Esztergom és Vidéke, 1992

1992-01-15 / 1. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Tisztelt Szerkesztőség! Ünnepi kettős számukban a év és a munkásmozgalom törtészerzőjük (s.j.) tollából megjelent nete is. Természetesen nem a mar„ígyműlik el a világ dicsősége..." xista filozófia tanulmányozására című írásukkal kapcsolatban sze- akarok buzdítani, de azért az elemi retném néhány gondolatomat ismeretekkel illik tisztában lenni, megosztani Önökkel és a lap olva- A cikkben vázolt törtlnelmi misóival. liőről csak annyit, hogy hosszú Előrebocsájtom, hogy nem a éveken át a hely a 19-es Hősök tere szerző érzelmeivel, világlátásával nevet viselte. Megvallom, engem vitatkozom, azokat tiszteletben családi vonatkozások is kötnek e tartom. S.J.-t Esztergombakerülé- térhez. Anyai nagyapám alig múlt se óta ismerem, ezért nagyon el- 18 éves, mikor részt vett a párkácsodálkoztam, hogy egy iskolá- nyi csatában. Soha nem volt komzott, írástudó ember összekeveri a munista, nem is rokonszenvezett hetven éve létező, s éppen a na- velük, de mikor veszélybe került a pókban megszűnt Szovjetunió ál- város, ahol lakott, habozás nélkül lami zászlaját a munkásmozgalom fegyvert fogott. Súlyos tüdőlövcsvörös zászlajával. Tudom, hogy sel hozták vissza. Amíg lehetett, sokan azonosították ezt a két szim- minden évben leróttuk kegyelebolumot egymással, de ez nem le- tünket a csatában elesettek emléke het indok arra, hogy a tényeket előtt. Sokunknak ezt a miliőt is megmásítsuk. jelenti ez a tér! Egy hatéves gyereknek persze Nem tudom ki, s mikor döntött nem kell tudnia a vörös zászlóról, úgy, hogy az iskola faláról levede ha Európába akarunk eljutni, ez gyék az emléktáblát. Dicséretes a tudás később kicsit kevés lesz. buzgalma hozzájárul történelJövőnk csak akkor lesz, ha múl- münk leegyszerűsítéséhez. Ha tunkat is megismerik gyerekeink, nincs tábla, az esemény sem törEnnek a múltnak pedig, ha tetszik, tént meg. Ez ugyanolyan torz törha nem, része az elmúlt negyven ténelemszemléletet fog eredményezni, melyet ma egyesek oly er- térségében, ahol mi is élünk, az kölcsi fölénnyel leszólnak. elmúlt évtizedekben - sajnos - az Végezetül ajánlom a szerző fi- elnyomó idegen hatalmat testesígyelmébe az áhított nyugati de- tette meg. Bizonyára el fog telni mokráciákat, ahol a szervezett néhány évtized, amíg tudatunkból munkásság (nem kommunisták!) eltűnnek a hozzá fűződő negatív ma is szabadon használhatja moz- asszociációk, s akkor ismét eredeti galmi jelképeit, s akikből ez elle- jelentésében ragyoghat utcáinkon, nérzést vált ki, nem ízlésficamról beszélnek. Párizs, Róma, Bécs vi- Amit a tizenkilences hősök emtathatatlan varázsát sem ki- léktáblájával kapcsolatba ír, azzal sebbbbbbbítik az ott megjelenő egyetértek. Levétele mégis helyes vörös zászlók. Sokan ott sem sze- volt, hiszen egy vörös csillaggal rétik, de a demokráciához ez is ellátott emléktábla mégsem a hozzátartozik: „elviselni" a más Mindszenty térre való, hanem, eszmét vallókat. Persze ezt ott is, mondjuk, a csokahíd megmaradt itt is nehezebb cselekedni, mint pillérére, mint az javaslatként is mondani. fölmerült. Esetleg a vörös csillaA tények makacs dolgok, s mel- got kéne róla eltüntetni, vagy anéllőzésük nem szerencsés dolog, kül újrafaragtatni. Sajnálom, hogy a szerkesztőség A vörös zászlóval és a csillaggal tagjai sem vették észre az előfor- is úgy vagyunk, mint a „szocialisduló tévedést, s nem korrigálták ta" jelzővel. A diktatúra annyira azt. kisajátította, hogy - bármennyire Forró Sándor is tisztelem a szocialista meggyőződésű embereket - nem szívesen * * * veszem nyelvemre e szót, noha eredeti jelentésében nagyon széTisztelt Forró Úr! pen cseng. Meggyőződésem, hogy a vörös Har

