Esztergom és Vidéke, 1992

1992-07-31 / 29. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 AZ EMIGRÁNS ORIAS, HAZATÉRŐBEN Márai Sándor, Mikes Kelemen óta a legjelentősebb magyar emigráns író a fordulat éve előtt „szertenézett, s nem leié honját a hazában". Elment hát napnyugatra, mert attól tartott, hogy egyszer majd a hallgatáshoz sem lesz joga. Kint aztán az itáliai San Gennaro és a kaliforniai San Diego tágas tere között menetrendszerű pontossággal írta remekműveit, melyek rejtett csemegeként kerülő utakon jutottak haza az igényes irodalmárok asztalára. A San Gennaro vére, vagy a Harminc ezüst* pénz (meg a többi) vitathatatlanul klaszszikusak, a legnagyobb izgalommal mégis a naplóit várták. Kézről-kézre adva. Szaknyelven szólva olyan kórleletet állított ki korunkról, amely ösztönözte az olvasó szellemi immunrendszerét a káros eszmei behatások kiküszöbölésére. Mert Márai nem volt színvak az ideológiák megítésélében, szelektáló az effajta kórokozók megmutatásában. Független európai polgárként élt a mediterrán jellegű tájakon, de hazája az anyanyelv maradt, melyen az ő szavaival „Arany János írt és Szálasi szónokolt" Meg Rákosi Mátyás, tehetjük hozzá utólag. Ha valaki Magyarország utolsó ötven esztendejének diktatúrákkal dekorált történetét akarja megírni, nyugodtan támaszkodhat Márai naplóira. Nem fog eltévedni az adatok dzsungelében, irányt téveszteni az ideológiák útvesztőiben. Kegyetlenül pontosan fogalmaz, irgalmatlanul ragaszkodik az igazsághoz. Különösen a most megjelent posztumusz kötetében, amely az 1945/46. évi eseményeket eleveníti fel, „Ami a naplóból kimaradt" címmel. Az akkori rendszerváltás első fázisát, ahonnét a történelem naponta visszaköszön. Idézzük csak 1945-ből: „... mindig jönnek őle a Pártok, az Üldözöttek, Akiknek-Eppen-Igazuk Van, s Akiknek--Éppen-Nincs-Igazuk, s követelik, hogy a szellemi ember hagyja el a maga harcterét, a kifejezés, a fogalomtisztázás, az alkotás feladatkörét dobja el a tollat és siessen meghalni valamilyen gyanús alkalmi csatatéren: s mindig gyávát és árulót kiáltanak, minden korban, ha a szellemi ember azt feleli, hogy az emberiség és az emberiesség ügyét egy módon szolgálhatja csak: munkájával, s annak nevelő erejével, tisztító kisugárzásával..." A bevezető ajánlás szerint e vaskos kötet magvas tartalma tapintatból maradt ki a korábbi naplók szövegéből.Nem akarta a legjelesebb kortársait elmarasztalásaival megbántani. Például Illyést, akinek nagyon becsülte tehetségét, műveltségét, kitűnő stílusát, költői erejét, emberi humorát, de igen idegenkedett a népvezéri megnyilvánulásaitól. Illyés akkor a parasztpárt tagja volt. Persze másképp látta—láthatta—láttatta az az író az 1945-ös földosztás cölöpverő mozgalmát, aki annak idején megmutatta a Puszták népét, s másként a minden tömegmozgalomtól irtózó Márai, bár úgy gondoljuk, ez esetben a kétfajta igazság sokkal inkább kiegészíti, mintsem kizárja egymást A haláltáborokból hazatérő zsidók zavart magatartásának lélektani analizálása, valamint az éppen kitelepítendő svábok kollektív megbélyegzésének elítélése oly pártatlan judiciumot kölcsönöz az írónak, mely a bírónak soha nem lehet a sajátja. Legfényesebb csillagai között ott ragyog Arany János és az örök Geothe. A legemberibb arcú teuton félisten, akinek népe nem veszítette el a háborút. Csak a Hitleré - írta Márai 1945-ben. Higgadt okfejtéseiben a történelem itt is viszszaköszön. További márais megállapítások: „abból, hogy a fasisztáknak nem volt igazuk, még nem következik, hogy a marxistáknak feltétlenül igazuk van. Az ördögöt nem lehet Belzebubbal kiűzni." Vagy mit ír az amerikaikról: „gazdagok, naivak, jó szándékúak. Még nem vesztettek háborút, még nem volt igazi forradalmuk, még nem tudják, mi a tüzelőhiány, az éhezés, az önkény... Én is nagylelkű lennék, ha amerikai lennék." Később a Tengerentúlra költözött, mégsem lett amerikai. Ahhoz túlságosan európai maradt Nagylelkű azonban igen, mert „házifeladatszerűen" írta műveit Mint minden nagy alkotó, tisztában volt saját értékeivel, jelentőségével. Amiket a hazai olvasó közönség csak most kezd újra megismerni. Az emigrációs résszel kiegészítve, mely az összéletmű kb. felét teszi ki. Az egész pedig ott van a magyar próza élvonalában, Mikes Kelemen, Kemény Zsigmond, Mikszáth, Krúdy, Móricz és Németh László életműve mellett, a legnagyobbak társaságában. A naplóíró leginkább Bethlen Miklós rokona, a politikát is beleértve. Mert Márai a moralitásával politizált így naplóit a pártpolitikusoknak minimum kötelező olvasmánynak ajánlanám. Márai tehát hazatérőben. Talán egyszer a porhüvelye is hazai földbe fog kerülni. Szállási Árpád dr. A BÚBÁNAT VÖLGYE SZÓ EREDETE Pilismarót közelében, a 11-es úttól délre, erre merőlegesen, a Szamárhegy keleti lábánál elhelyezkedő hosszú, széles völgyben, valamint a Szamárhegy déli, délkeleti és nyugati lábánál több kisebb magyar falu volt a középkorban. Ezek lakosságát a XVI. század első felében (?) kardélre hányta ill. rabszíjra fűzve elhurcolta a terjeszkedő török uralom. Az így elnéptelenedett völgyi falvak és lakóik emlékét még sokáig búval és bánattal emlegették Esztergomban és a környéken. Ebből a történelmi tragédiából származik a mai napig élő Búbánat völgye szavunk. (Cserép Lajos erdómérnök, esztergomi lakos közlése.) Dobay Pál DUNAKANYAR MŰVÉSZETI NYÁRI EGYETEM 1" MMM 9HP% § % BlnPlillf ' 4

