Esztergom és Vidéke, 1992

1992-08-14 / 30-31. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 260 SZENT ISTVÁN IMÁJA VÁ N IMÁJA _ Ratkó József Segítsd a királyt kös Imre herceg vadászat közben című művét - valószínűleg irodai- meghalt; összeesküvő rokonait kémünk legszebb Szent István-drámá- mény büntetésekkel kell sújtania, ját - 1985-ben mutatták be először, ki fogja megőrizni és folytatni élete Nyíregyházán. Nem a diadalmas ural- nagy művét? Kétségei között Istenkodót ábrázolja, hanem az idős, bete- hez fordul segítségért a dráma zárógeskedó királyt, aki úgy érzi: magá- monológjában. Ebből közlünk egy nyosan kell szembenéznie a nemzet részletet, remélve, hogy a következő bizonytalan jövőjével. Belső és kül- évek valóra váltják régi tervünket: az só ellenség fenyegeti az állam- egész dráma színre kerülhet majd az alapítás eredményeit; fia, a trónörö- Esztergomi Várszínházban. IJ Te, aki látást követelsz a vaktól, s a lába-vesztett embertói, hogy járjon, s imára fogja kezét a kezetlen, Uram, ne kérd azt, ami lehetetlen! Aki most tanul, tanúnak ne hívd! A hit, ha vak, akkor csak bajt okoz! Rosszul mérted fel, Uram, az én erőmet! Málhádat tovább nem tudom cipelni. Nincsenek immár csak halottaim! Lenni nem kezdett s véghetetlen Úr, ki markoddal megmérsz minden vizeket, s araszoddal az egeket beéred, ki haragodnak egy leheletével világot fújsz d, csillagokat kioltasz, s föld megindul, hegyek hanyatlanak egy intésedre, Uram - égig éró s hatalmaskodó népeket elejtesz, míg virágoznak választoltaid vigyázz reánk, hogy álljunk meg a hitben; segíteni ne vesztegelj nekünk, s hogy d ne esnénk, óvjad lábainkat! Tanítsd meg, akik ellenünk uszulnak, és földeinket ekslpegetik, és sóvárognak falvaink iránt, és kiirtanák szülötte-szavunkat, hahogy dicsérni Tégedet ne tudjunk, és minden módon ártani akarnak, tanítsd meg óket, Uram, haragodra! S intsd meg, akik a szent munkát segélik, s hitre hajtott népedet pásztorórák örök hálát hogy T&ied várjanak -> mert igen gőgösek immár, mintha ók adták volna e föklet is alánk! Juttasd eszükb^ ki vagy Te, Uram, s kicsodák ók! És tedd, hogy ne legyünk gyalázatja a szomszéd nemzeteknek, ne legyünk csúfja és játékai, s messzire való maradékaink rút járom alá ne vettessenek! Ámen. E bizarr cím olvastán bizonyára sokan felkapják fejüket, hiszen első koronás királyunknak ezernyi egyéb feladata mellett a legkisebb gondja is nagyobb lehetett, mint az akkor még nem létező szervezett egészségügy karitatív felkarolása. Elvégre egyetemi orvosképzésről, korszerű higiénés hálózatról, szakszerű járványvédelemről még a kialakult államiságú NyugatEurópában sem beszélhetünk. Virágzott viszont a kolostori medicina, a kápolnás rendházakhoz kapcsolt xenodochium- és lazarétumrendszer, mely az elesetteket, betegeket és szegényeket fedél alá gyűjtötte, s afféle „szociális hálózatot" igyekezett biztosítani az arra rászorulóknak, ezzel is vonzóbbá téve a keresztényi irgalmasság gyakorlását. A komor középkori falakon belül és a világi papság feladataként létezett medicina pastoralis, azaz lelkipásztori orvoslás, főleg a Monté Cassino kolostorából eredő bencéseknél, akik az ókor klasszikusaitól (Hippokrátész, Galénosz) tanulták a gyógyító mesterséget, a sebészetet kivéve, mert az a borbélyfelcserek feladata maradt. Letelepedésben lévő népünk egészségügyi helyzete pedig elsősorban a sámánok, vájákosok és javasasszonyok rátermettségétől, valamint a nomád hagyományok őrzésétől függött. István király idejében már megszűnt a salernoi egyetem, s még nem nyíltak meg a párizsi Sorbonne hét szabad művészetének (köztük az orvosképzésnek) a kapui. Nagy államalapítónk e téren iszseniálisnak mutatkozott: elsőként a bencéseket igyekezett meghonosítani, tisztában lévén az ő egészségnevelő küldetésükkel. Korán felismerte tehát az egészségügy legfőbb feladatát a megmaradásban és gyarapodásban. Orvostörténeti közhely, hogy uralkodása első esztendejében Esztergom kapta az első lazarétumot, ahol Szent Lázár szegényeit, azaz a poklosokat istápolták. Tehát István királyunknak nemcsak általában az egészségügyhöz, hanem közvetlenül egy helyi intézményhez is különös köze volt, amire annyi nemes és maradandó tette mellett sem árt külön emlékeznünk. Aztán Nyugat-Európából importáltuk a királyi kézrátétel gyógyító erejének hitét is, csakhogy amíg pl. a franciáknál általában az uralkodók, addig nálunk csakis a szentéletűek (István, nítottak, holott azt nem hazánkból importálták. Bizonyos bajokat eredményesen kúráltak vele, de nem a racionális medicina megcsúfolásával. S nem a pöffeszkedő reklámsztárok megjátszott magabiztosságával. Mindent összegezve: Szent István életműve még az egészségügyben is időszerű. Felismerte, hogy mit érdemes Nyugatról behozni, s uralkodása első évében létesült az esztergomi kórházszerű xenodochium, ületve lazarétum. Ahol az orvostörténeti mitológia szerint a kalandozásokról megcsonkítottan visszatért „gyászmagyarok" kaptak gondviselő éveket és elviselhető életet Figyelmeztetésül ugyanakkor, hogy csakis békésen forduljanak szomszédjaink felé, valamint lehetőleg a hit és tudás erejével védekezzünk. Akár a járványok, akár az ármányok és ármándiák ellen. A rendíthetetlen türelem öntörvénye szerint, melyre máig tartó érvénnyel István király intett bennünket először. Szállási Árpád dr. László) privüégiuma volt Nem kell persze arra gondolnunk, mintha magasabb szinten ők lettek volna koruk szuperkókler szikratamásai, akik visszaéltek a vigasztalanok vakhitével. A pszihés szuggesztió gyógyított itt minden sanda hátsó szándék nélkül. A magyar királynék vizének (Aqua reginae Hungáriáé) a mediterrán világban (Provence, Dél-Itália) évszázadokig különös gyógyító erőt tulajdoSzent István és az egészségügy