közgyűlés, majd az adó­elmaradások behajtásáról intéz­kedett. A következő oldalra rá­ömlött a kancellista gubacstintá­ja, de így is olvasható, hogy a szentgyörgymezei szőlők ügyét tárgyalták. A főadószedő az ipa­rosok adóbeszedését említette. Kitűzték a következő vármegyei gyűlés időpontját 1742. novem­ber 14-ére. Napirendet nem is­mertettek, de a következő ülés már valóban inkább „munkaérte­kezlet" volt, több tucatnyi ügy­ben döntött a „Tekintetes Várme­gye". Qrintay András A HUTAI ERDŐRŐL ÉS A FALURÓL Ha - Tolsztoj szavaival - „A fa örök szépség", az erdő többszörö­sen is az. Hatványozottan áll ez a megállapítás a hutai - hutaszentlé­leki - erdőre. Aki széttekintett már a Hreben sziklafokáról, vagy vé­gigjárta a Háromszáz garádics ne­vű turistautat, volt már a Kopanyi­cán - Asztrik atya (nyugodjék!) „egy személyes" művésztelepe fö­lött (amely ma ferences remete­ség) belefeledkezett az égett­hársi hajtűkanyarhoz érve a szeme elé táruló tájba: annak felesleges minden további bizonyíték. Pili­sünk - szűkebb pátriánk - kétség­telenül legszebb községhatára a piliszentléleki, és az itt lévő erdő botanikusnak is, erdésznek is, va­dásznak is, túristának is meg a ter­mészetvédőknek is azonnal meg­tetszik. Az erdőt ápoló-nevelő és fa­anyagot termelő erdész számára a legnagyobb szakmai értéket a via­dukt utáni bükkösök jelentik. Vá­gásérettségüket 120-135 év között érik el, tehát 4-5 emberöltőn át kell nevelni, védeni őket, míg elérke­zik az „aratás". Külön érdekesség - talán nem is minden esztergomi tud róla - a Felső réti lucfenyves. A fenyő ugyan nem őshonos fafaj Pilisünk­ben, de az itt lévő faállomány egyedei közül nem egy eléri már a szarufa, sőt vezetékoszlop mére­tét. Vadásznak igazi paradicsom a hutai erdő. Egyaránt felnevelődik, majd puskavégre kerül itt a szar­vas és a vaddisznó: a Pilis két fő­vadja. Az 1700-as évek elején még a farkas és az európai bölény is elő­fordult a térségben. Muflon alig egy évtizede mutatkozik errefelé. Az őz mennyisége és kártétele nem annyi­ra számottevő. Botanikusnak különös élvezet itt az erdőjárás, hiszen a Hreben sziklagyepjétől és karsztbokorer­dejétől a gyertyános tölgyesig, a fekete zászpától az őszi kikericsig szinte minden természetes hegyvi­déki erdőtársulás és középhegysé­gi lágyszárú növény megtalálható a hutai erdőben. Irodalomtörténeti érdekessége a hutai erdőnek, hogy itt járt utolsó turistaútján Berda József költő-tu­rista - vagy túrista-költő? -, az egyik esztergomi könyvesbolt né­vadója. Talán éppen itt érlelődött meg lelkében az alábbi néhány verssor (noha Csobánka körül ve­tette csak papírra): „Egesz napon át csak sziklás és erdős hegyeid között barangoltam, élvezvén az éles levegőt, mint elszánt turista, tiroli nadrágban, meztelen térddel... 1 -» » i - sr . . /T.. /I/1 C ) S ez Istennel teli bolyongások közepette arra gondoltam sajgó fájdalommal: be boldog volnék, ha itt élhetndc, mint vidám remete s végül itt halnék meg, g a domboldali öreg temetőben fejfa jelezné: milyen demvri áldott teremtés voít, míg e tájban fürdött teste és lelke az alant aluvcciak". Magától értetődő, hogy ennyi érték és szépség hivatalból is vé­delmet érdemel! A Budapesti Ter­mészetvédelmi Igazgatóság a fo­lyó év január l-jével életbe lépett - és 10 évre szóló - erdőállomány­gazdálkodási tervben elsődlege­sen természetvédelmi rendeltetést üt elő a Feketehegy fennsíkjára és É-i oldalára egészen Kétbükkfa­nyeregig, továbbá a Hreben - „Há­la szobor" - Simon halála - Hla­pec térségére. Itt ezért másodren­dű a faanyagtermelés és a vadgaz­dálkodás, vagy az egyéb erdei mellékhaszonvétel. Fő cél a ter mészetes környezet megóvása ül. fenntartása: minél kevesebb em­beri beavatkozással. Lent a völgyben, a Szentlélek­patak két partján húzódik meg a legkisebb, de alighanem a leg­szebb fekvésű pilisi falu: az alig 400 lelkes Püisszentlélek. Keve­sen tudják, hogy ez a legfiatalabb pilisi település. A község kialaku­lása a legszorosabban összefügg az egyetlen magyar alapítású szer­zetesrenddel: a pálosokkal. A rö­vid falutörténet a következő:

Next

/
Thumbnails
Contents