Esztergom és Vidéke, 1992

1992-09-24 / 37. szám

ESZTERGOM ÉS V Haranglábavató Szeptember 17-én, csütörtökön bensőséges ünnepség színhelye volt a Szentgyörgymezői Klubkönyvtár. Nemes László fafaragómővész jelképes haranglábavatóra hívta barátait-ismerőseit A Dunaszerdahelyre szánt jeles művet az udvaron, fel ii állították A történet úgy kezdődött, hogy a pérkánynánai származású művész rokoni kapcsolatok révén kapcsolatba került Hódosi Gyulával, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség főtitkárával, aki megkérte, hogy a Dunaszerdaüelyen szeptember 26-án, 14 érakor felavatandó magyar cserkész székház elé faragjon egy haranglábat Ó ingyen és bérmentve elvégezte a munkát csupán az anyagköltséget kéite. A míves munkával három hónap alatt készült el. A harangos láb tölgyfából készült a zsindely erdélyi fenyőből. Az iodázó világfa motívuma pedig egy Árpád-kori tarsolylemezről származik. Egy Magyarországon készített harangláb a szlovákiai magyarság számára bizonyára lélekemelő ajándék - nyilatkozta a művész. Igaz, férfias munka volt! Ehhez a haranglábhoz hozzá lehet simulni, hozzá lehet bújni, és ezek a srácok most indulnak. Az esztergomi cserkészeknek is örömmel faragnék Sőt itt, a szentgyörgy mezői templomtéren is állt hajdan egy szép faházas kút Érdemes volna... (sj.) A VIII. ESZTERGOMI FOTOBIENNÁLÉ kiállítását a Vármúzeum rondellájában szeptember 18-án Wehner Tibor művészettörténész nyitotta meg. Az idei tárlat témája - és címe - a színezett fotográfia. Erről a sajátos kifejezési lehetőségről a gyönyörű katalógusban (amelyet Balla András, a biennálék művészeti vezetője szerkesztett) Fábián László szakíró és három művész-zsűritag véleménye olvasható. Az utóbbiakból idézünk: ,fllivel a fénykép alkalmatlan a valóság élethű utánzására, teljesen nyilvánvaló, hogy nyugodtan átalakíthatjuk, - akár így, akár úgy, - elvontságán ez nem sokat változtat. Legfeljebb talán valami közt lesz a „művészethez". A fotó vegyszeres színezése esetleg hasonlít a grafikai eljárásokhoz, ahol szintén vegyszereket használnak. A színes fénykép is alkalmatlan a valóság élethű utánzására: Kodak-színek, vagy Agfa-színek a természetben nem léteznekAkkor talán olyanra színezhetek egy fotót, amilyenre akarom. Esetleg szerethetem a rózsaszínt, mert az fénnyel telíti a képet. És végül is teljesen mindegy, hogy a kép milyen módon (technikával) jött létre ...úgyis olyan lesz, mint amilyennek én akartam... hogy azután jó lesz-e? Que sais-je? (Mit tudom én? ) - Montaigne" Baranyay András „A színezett fotográfia egyfajta kifejezési lehetősége a fényképezés sokféle műfajának. Bizonyos esetekben kiemelésre szolgál, máskor teljes felületkezeléssel hangulati elemként hat, s van, amikor kémia folyamatok következtében valamilyen színűvé válik a kép. Az ilyen képek látásakor vagy készítésekor természetesen mindenkiben szubjektív benyomások keletkeznek, hatnak. Számomra a megvalósítások két véglete fogadható be vagy el Az egyik, amikor a színezés észrevétlenül, rafináltan olvad a képi tartalomba, s csak tudat alatt hat A másik eset pedig, amikor a kiemelés „szembetámad", s ezt a hatást tudatosnak, indokoltnak érzem az alkotó részéről. A kettő közötti megoldások a bizonytalanság érzetét keltik bennem, s ezért ezeket kevésbé találom elfogadhatónak". Tas nádi László A százötven alkotótól beérkezett 1000 kép közül a zsűri hatvanötöt választott ki a tárlatra: ezek természetesen a legsikeresebb kísérletek, a legkevésbé „bizonytalan" megoldások. A Horváth Béla múzeumigazgató rendezésében kiállított anyag egységesen magas színvonalú, igazán méltó a biennálék rangjához. A zsűrinek tehát egyszerre jelenthetett könnyű és nehéz feladatot, hogy a díjazott művekről is határozzon. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium díját Csontó Lajos kapta. A Művészeti Alap Szirányi István- a Magyar Fotóművészek Szövetsége Wagner Ferenc alkotásait díjazta. A Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés díját Pesti Andrásnak és Tambácz Andrásnak Kovács György Zoltán, a közgyűlés elnöke adta át A Biennálé fődíját Kovács Melinda, esztergomi fotóművész nyerte el. A tizenhárom szponzor - köztük az esztergomi és a megyei önkormányzat - támogatásával megrendezett kiállítás október végéig látható a Vármúzeumban, azután a Budapest Galéria Szabadsajtó utcai bemutatótermébe ,beöltözik". Nagyfalusi Tibor Egy kiváló tanár emlékére Az idén 81 éves korában hunyt el Cserép Lajos, aki több évtizeden át tanított matematikát és fizikát, igen kiváló pedagógiai érzékkel, kiváló eredménnyel. Bár az esztergomi Szent István Gimnáziumnak ebből a több évtizedből mindössze fél évtized jutott, nagyszerű tanáregyéniségének köszönhetően munkásságának nyomai mind a mai napig érezhetőek az iskola élet&en. Az ötvenes évek elején iskolánkban ő teremtette meg a Középiskolai Matematikai Lapok által kitűzött versenyfeladatok megoldásának hagyományát A sikeres megoldók között azóta sem szerepelt annyi eszteigomi istvános tanuló, mint az ő idejében. Az egykori feladatmegoldók között nemcsak későbbi matematikusok és műszakiak találhatók, hanem orvosok, jogászok és nyelvészek is. Az ő működésének fél évtizede egyébként az iskola történetének nehéz időszaka volt El kellett hagyni a jói felszerelt, szép stílusú épületet hogy helyét az akkor divatossá váló ipari képzésnek adja át Új otthona egy másik gimnázium rövid, folyosónyi része lett, amely csak nyolc osztály szűkös elhelyezésére volt elegendő. így a gimnáziumi oktatáshoz elengedhetetlenül szükséges fizikai, kémiai és biológiai szemléltetőeszközök elhelyezésére sem volt mód, ezek a régi épületben maradtak. Az ő érdeme volt, hogy felfedezte a miénkkel egy épületben lévő, de a másik gimnázium tulajdonában lévő, kihasználatlan és hosszú folyosót A javaslatára elkezdődött tárgyalások eredményeként a szomszédos iskola lemondott erről az épületről. Megkezdődhetett a szertári anyag átszállítása. A tanulók kosarakban, kézben hordták az értékes szemléltetőeszközöket Ennek köszönhető, hogy jelenleg egy országosan ismert fizika tantárgytörténeti házi múzeumunk van, amelyben több mint kétszáz muzeális értékű taneszközt tartunk nyilván. Bányai Mátyás tanár