Esztergom és Vidéke, 1992

1992-02-07 / 4. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 (Folytatás az 1. oldalról) - Megpróbáltatást jelente­nek-e a képviselőtestületi ülé­sek? - Nemcsak a képviselőtestüle­ti ülések miatt, de a szakmában, a joganyagban illik naprakész­nek lenni. Az előterjesztések elő­készítése során az anyagokat meg szoktam nézni, s amennyi­ben törvényességi észrevételem van, ezt szeretem a testületi ülé­sek előtt tisztázni. Nem hiszem, hogy jó fényt vetne rám, ha a képviselőtestületi döntések mel­lé az én törvényességi kifogáso­mat kellene odaírni. - A változó törvények megis­merése, alkalmazása nyílván sok energiát emészt föl? Ho­gyan tud napról-napra feltöl­tődni - kikapcsolódni? - Túlzás nélkül mondom, hogy napi tíz-tizenkét órát dolgozom. Főleg ülő munkát. Érzem, hogy mozognom kell. Olyan erőnlétre kell szert tennem, mint egy köze­pes sportolónak. Heti két alka­lommal lejárok az uszodába. Ezt hajnalban teszem, utána egész más a közérzetem és a munka­kedvem. Este aztán a mindenna­pi munkától fáradtan térek haza. Olvasni általábán már nem sok kedvem marad, már ami a ko­moly, falsúlyos műveket illeti. Lagjobban a zene tud felfrissíte­ni. Minden, ami jó a zenében, kedvelem. Legyen az opera, könnyűzene, sláger vagy ope­rett. Zongorázni is tanultam, de a hangversenyekre is szeretek jár­- Az élet nem azonos a jogsza­bályi előírásokkal. Ennek meg­felelően nem a jogszabályi for­gatókönyv előírásai szerint ke­rült sor a kertvárosi kiválásra. Ezalatt azt értem, hogy a népsza­vazás megelőzött minden más, jogszabályban előírt tevékenysé­get. Ennek következtében most „.„Dönteoí a köztársaság! tfafá fo&i? Beszélgetés dr. Takács Mártával, váriunk . ni. Legutóbb Esztergomban a vá­rosi szimfónikusok farsangi kon­certjén voltam. Reményi Károly zeneigazgató az egész évadra igényes programot állított össze. Remélem, minden előadásukon ott tudok lenni. Ha már saját dol­gaim után érdeklődött, hadd em­lítsem meg - nem kis büszkeség­gel -, hogy három felnőtt lányom van. Mindhárman egyetemi hall­gatók, és jól tanulnak. - Bennünket, esztergomia­kat és kertvárosiakat most a helyi népszavazás eredmé­nyessége, érvényessége és kö­vetkezménye érdekel legin­kább. Kérem, mondja el erről a véleményét! ott tartunk, hogy a népszavazás eredményét sajnálattal vette tu­domásul a képviselőtestület. Nem támogatta a kiválást. Úgy érzi, hogy a nagy Esztergom, a város jövőbeni fejlődését is fi­gyelembe véve, eredményesebb lenne, mint az, hogy aprózódik, darabolódik. Az ottani lakosság sem ért mindenben egyet a nép­szavazással. Bár a demokrácia nem csak azt jelenti, hogy jogom van véleményt mondani, hanem azt is, hogy köteles vagyok. A népszavazáson a lakosság 42,3 %-a jelent meg. Az elválás mel­lett az ottani lakosságnak csupán a 30 %-a szavazott Ez - egye­lőre úgy tűnik hogy eldöntötte a település sorsát. Azért hangsú­lyozom, hogy egyelőre, mert a kisebbségi vélemények figye­lembevételével - dönteni a köz­társasági elnök fog! Arról, hogy Kertváros kiválhat-e Esztergom­ból. El kell mondanom, komoly ellenállás tapasztalható az ott élő lakosság részéről. Több mint 700 (!) aláírással petíciót nyújtottak be hozzánk. Törvényes kötele­zettségünk ezt is továbbküldeni. Mi is kíváncsiak vagyunk, ho­gyan fognak dönteni a kertvárosi településrész kiválása ügyében... - Köszönöm a beszélgetést. Engedje meg, hogy az utolsó kérdéshez az Alkotmánybíró­ság 61/19917X1.19./ AB hatá­rozata/ megjelent Magyar Közlöny 1991. évi 127. számá­ban/ indoklás részéből egy részt közreadjunk: „... Az önkormányzati helyi népszavazás (és népi kezdemé­nyezés) feltételeit, eljárási rend­jét, különösen az érvényesség és az eredményesség követelmé­nyeit csak úgy állapíthatja meg, hogy a választópolgárok leg­alább egyszerű többségének aka­rata érvényre jusson..." (Pálos) A régi legényegyletek hagyomá­nyait felelevenítő Magyar Kolping Szövetség támogatásával megalakult az Esztergomi Kolping Család. Az alapító gyűlésen - január 31 -én ­zsúfolásig