Esztergom és Vidéke, 1992
1992-09-24 / 37. szám
2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 2 Kitekintő Szakemberek öt országból, magyar nyelvről: Nyitrán Szeptember 17-18-án Az élő magyar nyelv területi változatai címmel nyelvészeti konferenciát rendezett a Nyitrai Egyetem Humán Tudományok Karának Hungarisztika Tanszéke az egyetem székvárosában ; a rendező partner a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága. A konferenciát az egyetem mellett az Anyanyelvi Konferencia, A Csehszlovákiai Magyar Kultáráért Alapítvány, a Márai Alapítvány, a Szenczí Molnár Albert Alapítvány és a Csemadok Országos Választmánya támogatta nem véletlen a felsorolás: önmagáért beszél. Ahogyan önmagáért beszél az a tény, hogy a mai Szlovákiában meg lehetett rendezni ezt a találkozót. Dr. Nagy Katalin docens, Csiffáry Tamás adjunktus kollégámmal hármasban indultunk útnak a Vitéz János Tanítóképző Főiskoláról. Évek óta alakuló, hasznos eredményeket felmutató kapcsolat lévén a két intézmény között, fontosnak éreztük, hogy jelen legyünk ezen a rendezvényen. A változó időkben változik, gazdagodik a nyitrai egyetem, az elmúlt évek főiskolája mára univerzális igényekkel - és reményekkel - kíván nekilátni a munkának. Ezekben a változásokban előre kell menekülni - ezért kíván változni a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék szélesebb látó- és feladatkörű Hungarisztika Tanszékké. Jelentós, tudományos munkát folytató szakemberek közé került a recenzens a nyitó plenáris ülésen. Sebestyén Árpád debreceni professzor elnökletével kezdődött a tanácskozás, melyet először a vendéglátó tanszékvezető, Alabán Ferenc köszöntött, majd Peter Liba, egyetemi rektor. Az egyetem felelős vezetője kifejtette: külön öröm számára, hogy ez a tanszék ilyen jelentős rendezvény szervezésére vállalkozott, ez annak a bizonyítéka, hogy az intézményben jelentős kutatás folyik. Reményét fejezte ki - s ezt a két napos tanácskozás bizonyította a továbbiakban -, hogy a zajos politikai események közepetle a tudományos munka lesz az, amely az indulatokat mérsékelheti, a megbékélést elősegítheti. Meggyőződése: az európai kis nemzetek a kultúra és a demokrácia reneszánszát segíthetik elő. A rövid, takarékos köszöntők után tudományos előadások sora következett, hogy a későbbiekben a plenáris ülést szekciókban folyó munka váltsa fel. A nem szakember számára is izgalmas előadások sorát Kiss Jenő professzor, az ELTE BTK tanára nyitotta meg Problémák a regionális nyelvi változások vizsgálatában című referátumával, őt a társrendező, Jakab István pozsonyi professzor követte. Nyelvünk szlovákiai területi változásainak s társadalmi használatuknak kérdései és kérdőjelei című nagyívű előadása elsősorban az idegen hatással, az aktív nyelvhasználattal, a pedagógusokkal, a legnépesebb értelmiségi csoporttal és annak feladataival foglalkozott. Elmondta, hogy ez az értelmiségi réteg nem erős, mindennapi nyelvhasználata erős szlovák hatás alatt áll. A különböző tudományágak szakemberei nem ismerik a szaknyelvet, adott esetben inkább szlovákul beszélnek, mint magyarul ahogyan a magyar nyelvű sajtóban MVgtVÉSÜEH N Y i r N A 199%,$z®$>t BmbBr 17-18 t Né v •' RA FAE L BALÁZS . MAGYARORSZÁG is tapasztalható: terjed az ún. szlovakizmusok használata. Ezért alapkérdés a nyelvművelés mibenléte, folyamatossága a tisztaság és a nyelvi együttélés érdekében. Nehéz tudósítani egy olyan tanácskozásról, mely a későbbiekben szekciókban folytatta munkáját Néhány téma, ízelítőként: a köznyelvi szekcióban szó esett az argókutatásról (Szabó Dávid, MTA Nyelvtudományi Intézet), magyar-szlovák kétnyelvű diákok szókincséről (Drábeková Zuzana, Pozsony), szlovákiai szaknyelvi problémákról (Csuka Gyula, Szene). Izgalmas volt Hajdú Mihály (ELTE BTK) előadása a nyelvjáráskutatásáról - melyben arról is szó esett, hogy bizonyos angolnyelvű szakirodalom szerint nincsenek nyelvjárásaink... Ugyanebben, a nyelvjárási szekcióban szólt a helybéli Sándor Anna Nyitra környékének, Zoboraljának egy falujáról, az ottani magyarság nyelvéről. A harmadik szekció névtani kérdésekkel foglalkozott. Fazekas Tiborc (Hamburgi egyetem, Finnmagyar Tanszék) bukovinai családnévanyagát mutatta be, szó esett budapesti és békési névadási sajátosságokról (Laczkó Krisztina, Debrecen ül. Papp János, Békéscsaba). Elutazás előtt, külön programként Tomás Kozík dékánhelyettes fogadott néhány, speciális kérdéssel éikező tanácskozót. A Magyarországi Szlovákok Szövetsége részéről Jakab Róbertné azt hangsúlyozta, hogy nincs valódi szlovák intelligencia hazánkban, szükséges ennek érdekében a posztgraduláis