Esztergom és Vidéke, 1992

1992-07-10 / 26-27. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 MEGYEI KÉPZŐMŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA ESZTERGOM, RONDELLA 1992. július 3. VÉGVÁRI I. JÁNOS EGYIK DÍJAZOTT FESTMÉNYE Ez a kiállítás drámát, tragédiát sugall. A természet védelméről, vizek tisztaságáról, élőlényeket fenyegető veszélyről beszél szinte minden alkotó. Szívenütötten vallanak Kollár György eltávozásáról. Prunkl János örömteli, színlátomásos kálváriát mutat föl nekünk, hogy az utat, az állomásokat mindnyájunknak végig kell járnunk, hogy megtaláljuk a fényt. Wertel mester tiszta, racionális gondolkodása örök szimbólumokra törekszik. Sallangmentes fogalmazása tanulság mindnyájunknak. Krajcsirovics növényrajzaiból szinte emberi szemek néznek ránk. A természet imája, csendje. Karkus Istvánt lírai természetlátás, színek finom szövetként való egymásba kapaszkodása jellemzi. Végvári Kollár emlékére festett munkái: fojtott férfi-zokogás a barátért. Fekete égetett deszkái, vörösei, fehérjei régi üszkösült templomok romjaira emlékeztetnek. Kemény tragédiát hordozók. Kollár „Táguló világunkja" lezárult. Korpusza a megbékélt ember. A ,füstös világ" távoli árnyalakja olyan, mintha Ó nézne utoljára vissza ránk. Varkely fekete plasztikái mint őskori szörnyek vágják ki magukat a térből. Szigorúan fogalmazott jelek. Kántor János ,Látomás hulláma", ,Angyalok harca"és „Emlék időben"című képei a természetben járó ember vizuális gondolatai. Tartózkodó barnái, vörösei szépek. Furlán Ferenc: „Utolsó vendégek" című képe engem a munkanélküli bányász amúgy is bizonytalan életére döbbentett rá. Úgy gondolom, szép előtanulmánya egy nagyobb szabású munkának. Kaposi Endre montázsai kertről, művészetről, elmúlásról a sokat gondolkodó, sokat megélt ember vallomásai. Szendőfi Pál Kollár emlékére festett angyala szinte a középkori népi festészet egyszerűségével, őszinteségével hat. Szentessy László: „Rendszerváltott barátságok"-ja „Új dudása" ízes grafikai nyelven beszél. Varga Bencsik J. XX. századi Ádám Évája a bűnbeesés fájával az élettelené vált fa, a gázálarcot viselő Ádám Éva szívbemarkolóan fejezi ki a kérdést, hogy mit tettünk és mit tehetünk, hogy élő világot hagyjunk magunk után? A kiállított művek összessége előtt tisztelgek most e megnyitón. Köszöntöm a művészeket és a nézőket Kérem, hogy szeressék és vigyék hírét a kiállításnak, hogy sokan, mások is örülhessenek neki szellemükben, szívükben gyarapodva általa. Vecsési Sándor Kedves Földieim, tisztelt Hallgatók! Esztergom nekem még mindig a VÁROS,- és most már az is marad életem végéig. Hazai szóval szól hozzám Csoóri Sándor, ki felnőtten érkezett Esztergomba haza. Gyönyörű versében írja: „Alvó kutyák feje a nehéz porban s itt-ott szétszórva kövek, kidöntött fák és bazilika-árnyak:" Mint falusi gyermek, mikor először értem be én a városba, lenyűgözően hatott rám nagyságával, félelmet keltett. Miután az iskolában egy kicsit a történelmet is megismertem, nagy tiszteletet és megrendülést éreztem a sok várat és országot védő emberért. A háborús iskolai évek alatt gyermektársaimmal átéltük a régi időket. Sokszor elfoglaltuk és védtük a várfalakat, amíg a gondnok el nem zavart bennünket. A nagy házak, a gazdag kirakatok szorongattak, félelmet keltettek. A cukrászda tele süteményekkel - sóvárogva néztem. A Buzárovics-féle „Festék és Papírkereskedés" visszavisszahúzott. Bámultam az elérhetetlen színesceruzákat és a többi csodát. Megtisztelő feladatot teljesíteni jöttem most ide. Ennek során szaladt végig életemnek idekötő része. Barátaimról, szakmai társaimról szeretnék szólni most Évtizedek óta tartó szép és jelentős kiállítás-sorozatok voltak. Pár év megszakítása után folytatódik, remélem, míg a világ világ. Sok-sok értéket létrehozó Barátaim közül már a kék égen túlról néznek ma bennünket: Nyergesi János és István bácsi, Kerti Károly, Zilahy György, Kóthay Ernő, Bréhm Ferenc, Nóvák Lajos, és a legfiatalabb, az érthetetlenül gyorsan elment Kollár György. Az Ó és a jelenlévő kollegák, barátaim munkái mondatják velem, hogy szeretném és ennek a régiónak kötelessége is lenne, hogy mindent megtegyen azért, hogy egy válogatott anyag állandóan látható legyen. Úgy gondolom, e célra legalkalmasabb hely Esztergom. Nagy látogatottsága, idegenforgalma biztosíték lehet arra, hogy megismerjék, hírét vigyék. A művész nem lehet csak magáért élő ember. Magán keresztül másoknak szeretné mindazt megmutatni, átadni amit tehetsége, látható ereje adni tud. Nincs szörnyűbb képzőművész számára, mint ha munkája múzeumok raktárában pihen, vagy valami olyan helyen ahol nem látható. így élve eltemettetett, nem vesz részt, nincs jelen, nem hathat. Szeretném, ha szavam eljutna mindazokhoz, akik ebben segíteni tudnak és akarnak! VARKOLY LÁSZLÓ DÍJAZOTT MŰVE