megtelt a Belvárosi Egy­házközség tanácsterme. A régi legé­nyegyleti tagok mellett - a szervezet megújuló jellegének megfelelően ­minden korosztály képviselői és a höl­gyek is megjelentek. Nagy László plébános úr szívélyes szavakkal köszöntötte a Szövetség or­szágos főtitkárát, Lang György úrat és feleségét, a híveket, majd a később érkező dr. Bolberitz Pál prezest (lelki­vezető),majd imában kérte a Szentlé­lek segítségét. Ezután Lang György úr vetített ké­pes előadásban ismertette a Kolping Család keletkezését, kiterebélyedését, külföldi és belföldi jelenét. Bolberitz Pál professzor úr régi esz­tergomi emlékei alapján úgy jellemez­te a várost, hogy minden feladatra meg lehetett találni a megfelelő szakem­bert, aki művészi szinten végezte munkáját. Nem egy közülük több szakmában, szinte ezermesterként, mint például az ott is jelenlévő Kicsindy János. Öröm és vidámság nélkül nem lé­tezhet a mozgalom. Igenis vannak tiszta örömök az életben, a családban és a munkában is. Nem szorulunk rá a káros és bűnös élvezetekre. Neveljünk jókedvű, bátor polgáro­kat Hazánknak! A munkamorál megromlott a látsza­telvű, tömegszemléletű kommunista rendszerben. Ezzel szemben hirdetjük - az Isten kegyelméből kapott egyé­ni szabadságunkat, az ebből fakadó személyi felelősségünket, - a szívbőljövő összetartozást és segítőkészséget, renc,Juhász Albin, Kardos Tamásné. Befejezésül az új vezetőség köszö­netet mondott a bizalomért, valamint a szervezők és az országos vezetők fáradozásáért Ezek után talán nem fölösleges rö­viden magáról a ,JKolping"-ról szól­nunk. Nem politikai párt, de adott esetben hallatnia kell magát Nem karitatív célra van alapítva, de KOLPING CSALÁD ESZTERGOMBAN - a tehetetlen várakozás és szemre­hányás helyett a jókedvvel végzett szorgalmas és szakszerű munkát. Mindehhez csak a hit és a hívő kö­zösség adhat tartós alapot hogy azt hitelesen adhassuk át a következő nemzedékeknek. Az alapszabály ismertetése után a részvevők elhatározták az Esztergomi Kolping Család megalapítását. A megválasztott vezetőség: egyházi elnök: Nagy László plébá­nos, tb. kanonok vüági elnök: Horváth Kálmán Mi­hály pénztáros: Sági József vezetőség: Török József, Juhász Fe­szükség esetén nem térhet ki előle (pl.: horvátországi menekültek). A Kolping - mozgalom katolikus és nemzetközi szervezet Hazánkban maga Adolf Kolping alapította az első egyesületet, Buda­pesten 1856-ban. Adolf Kolping szegényes körülmé­nyek között nőtt fel, 23 éves korában még cipészlegényként dolgozott Ek­kor kezdett komolyan tanulni és 32 éves korában pap lett. A kialakuló ipari társadalom hátrá­nyait saját bőrén tapasztalta. Orvoslást azonban nem az akkor lábrakapó erő­szakos, osztályharcos ideológiában keresett, hanem a megértésben és a tevékeny szeretetben. Azt vallotta, hogy a társadalom át­alakítását az egyén megváltoztatásá­val kell kezdeni. Az egyes embernek becsületes munkájával, szakmai tudá­sával, mintaszerű családi életével kell vonzó példát mutatnia. Az ilyen embe­rek képesek részt venni egy jobb tár­sadalmi rend létrehozásában. Kolping elgondolása és gyakorlata ma is időszerű. A Kolping-család közösségi keretet ad a hívő embereknek - életkortól, be­osztástól, iskolai végzettségtől függet­lenül. A Kolping-család tevékeny közös­ség, és számára minden tagja fontos. Olyan feladatokat vállalnak, melyeket jókedvvel és eredményesen tudnak végezni a közösség javára, közös örö­mükre. A Kolping család védőszentje Szent József, Jézus nevelőapja. A családta­gok másokat is meg szeretnének győz­ni arról, hogy csak igényes, becsületes munka révén juthatnak jobb élethez. Aki adni tud, bármi keveset is, az érzi saját gazdagságát. És az a szegény, aki csak kapni akar, s ha ad is, érdekből, viszonzást várva teszi. Akikben a fenti gondolatok vissz­hangra találtak, azokat szeretettel hív­juk-váijuk az Esztergomi Kolping család legközelebbi ülésére: február 28-án du. 5 órára a Belvárosi Egyház­község tanácstermébe. Kardos Tamás (jegyző)

Next

/
Thumbnails
Contents