aS nélkül köszönti: zászlónak mint szimbólumnak a megítélése nem műveltség kérdése, hanem az érzelmeké. A munkásság vörös zászlaja a világnak e Sebő József Egy anomániás év végi vezeklése Újabb ügy, ügyecske: a szenttamási stációk előtt, felfelé a helybéli Via Dolorosán évek óta ott árválkodnak gusztusos pvc-üregükben a kilógó kábelvégek, várván a kandelábereket. Öt, tíz éve? Nem tudom. De ez nem is érdekel. Azt sem tudom, ki lehet a felelős - az arra járót ez egyébként sem érdekli. Látszik, hogy nem tegnap hagyták abba ott a munkát, s ennek kapcsán kialakul, megerősödik egy - eleinte még tudat alatti megállapítás: rendetlenek. Trehányok. Szervezetlenek. Az előítéletek lélektana. Többen szóltak már, hogy anomániáimban csak a rosszról, a rendetlenségről írok, mikor itt történnek jó dolgok is. A glossza műfaja, amelyben én itt szerencsétlenkedem, sajnos, erre találtatott ki. Ami pedig evidens: hogy van kenyér, hogy tiszta a város - arról minek kell írni? Hát nem az a természetes? Tévedés ne essék: én nem felelősöket keresek. Erre a munkára van egy legitim grémium: a polgármesteri hivatal. Nem az igazat, hogy ki, hol, mennyiért etcetera. Piszok van, rendetlenség van. Miért van? Ne legyen! Ez ennyire egyszerű. Ha eddig még nem tűnt volna fel, én nem egy VízivárosSziget erőmű, Repülőtér-Belváros-Várhegy metróvonal és egyéb fantazmagóriák mellett kardoskodom, hanem olyan magától értetődő dolgok hiányát teszem szóvá, mint éppen itt, a cikk elején. És szóvá kell tenni, hátha csoda történik, mint 1974-ben, mikor egy tévévetélkedő első perceiben Vitray Tamás szájából a következő hangzott el: gyönyörű ez a kiskápolna! De nem bántja senkinek a szemét ott mellette az az undorító sziréna? Az adás végére - kb. három órával később!! - a sziréna eltűnt. Az ÉDÁSZ (?) kivonult, felmásztak, leszerelték, kiásták stb. Ijesztő arány tévesztések áldozatai - és sokszor elkövetői - vagyunk. Ágyúval lövünk verébre, mennyei átkokat szórunk csirketolvajokra, vérért kiáltunk piti ügyek, piti emberek miatt. Ebbe a hibába magam is bele-beleesem. Éppen ezért: adott időben, nyilvános helyen hamut szórok a fejemre, ha számba vétetnek bűneim. Előzőleg azonban kérek egy csekket a helypénz befizetésére, s kérem, biztosíttassák egy guszti kukakonténer a maradványok eltakarítására. Rafael Balázs A Patkány Patkányt láttam. Nem tudom, kövér volt-e vagy sovány, fiatal vagy öreg, mert ez volt az első, amit én magam vettem észre. De patkány volt, az biztos. Sima szőrű, csupasz farkú, fürge patkány. Amiről az embernek csak rémisztő dolgok jutnak az eszébe. Kínok, betegségek, szenny és csatornabűz. Az Aranyhegyen egy konténer mögül szaladt az utcai lefolyóhoz, és elmélyedten szaglászott. Egy normális nő, ha meglát akár egy egeret is, eszeveszetten ugrik fel az első magasabb alkalmatosságra - legyen az szék, farönk vagy egy járókelő nyaka. Sikoltozásával pedig kellő hatást érhet el - s nem az egérre nézést. De egy patkány!? Az utcán! Tudom: „hol élek én?!", „nem olvasok újságot?!" - és más hasonló kérdéseket lehetne feltenni...nekem , aki még ráadásul állatbarát is vagyok. Szóval, ha az ember reggel megpillant egy kölyökmacskányi rágcsálót, miközben épp arra gondol, hogy vesz magának egy csokoládét vagy hasonlót, végképp nem tudja, mit csináljon. En úgy csináltam, mint aki nem csinál semmit és közben azon gondolkodtam, vajon hol lehet patkányírtót kapni. Mintha az én dolgom lenne... Schmöltz ELSŐ DÍJASAINK A Veszprémi Akadémia Bizottság által meghirdetett pályázaton első díjat nyert a Nemzeti Alaptanterv Komárom-Esztergom megyei segédanyagát összeállító, 16 fős munkacsoport, amely Balogh Akosné szaktanácsadó vetezésével dolgozott. Egyéni díjat kapott dr. Magyar György kandidátus, a Vitéz János Tanítóképző Főiskola oktatója, Kövecses Varga Etelka és Tisovszky Zsuzsa, az esztergomi Balassa Bálint Múzeum muzeológusa, és Csombor Erzsébet, a Komárom-Esztergom Megyei Levéltár igazgatóhelyettese.