Esztergom és Vidéke, 1992

1992-08-14 / 30-31. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 264 Örömzene Fiatal, líraian szép kiskamaszarc a hatalmas üstdobok mögött, a fiú teste szinte nem is látszik, elvész hangszerei között. Tételszünetben rá kell várni, lába, úgy tűnik, nem éri el a pedálokat. Társa, a „szekcióvezető" tizennyolc felé tart, hatalmas hajkoronája alatt komoly tekintet, kezeiben boszorkányos gyorsaság, szédületes ritmusérzék. S még nyolcvanhármán a délangliai Surrey megye ifjúsági zenekarából. Csak fiatalok tudnak ilyen megszállottan zenélni. Nem rutinból, hanem lendületből, hitből, sikervágyból, örömből „építkező" zenészek, akik ebben találták meg az önkifejezés és önmegvalósítás csúcsát. Ettől a Tadzió-i szépségűi Tadzio: Thomas Mann novellájának hőse - Halál Velencében) tehetséges fiútól kezdve a nyolcvannyolc éves Horowitzig. Két koncertet adtak Esztergomban. Az első forró sikerét Kodály Háry Jánosa határozta meg, az a zenemű, mely ízig-vérig magyar, s azt hinné az ember, hogy poénjai csak a mi számunkra érthetőek. Az est igazi meglepetése azonban - a profi megszólalás mellett - egy nálunk kevéssé ismert angol szerző, Elgar muzsikája volt. Tizennégy tételes, barátait megidéző műve, az Enigma variációk nemcsak a századvég későromantikáját idézi, hanem egyéni, nagyon ismerős mai melankóliát, mélabút sugároz. Alaptémáját, a minden tételen átvonuló lírai dallamot sokan Mozartnak tulajdonítják, mások népdalt vélnek benne felfedezni. Ráadásként az idősebb Johann Strauss Radetzky-indulója szólalt meg, kétszer is; bizony, a fergeteges marsch! végigterült az esti Esztergomon. Óriási, megható siker, maroknyi közönség előtt. Tamáskodó felmenetel másnap a Bazilikába: ebben a kánikulában, az olimpia első napján hányan leszünk? S a mindennél fontosabb: az igazán nem bársonyos akusztikájú templomtér hogyan fogadja a hangok áradatát? Mert Dvofák Nyolcadik szimfóniájának hangjai ugyancsak árandóak. Zenéről - szóban? Ha van nemzeti zene, akkor ez az, mert az ismerős, szerelmetes cseh tájak, a Sumava hegyei, a Moldva völgye, Prága opálos aranysága szólít meg ebből a zenéből. Nehezebben, lastételben a brácsa komoly hangján szólal meg, gyönyörű szemek, figyelmes tekintet szegeződik a hangszer felől a karmesterre, annak pálcája alig mozdul, aztán jobbra int, egyenként bekapcsolódnak a csellók, a nagybőgők, felveszi a téma fonalát a fátyolos klarinét, a fényes hangú oboa, társul a többi fafúvós, majd a rezek, ütők - s a szőke kissrác összeveri hatalmas cintányérjait: arca ragyog az örömtől. Örömzene. Csak fiatalok tudnak ilyen megszállottan zenélni. Tapsolni kell. Tapsolni, hogy soknak hassunk. Rosszul láttam? Szinte senki azok közül, akik „számítanak", zenészek és zeneszeretők, alig vagyunk a városból. Alig egy-két arc a házigazdák közül - s mégis: már az elején megtelik a kórus, Karnagy urunk megnyitotRafael Balázs ...és vidéke sabban halnak el a hangok, olvad- ta játszóhelyének ajtaját nemcsak nak egymásba, s így válik a cseh az orgonakísérő, hanem a kupolázeneszerző muzsikája feltartóztat- ból lejövök, a fennenjárók előtt is hatatlanul hömpölygővé, hatalmassá és megrázóvá. - ott is hallhatták, a város legmagasabb pontján; s a koncert végére szinte megtelt a Főszékesegyház. Az együttes Esztergom vendége volt, köszönet érte, akiket illet: Marta Lindopot, magyarajkú kísérőjüket és a Gran Tours kollektíváját. (Marta Lindop e hét vasárnapján, délután négyre