Esztergom és Vidéke, 1992

1992-06-26 / 24. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Napjainkra természetessé vált, hogy az országgyűlés vitáit, a városi képviselőtestület üléseit a helyi tele­vízió közvetítésében láthatjuk. Kétszáz évvel ezelőtt bizony más volt a helyzet. 1792. július 16-án például az Érseki-Vízivárosban, a vármegyeházán gyűltek össze Esz­tergom vármegye rendjei, hogy a megyét érintő legfontosabb kérdé­seket megvitassák. A mai Balassa Bálint Múzeum ki­állító termei helyén lévő épületben a vármegyei generális ülésen zambori Missits József vicealispán elnökölt, s a korabeli jegyzőkönyv fontossági sorrendben közölte a jelenlévőket: Sándor Antal királyi kamarás, Szalay József kanonok, az Esztergomi Szé­kesfőkáptalan teljhatalmú megbízott­ja, Sissay János királyi tanácsos, Bo­roknaylmre aranysarkantyús lovag, majd a megyei előkelőbb nemesek, váraiegyei tiszviselők következtek. A név szerint megemlített két utolsó ember Pauer Adám városi bíró és Szilva Mihály városi kapitány volt, majd feltüntették, hogy több nemes, uradalmi tisztviselő van jelen. Elsőként az előző két közgyűlés jegyzőkönyvét ismertették, majd megkezdődött a több mint 90 napi­rendi pont megtárgyalása: a kancel­láriai, helytartótanácsi rendeletek, leiratok ismertetése. Ezt követték a vármegye ügyeit érintő kérdések, több esetben a ko­rábbi megyegyűlések által adott meg­bízatások végrehajtásáról szóló je­lentés. Az érdekesebb ügyek közé tarto­zott a nyergesújfalui nemzeti iskola ügyében folytatott vizsgálat ismer­tetése, a maróti híd javításának ügye, a dunai malmok összeírásának elrendelése. 1792-ben ezen a me­gyegyűlésen hoztak szabályrende­madt. Megszabták az egyes tisztvi­selők által megszolgált napidíjakat, majd foglalkoztak az 1790/9l-es év számadásával és a következő, 1792/93­as évre való adókivetés ügyével. S még aznap véget ért a megyegyűlés. A megyegyűlés határozatairól részben szóban tájékoztatták az em­bereket a jelenlévők, részben a két Megyegyűlés anno 1792 járás főszolgabírája körlevélben, úgynevezett „currens" levélben tá­jékoztatta a községi jegyzőket, akik a községet érintő határozatokat kö­telesek voltak jegyzőkönyvükbe be­vezetni, majd a főszolgabírói levelet az évtizedek alatt kialakult módon a következő faluba továbbítani. Esztergom szabad királyi város bírája pedig a következő városi ta­nácsgyűlésen a „nemes város taná­csát" tájékoztatta. így zajlott mind­ez kétszáz évvel ezelőtt. Ortutay András letet az arató rész megállapításáról: ez az őszi vetésű gabonánál a 11. kereszt, a tavaszinál a 10. kereszt volt. Szabályozták a marhahús árát, a szabad királyi városban fontonként 9 dénárban, a mezővárosokban és katonai átkelőhelyeken 8 dénárban, a többi faluban 7 és fél dénárban. 