V

< .TLmmJEH • ' fc&i < fa § ^éfMsí^f Szőnyi Erzsébet, a Kodály Társaság társelnöke, egyetemi tanár nyitotta meg Esztergomban a Dunakanyar Művészeti Nyári Egyetemet Az eddigi kurzusokon a világ 65 országából közel 3000 hallgató vett részt. Az érdeklődés most sem csökkent Idén 14 országból 140-en jöttek el városunkba. A legtöbben Spanyolországból, Franciaországból, Olaszországból, az Egyesült Államokból, Mexikóból és Peruból jöttek. De jöttek Észtországból, Németországból, Belgiumból, Angliából, Portugáliából, Finnországból, Kolumbiából és Angliából is. Maria Júlia Valdovinos Villacampa tanárnő Saragozából sokadszor van itt Most egy teljes csoportot hozott Eljött Moharos József, a TIT nyugalmazott elnöke is, aki 1965-ben az első évfolyam vezetője volt. Most Katona László az ügyvezető igazgató. A zenei vezető Szőnyi Erzsébet. A tanári kar: Székely Miklós, Bollobás Boglárka, Takács László, Rápli Györgyi, Kauer Ágnes. A nyári egyetem a Vitéz János Tanítóképző Főiskolán kapott helyet Az előadásokra, a csoportfoglalkozásokra és a kórusgyakorlatokra ott került sor. Gyöngyösről egy 24 tagú gyermekkar érkezett, Nagy Judit karnaggyal. A foglalkozások kora reggeltől késő estig tartanak. E fárasztó tempó oldására kirándulásokat, városnézést is beütemeztek a szervezők. A nyári egyetemet meglátogatta a Kalamajka együttes és a Pötörke Néptáncegyüttes is. A résztvevők vasárnap autóbuszkiránduláson vettek részt Visegrádon és Szentendrén jártak. A következő napok is főleg tanulással telnek el. Közben meghallgatják Baróti István orgonaművészt valamint Budapesten felkeresik a Kodály-emlékházat és a Liszt Ferenc múzeumot A Rózsavölgyi zeneműboltban már várják őket Tudják, hogy kották százait fogják megvásárolni - a külföldiek mohoságával. (Hallottam, hogy valaki közülük egy kottákból összeállított 35 kilós csomagot küldött haza!) Időközben a főváros nevezettességeivel is megismerkednek, de egyéni városnézésre és fakultatív programokra is lesz mód. Július 24én pénteken délután fél ötkor lesz a nyári egyetem koncertje a Bazilikában. Erre Esztergom lakosságát is meghívják. A világ minden részéből idesereglett zenészeket és zenepedagógusokat tiszteljük meg azzal, hogy minél többen veszünk részt koncertjükön. (Pálos) /