képzés kiépítése. Válaszában a dékánhelyettes elismerte, hogy intézetének vannak e téren adósságai, de a változások egyik pozitív eredménye lehet, ha megalapozzák ezt a tevékenységet Csiffáry Tamás, főiskolai adjunktus örömmel fogadta azt a vélekedést, hogy a nyitrai intézmény vezetői jónak ítélik az esztergomi kapcsolatokat Két kérdést vetett fel: várjuk a szerződésben rögzített létszámú, huszonöt diák érkezését esztergomi részképzésre de mindenképpen el kell gondolkodni azon, hogy szabad-e paritásos alapon szervezni a nyitraiak és a tőlünk érkezők tanulmányait. Második problémaként a jövőről esett szó: lát-e lehetőséget Nyitra a tanártovábbképzésbe való bekapcsolódásunkra? Úgy érezzük, fél munkát végzünk, ha ezzel nem foglalkozunk. A dékánhelyettes jelezte, hogy az elsők között veti fel gondjainkat az egyetem vezetőinek tanévnyitó értekezletén. ígérte, hogy a tantervek, tematikák időben megérkeznek hozzánk. A tudósító kérdésére: hasonlóan apolitikus szellemben alakulhatnak-e kapcsolataink, mint a jelen konferencia, Kozík dékánhelyettes kifejezte abbéli reményét, hogy az a folyamat, melynek része ezen tanácskozás megrendezése, nem zárul le. Ő elsődlegesnek az oktatás minőségét érzi, s ha a tudományos munkálkodás megfelelő színvonalú, a kapcsolatok színvonala is ahhoz igazodik. Fontosnak érzi az anyagi háttér biztosítását, de még fontosabb számára az a belső meggyőződés, hogy erre a munkára, amit kölcsönösen, egymás érdekében, nemzetiségeink érdekében végzünk, szükség van. így legyen; így, s ne a közelmúlt politikai hangú lat borzol ásainak szellemében. Legyen példa Nyitra és Esztergom tanár-diák kapcsolata. Ennek reményében váltunk el vendéglátóinktól. Mi a manó... ... mondjuk kollégámmal, ez a telefon milyen furcsa! A hívott fél beleszól, aztán megszakad a vonal, pedig tömjük bele az egy-, két-, ö(koronásokat ebben a nyitrai szállodában. Később derül ki, mikor vagy két óra múlva újra próbálkozunk, hogy rosszul használjuk: a hívott jelentkezésekor kell kezdeni a pénzadagolást Először azonban senki nem segített, mellettünk, a hallban meccset néztek a vendégek; mivel vébéken kívül igazán nem érdekel minket a foci, oda se figyelünk. Csak a következő este derül ki a nyitrai egyetem által adott szívélyes fogadáson, hogy mi történt - történhetett? - Pozsonyban. A sikertelen kísérletezés után indulunk a belvárosba, ismerek ott egy hangulatos sétálóutcát, kellemes sörözőt: megvan-e még? óvatosak vagyunk, nem lehet tudni, hogy e mára szinte teljesen szlovák várossá vált helységben a múltkori, budapesti kormányfői pár-nem-beszéd után milyen a hangulat? Hogyan reagálnak a magyar szóra? A sörözőben természetesen kiszolgálnak, szlovákul kérem a sört, kolléganőnknek a Mirandát (tonik), megértetjük magunkat akkor is, amikor meleg, be nem hűtött üveg sört kívánunk. A nyelvészeti tanácskozás egyik hosszabb szünetében kisétálunk a vártemplomhoz, a gyönyörű helyen, a folyó ívében ékeskedő együttesnél van mit tenni. Beállványozva híres, barokk pestisoszlop, nem lehet közelébe jutni a Vazul-toronynak (István királyunk ide záratta ellenfelét), lakatlanok a püspöki vár előtti paloták, dúl a kelet-európai tempójú felújítás mindenütt. A tér közepén azonban már ott van a közelmúlt változásainak eredménye: Pribina fejedelem gigantikus szobra. Beljebb, a déli bástya alatt Konstantin és Metód, szláv hittérítők modem szobrai Változó, igazodó idők. Estére sikerül a második telefonozás, aztán még egy plenáris ülés délelőtt, s itt van értünk a főiskola gyönyörű kocsija; ebéd előtt még egyszer a belváros, ajándékok a gyerekeknek, igazán azonban a könyvesbolt érdekel. Széles polc, padlótól plafonig a színház melletti könyvesboltban, ez a magyar osztály - a mai, hazai könyvesbolthoz hasonló választékkal. Inkább érdektelenség. Találok valamit, cseh meseíró, féláron: itt is dühöng a privatizáció. Az igazán új könyvek kinn az utcán, hozzánk hasonlóan méregdrágán. Ugyanez a helyzet benn az egyetemen, rendkívül gazdag jegyzetbolt, első látásra nem diákzsebekhez mérten alakított árak - hátha nagyobb támogatást kapnak, mint a mieink... Zárómegbeszélések, búcsú, finom knédli,/azo/ová (bableves, „paszuly") ebédre, aztán indulunk haza. Itthon döbbenek meg, olvasom a cikkeket a pozsonyi meccsről: hol a hiba? Keményítés, hűvösödés? Egy szlovák városban képes volt mintegy hatvan, öt országból érkezett nyelvész, pedagógus úgy tanácskozni a nyelvről, hogy felülemelkedett a hétköznapok politikai acsarkodásain fellegekben jártunk? Mégiscsak ez Európa? A franciák igenjével és Rostockkal együtt ez? Erre megyünk? More megyünk?