19 egyéb piaci árú árát szabályozták; a só fontja 3 dénár lett, a tyúk és kakas 15 dénár, a „nagy csibe" 7, a „kisebb csibe" 6 dénár. Ezt külön részben a más megyéktől érkezett levelek, majd a különböző kérvények ismer­tetése követte. Érdekes volt a nagyölvediek ké­relme a református istentisztelet biz­tosítására, valamint a szenttamási német szabók belső vitájának rende­zése, amely két mester között tá­jUaQC S-ZAO..fái*. /Á Pilismarót falu pecsétje Honnan ered „Pilismarót" szavunk? Esztergom vármegye falvai a XVIII. század harmadik évtizedétől rendszeresen használták a falu pe­csétjét. Marót pecsétlenyomatát egy 1741 ­es iratról vettük. Az ábrázolás jellegzetes, sok falu pecsétjén megtaláljuk: ekevasat és szőlőkacsoló kést láthatunk, a szán­tás és szőlőművelés legjellemzőbb eszközeit. Egy, a parasztvármegyékkel fog­lalkozó tanulmány az ekés pecséte­ket nem csak a földműveléssel kap­csolja össze, hanem a XVII-XVIH. század fordulóján működő paraszt­vármegyével is. Az 1696-ban újjáalakult Eszter­gomvármegye két járásában, az esz­tergomiban és a párkányiban még ebben az időszakban is működött a rendfentartásban szerepet vállaló parasztvármegye, mindkét járásnak volt vármegye áltak fizetett „kapitá­nya". A felirat nem olvasható ki telje­sen: „AROT PEC", de korábbi pa­pírfelzetes (nehezebben reprodukál­ható) pecséten jól olvasható a teljes felirat:,MARÓT PECSETE". A falu pecsétjét elsősorban a vár­megyei számadások igazolásánál használták fel, most is Esztergom vármegye 1740/41-ik katonai évre való bevételi és kiadási számadás­könyvéből kerestünk ki egy érdekes iratot, amelyet a falu írni nem tudó vezetői a vármegyei perceptor, adó­szedő előtt hitelesítettek a vörös vi­aszba belenyomott pecsétnyomó­val. Az irat eképpen szólt: „Mi alul irt Marotj Birák pre­sentibus recognoscaliuk, hogy Te­kéntettes Perceptor Misics Mi­hály Úr tőlünk az Pestisben meg­hhaltvakért kész pénz hellett há­rom forintokat ez idei quantumba bevett. Esztergom, die septembris 1741. Fő Biró Héja Lőrincz, Tör­vény Biró Horváth András több Esküitekkel együtt." Az 1736-1740 közt pusztító pes­tisjárványban elhaltak után csök­kentették a község által fizetendő hadi- és házi adót. Az így kiesett adót igazolta a köz­ség nyugtájával az adószedő, s ma­radt ránk a szép pecsétlenyomat. O.A. I. A ma már nem használatos pilis szó a régi magyar nyelvben kopasz, fedetlen felületet jelentett. (Pl. pilis fej, pilis hegytető). A Pilis hegység hegycsúcsai és sziklái a mai napig kopaszak, fedet­lenek; legfeljebb sziklagyep ill. gyér karsztbokorerdő tenyészik rajtuk. II. Honfoglaló őseink nem telje­sen lakatlanul találták új és végleges hazájukat - hazánkat -, a Kárpát­medencét A népvándorlás idejéből külön­böző népek, néptöredékek maradvá­nyai éltek már itt. A „soknemzetisé­gű ország" fogalmával Szent István - első magyar királyunk - fiához, Imre herceghez írt Intelmeiben is hangsúlyozottan találkozunk. A bennünket itt megelőző és már letelepedett népek jelentős része a szláv nyelvcsaládhoz tartozó mor­vák voltak, akiket őseink elmagya­rosított szóval maróinak neveztek. A mai Pilismarót területén is szá­montartanak a régészek morva, azaz marót emlékeket A község neve tehát a Pilis hegy­séghez tartozásra utaló előtagból ­pilis-, és az itt talált morva lakosság magyar nevének - marót - hozzátol­dásából származik, 1904-től egybe írva és elhagyva a h betűt a maróth szó végéről. Bizonyítóak, illetve példaértékű­ek lehetnek még az Aranyosmarót, Marótpuszta, Pusztamarót stb. helységnevek, valamint a Marót, Maróti, Maróthy családnevek is. Dobay Pál

Next

/
Thumbnails
Contents