Esztergom és Vidéke, 1992

1992-07-10 / 26-27. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE DOBÓS DIÁKOK ERDÉLYBEN Nemrég Marosvásárhelyre, a szé­kelység kulturális központjába kapott meghívást a Dobó gimnázium vegyes­kara. Mi volt az előzmény? - kérdez­tem Galyasi Gézát, a kórus karnagyát. - A Bárdos Lajos Zenei Hetek hangversenysorozata hazánkban már 16 évre tekint vissza. Az énekverse­nyeken ezidáig több mint harmincezer dalos szerepelt, Európa számos orszá­gából. így született meg 1989-ben a gondolat, hogy Magyarországon kívül is rendezzenek hasonlót Erre első íz­ben az ausztriai Linz-ben került sor, majd 1990-ben Erdélyben, Székely­udvarhelyen. Az erdélyieknek különö­sen megtetszett az "Európai Bárdos Lajos Kórusfesztivál" gondolata. A székelység is büszkélkedhet kiváló népművelővel, zenetanárral, népdal­gyűjtővel: Balázs Ferenccel (1913 ­1973). Ó alapította a székely udvarhe­lyi Népzenei és Népi Táncegyüttest a Füharmónikus Társaságot. Huszonhat évvel ezelőtt ő indította a Szelyke Ba­rátság Fesztivált. Emlékére a székelyudvarhelyi Be­nedek Elek Tanítóképző 1991 -ben lét­rehozta a Bárdos Lajos - Balázs Fe­renc Alapítványt. Nos, mi most erre a fesztiválra utaztunk Erdélybe. —Mi volt a program? —Esztergomból autóbusszal 35 di­ák, Szekeres János tanár úr, Lantos Jenő technikus és én indultunk, majd Budapesten még az alapítvány két tisztviselője, Kempelen Tünde kar­nagy és Miskolczi Ottó színművész csatlakozott hozzánk. Erdély gyönyörűséges útjain, Ki­rályhágón, Kolozsváron át értük el Marosvásárhelyt. Ott a Nagy István Ifjúsági Vegyeskar volt a vendéglá­tónk. Mindenki családi körben, erdé­lyi "testvéreknél" kapott szállást. Más­nap a katolikus templomban került sor a fesztiválra. Rajtunk és a helyi ve­gyeskaron kívül a Benedek Elek Taní­tóképző Camerata Vegyeskara, a ma­rosvásárhelyi vártemplom női kara, az alsóvárosi Újtemplom vegyeskara lé­pett pódiumra. Mi csángó népdalokat Kodály Adventi énekét és Bárdos Tá­bortűznél című művét énekeltük. Ott­létünk vasárnapján az alsóvárosi re­formátus templomban vendéglátóink­kal közösen énekeltünk. Bárdos Lajos Missa Tertia című művét karnagy kol­legám, Kovács András vezényelte. —Milyen élményeket szereztek Marosvásárhelyen ? —A legmelegebb családi fogad­tatásban részesültünk. A felnőttek és a diákok is hamar egymásra találtak. Volt közös témánk: a magyarsá­gunk. Minden történelmi helyre el­vittek: a Bolyai Múzeumba, a Co­menius Főiskolára, a Teleki Könyv­tárba, a Bolyaiak Emlékművéhez... Leírhatatlan élménnyel lettünk gazdagabbak. Köszönetet mondok mindenki­nek, aki e nagysikerű erdélyi úthoz hozzásegített: az Önkormányzat Kulturális és Idegenforgalmi Bizott­ságának, mint fő támogatónknak és szponzorainknak, az EGOMKER Kft-nek és a Hungarotonnak. /OSI/ A BALASSA BÁLINT VEGYESKAR NÉMETORSZÁGBAN JÁRT A közelmúltban egy hetet töltött Németországban a Balassa Bálint Vegyeskar. Előbb Goarshausenbe utaztak, ahol egy nemzetközi feszti­válon léptek fel, majd Bambergben, a testvérvárosi kapcsolatok jegyé­ben adtak koncertet. Június 18-án hajnalban mdultak autóbusszal. Másnap délre érkeztek meg Goarshausenbe. Ez a városka a Rajna partján, a Loreley-szikla tövé­nél fekszik. Este a Loreley-Halle fesztiválján léptek fel, bécsi, holland, berlini és hazai kórusokkal együtt. A hatalmas nézőtéren jelen volt RolfDaum vá­rosi és Günter Kern tartományi pol­gármester. Az esztergomi énekkar harmadikként lépett fel. Bárdos La­jos Zarándokénekének elhangzása után a közönség felállva, hosszan tapsolt. A műsor befejeztével az egész csarnok népünnepélyé változott, hajnalig tartó mulatsággal. Másnap a balassásokat a vendéglátók hajóút­ra hívták; ebéddel és polgármesteri fogadással kiegészítve. Délután pi­henés következett, majd este újabb fellépés. A vendégek között ott volt dr. Erdődi Gábor nagykövet, aki sze­mélyesen gratulált Reményi Károly zeneigazgatónak. A nemzetközi fesztivál résztvevői vasárnap ökonomenikus istentiszte­leten vettek részt, melyen termé­szetesen a kórusok is énekeltek. A Balassa kórus pedig - külön felké­résre - az istentisztelet végeztével is énekelt, újra kitörő sikerrel. Ebéd után csomagoltak, buszra szálltak és este megérkeztek máso­dik állomáshelyükre, Bambergbe. Hétfőn délelőtt az Altes-Rathaus­Rokosaalban Max Reichelt alpol­gármester másfél órás fogadást adott. Délután a várostól nem messze található bencés kolostorban jártak, ahol próbát is tartottak. Ott az énekesek díszített gyertyákat kaptak a szerzetesektől. A bambergiek sze­rint ez igen nagy dicsőség, nemigen akad rá példa. Még aznap jártak a Vierzehnheiligen bazilikában, ahol rögtönzött orgonahangversenyt hallhattak, de énekelhettek is. Kedden délelőtt a régi városrészt barangolták be az esztergomiak, ahol többek között a Szent Istvánt ábrázoló lovasszobrot is megnézték. Június 23-án, kedden este adtak koncertet a St. Michael kolostor­templomban. A műsorban a házi­gazdák fúvósegyüttese és Konrád Weiss orgonaművész is szerepelt. A templomi hangversenyek szokásai szerint csak a műsor végén szólalt meg a taps. De akkor vulkánszerűen tört ki... A szűnni nem akaró tetszésnyilvá­nítás hatására ráadásként Kodály Esti dal-át és Schumann Die gute Nacht-ját énekelték. A balassások állandó kísérője Ri­char Eichfelder bambergi zeneigaz­gató volt. Szerda délután az ő nö­vendékei adtak műsort a bambergi zeneiskolában. A vacsora után még néhány közös órát töltöttek együtt az esztergomi és bambergi „testvér"-énekesek, majd elbúcsúztak egymástól. Június 25­én, csütörtökön, egy nagysikerű né­metországi koncertsorozatról indult haza a Balassa Bálint Vegyeskar. (Pálos)

Next

/
Thumbnails
Contents