egy másik angol ifjúsági zenekart is hoz hozzánk. Ok Lanchasire grófságból érkeznek, Elgart, Beethovent és Sosztakovicsot játszanak, szintén a Bazilikában.) A surrey-ek nemcsak nálunk léptek fel, előbb a fővárosban, majd Szegeden - valamint - otthonról hozott szórólapjuk a tanú rá: a magyar turné során (Hungárián tour 1992) Sturovóban, Párkányban. Akik velük voltak, tőlünk, állíthatják, odaáti sikerük nem mindennapi volt. Megtelt Párkány temploma, nagy ovációval ünnepelte őket az országos - szlovák, cseh, magyar - közönség. Csak egyet nem lehetett nekik megmagyarázni: miért kellett nekik ezért több, mint kétszáz kilométert innen, Esztergomból odautazni - látótávolságra? „Hazai" zeneként Purcell Chaconne-ját halljuk. Azét a Purcellét, akit alig ismerünk, s akit Britten emel újra elénk, az európai zenehallgató elé. Pontos, határozott, fenséges barokk zene. Játékossága mögött - a chaconne egykori paraszttánc - Bach korának tisztánlátása. Az előző este hallott Enigma variációk ebben a térben egészen másképp hangzanak. Itt válik egyértelművé: micsoda súlyos zene ez! A főtéma az utolsó előtti SURREY 4" KI crxi ORG MAGYARORSZÁNAK Helyreigazítás Tk. többről van szó. Furcsa tévedésről, magyarázatát nem tudom. Többször megfigyeltem már, hogy ha visszatérek valamely gyermekkori élmény színhelyére, a helyszín nemcsak „összement", hanem meg is fordult - mintegy tükörképe az emléknek: ami jobbra volt, balra van s fordítva. Hasonló dolog történt velem mostanában. Azt írom múlt heti cikkemben, hogy „... a dánok kiteszik sátrukra a nemzeti lobogót, fehér alapon piros kereszt." Korrektúra után is valamiért ellenőrzöm magam; igen, tévedtem, jól láttam az előbb egy tévéreklámban. Piros alapon fehér... A döbbenetes, hogy még most is látom, ahogyan fújja a szél. Első harmadában függőleges piros csík vonul keresztül a fehér vásznon, s vízszintesen keresztezi egy másik, a zászló teljes hosszában. Itáliai útifilmem vetítése alatt rendszeresen Égei-tengerként kommentáltam a Paestum, Capri partjainál hullámzó rengeteg vizet, később ezt egy cikkben is leírtam, pedig tudtam, készültem: a Tirréntengernél jártunk! Elképzelhető, hogy tényleg vissza kell mennem az általános iskolába, ahogyan egy kedves, öregecskén remegős hangú hölgy névtelen telefonjában ajánlotta? (Igaz, ő is felejthet: vagy a nevét, vagy az illemet..) Esetleg... Úristen, mégiscsak jártam valamikor Görögországban? S már ezt is elfelejtettem?! LEVELEIMBŐL Kedves Rafael Balázs Úr, olvasom a 29. számban megjelent Esztergomi nyár című írását, s örölük, hogy kellemes utazása volt Szlovákiában. Valóban, én is tapasztaltam, hogy a magyarokat általában szívesen fogadják szlovákiai területeken, de ami a jelenlegi politikai helyzetre való utalást illeti - a hírek riasztóak, és valótlanságot fecseg a hatalomra került populista vezér. Épp az Esztergom és Vidéke cáfolja meg az Ön szavait a 28. számban közölt Vendégoldalon. Ott hírt adtak a Párkány és Vidékéből, arról hogy Párkány marad Stúrovó. (Egyébként ezt a számot elküldtem Jeszenszky Géza miniszter úrnak is, miután telefonon beszéltem a titkárságával). A közelmúltban a miniszter úr anyanyelvi hagyományok megőrzésére jó példaként említette, hogy Stúrovó a lakosság kérésére újból Párkány lett. Ha kezébe veszi az Erdélyi Magyarság című folyóiratot, értesülhet a dákó-román elmélet és hatalomvágy „Nagy-Román" óhajáról, mely egészen a Tiszáig tart... Üdvözlettel Pappné Muzslai Zsitva Ágnes