Esztergom és Vidéke, 1992

1992-08-28 / 32-33. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE AUGUSZTUS 12-16. 5 Aki augusztus 15-én a Várhegyen ott lehetett a padovai egyházmegye fiataljainak Szent Ferenc-előadásán, annak valami olyat kínáltak föl az amatőrségben is profi színjátszók, mint amit a bibliai Hegyi Beszédben olvashatunk: Boldogok a szelídek:: mert ők örökségül bírják a földet. Máté 5 5. Meggyőződésem, hogy az óriási tömeget vonzó előadás alfája és ómegája a jó témaválasztás volt. Zűrzavaros és értékválságokkal át-meg áthatott korunk, melyben nap mint nap éljük meg a bonyolult kérdésfelvetések és-megválaszolások kényszerét, a kérdésgubaneok boncolgatása közben jó rácsodálkozni egy Szent Ferenc-i életműre. Hiszen a világ bonyolultsága ellenére valahol mégiscsak egyszerűségre és szelídségre vágyunk, legalábbis arra törekszünk. Akkor, amikor a Mammon uralma és kísértése talán soha nem volt olyan erős, mint ma, jó megvetni azt - ha máskor nem is, egy-egy kiváló színházi előadás katartikus tüzében. A pergő ritmusú játék, a színek és hangok kavalkádja igazi XX. század végi köntöst kölcsönzött a majd évezredes történetnek. A szinkrontolmácsolás egyáltalán nem bizonyult zavarónak, ezért még a vetített feliratok itt-ott megbicsakló magyarsága is megbocsájtható. Némelyek ugyan panaszkodtak a túlzott hangerőre, bár lehet, hogy csak régen jártak ifjúsági koncerten. Még Németh László érseki titkár is igyekeztt levetni a papos komolyságot, s jó konferansziénak bizonyult Tavaly, Görögországban járván az ókoriak építette epidauroszi színház méreteit és kivételes adottságait látván én is elbűvölődtem. De leginkább mégiscsak akkor érintett meg a görögök szellemujja, amikor megtudtam, hogy a színház az ottani kórháznak csak afféle „utókezelő" intézménye volt, ahová a lábadozó betegeket utalták be, egy kis katartikus élményre - megtisztulásra. Nos, képletesen szólva, az olasz fiatalok esztergomi előadását is bátran ajánlhatnánk minden járni tudónak. Talán még folytatás is lesz... (S.j.) MEGNYÍLT KÁNTOR JÁNOS GRAFIKUSMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA Az ünnepi héten keriilt sor a Vízügyi Múzeumban Kántor János grafikusművész kiállításának megnyitójára. A tárlatot Bálványos Huba grafikusművész, főiskolai tanár nyitotta meg. Három teremben mintegy ötven kép látható. Ez a kiállítás a művész eddigi munkásságának első nagy összefoglalója. Képein a hagyományos grafikai megoldások mellett megtaláljuk a keleti és az európai művészeti hatások ötvözését is. Kántor János 1989-ben ösztöndíjasként járt Japánban, s ott megtanulta a keleti tusfestést. Megkérdeztük a művészt: mit ajánlana figyelmünkbe? - Általában mitológiai képeimet ajánlom. Két legkedvesebb művem: A tenger; amelyben a kék színek sokaságát ábrázoltam, - és Az angyalok harca, melyen a komorabb alapszíneket az arany szül teszi ünnepélyessé. A kiállítás szeptember 20-ig tekinthető meg. Az iskolai év kezdetével a rajzórákon a diákok is elmehetnének megnézni a kiállítást Szép volt a tűzijáték. 19-én délután hatkor érkeztünk haza rokonlátogatásból, így csak elsétáltunk a Vízügyi Múzeum előtt, Kántor János kiállításának megnyitóján nem lehettünk ott, a tárlatlátogatás máskorra marad. Rövid vacsora a kegyetlen melegben, jóleső zuhany, langyoshideg vízzel, aztán ki a Sziget orrára, várni a szép tűzrózsákat Többre nem futotta. A Kis-Duna partján azonban, közeledve a Kossuth-hídhoz, egyre riasztóbban, egyre agresszívabban tör ránk valami nagyon, nagyon ócska kopírozása a hetvenes évek Ülésslágereinek. Ilyen rossz tálalásban, ekkora önteltséggel és magabiztossággal, - s egy ilyen alkalommal... ezt a zenét még nem hallottam Ennél jobb bármilyen lépcsőházi kornyikálás. Szép a díszvilágítás, méregdrágára felverve a jó meleg Dréher sör, majd duplája a szotyi a bolti árának - változott itt valami? Tizenegynéhány éve forgatták egy - akkor még alkotmány napi balatoni búcsún a Veri az ördög a feleségét című filmet Mintha ugyanazt látnám másnap, helyi tévénk beszámolójában. Ocskaságok ócskaságok hátán, megspékelve az Európa Stúdió minősíthetetlenül színvonaltalan „táncbemutatójával". Döbbenten, földbe gyökerezett lábbal állok a tévé előtt: ez a tehetségtelen vonaglás még a primitív Tátikánál is kétségbeejtőbb... A tűzijáték azonban szép volt, feledhetetlen volt, köszönet azoknak, akik „összehozták", ez valóban közös élmény, itt is, odaát, Párkányban is. Ennek az eseménynek mindig lesz szép számú hálás nézője, s bízzunk benne, hogy mellé legközelebb értéket is kapunk. Minőséget Ahogyan ezen az estén. Fanfárzene, égi muzsika szólal meg fenn a Várteraszon, hirtelen kivilágosodnak a régi-régi falak, hófeCsillageső Szent István ünnepének előestéjén csillagszórók gyúltak Esztergom egén. A szigeten, a Kossuth hídon és a Kis-Duna-parton várakozó, esztergomi méretekben hihetetlenül nagyszámú közönség káprázatos tűzijáték részese lehetett. Az elmúlt évtizedek lefokozásra ítélt városát ismét ünnepi fény borította. A csillagesőben állva egyre gondoltam: az égiek időnként megáldhatnának bennünket, mármint a várost egy kis manna-esővel. S Babits szavaival élve -nem lennénk már szent és gyámoltalan város. A tűzvirág-rózsák, a görögtűz, a szín-orgia; a várfokon fölhangzó trombitaszó, a fölsistergő lövedékek, a mozsárszerú pukkanások mind-mind felfokozták az esztergomiak szunnyadni látszó ünnepi tudatát. Persze voltak s vannak ellenhangok: Ez csak afféle kenyeret és cirkuszt a népnek! Vagy: Mibe is kerül mindez?! - Ám aki ott állt hídon vagy az országzászlónál, annak ez csak tizedrangú kérdés lehetett: az elementáris élmény szükségszerűen elszakította a hétköznapiságtól. Szent Ferenc a Várhegyen hér tűzfolyam zúdul le róluk- Hallgatjuk a zenét, csodálkozunk, ujjonganak a gyerekek, aztán - ünneprontás? - a szigeti hangszórókból mindenre ráfolyik az ócska, ragadós dizsi... Miért? Minek? Nem lehet enélkül az állandó szenny nélkül élni? Hatalmassá nő a Bazilika a kivilágításban, mikor robban fejünk fölött az első tűzgolyó. Aztán egyik a másik után, színesek, vakítók, sistergők, fénypolipként szétterülök, jó negyedórán át. Szép volt Ezt köszönjük. (- erbé -)