Esztergom és Vidéke, 1992

1992-06-19 / 23. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Ma nyílik! A BAJOR ÁGOST halála óta eltelt 15 év ha nem is nagy rekesze az időnek, mégis alkalmas arra, hogy bizonyos távlatból mérlegelve életművét, az őt még ismerő, szerető, becsülő kortársak, s a közben érett korba lépő új nemzedék elé idézhessük alakját. Bajor Ágost ugyanis nemcsak a születés jogán Esztergomé elsősorban - itt született 1892. szeptember 17-én -, nem is csak halála révén itt halt meg 1958. október 11-én -, hanem mindenekelőtt azon a címen, hogy élete nagy részét is itt töltötte, s alig múlt el év, hogy a város és környéke motívumait megragadó képeiben kiállításon ne gyönyörködhetett volna a szépségekre igényes és fogékony közönség. A Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktor, Ferenczy Károly és Zemplényi Tivadar festőművészek a mesterei. A főiskola befejezése után évekig folytatott tanulmányutat Itáliában, ahol számos kiállításon szerepelt. Itálián kívül Genfben, Barcelonában, Londonban, Koppenhágában mutatkozott be. Budapesten csak 1927-ben a Nemzeti Szalonban, 1943-ban a Múbarátban és 1948-ban a Nemzeti Parasztpárt Bartók Béla úti helyiségében. A kiállítást Veres Péter nyitotta meg. 1945 óta szinte egyvégtében Esztergomban élt és dolgozott Szerette a várost, mert ihlető falai között dolgozhatott. Szerette a művészetet, mert hiszen élete értelmét ez adta meg. Szerette az alkotómunkát, ezért dolgozott fáradhatatlanul. Jelmondatát véste ex libriszére: Nulla dies sine linea; egyetlen nap se múljék el vonal, azaz alkotó munka nélkül. így élt, így dolgozott, s így hagyta az utókorra művészetét, amely immár szerves tartozéka nemcsak Esztergom kultúrájának, hanem az egyetemes magyar művészetnek is. Szíj Rezső művészettörténész Az ismertebb útikönyvek meg sem említik. Nincs görög rom mezeje - ott van, 8 kilométerre, Paestum; középkori temploma - az is Paestumban, korakeresztény bazilika, amiről „elnézőleg" beszélnek a helybéliek: ó, az a fiatal, Jézus után a negyedik századból... Tündéri kisváros, Esztergom méretű, a paestumi sík tengerpart után újra kezdődő szirtes-hegyes, romantikus, öblökkel teli vidék első állomása. Nincs is turistaáradat. Kikötője fölé gyönyörű, román kori erődítmény nyúlik, bele torkolló, belőle kiinduló zegzugos utcácskákkal, lírai, pálmafás, reneszánsz csorgókutas kis terecskékkel. Mindenütt zöld, leánderek, pozsgások, kaktuszok, virágzó és érő déligyümölcsök, erődnyi ftkuszok, hatalmas, régi és új cserépedényekben virágok tömege. Mediterrán tavasz. A legérdekesebbek az emberek. Barátságosak, vidámak, nevetősek, segítőkészek. Szeretik a nőket, de feltűnő, hogy az övéikkel lenn, délen alig találkozhatni. Férfiak, fiatalok és öregek mindenütt, kávéházban, kikötőmólón, parti kocsmában. Asszonyaik, barátnőik, társaik a szépben: otthon. Napnyugta után mindenütt: férfiak. S mindenki mozog. Rengeteg az autó, kismotor, némelyiken hárman, négyen száguldanak, látszólag cél nélkül - aztán hirtelen megállnak, leugrálnak mindanynyian, élénk vita? szóváltás? másik három sráccal, csak sejthető, de le nem fordítható tartalmú mozdulatok; gesztusok nyelve. Nagy nevetés, szólnak hozzánk is, nem értjük, kiderül, magyarok vagyunk, nagy öröm, kávé, sör? kérdik, iszunk, aztán Detári, Detári! kiáltással már búcsúznak is. Hiába: a foci! Elmúlt a maffia uralma, mondogatjuk, szabadok ezek az emberek. Hazatérve döbbenünk meg a közelmúlt tragédiáján. Rafael Balázs - A zeneiskolai beiratkozásokra június 12-13 -án került sor. Hangszeres szakjaink a következők: zongora, hegedű, cselló, fuvola, oboa, klarinét, rézfúvó, s tavalytól a gitároktatást is beindítottuk. A következő tanévben szeretnénk bővíteni a zongora, a fuvola és a rézfúvós szakokat, ezenkívül ütős szakra is szükség lenne. Három éve óvodásokkal úgyszintén foglalkozunk, heti két órában. Jelenleg tizenhármán tartoznak a csoportba. Nyolcvan előképzősünk is van, akik most ismerkednek a zeneelmélet alapjaival. Közülük húszan már hangszeres zenét is tanulnak. Tehetségesebb növendékeink pedig a Városi Szimfonikus Zenekarban játszanak. Az ifjabb nemzedék zenére való okítását tizenhét fős tantestületünk látja el. Az oktatáshoz azonban tanteremre is szükség van. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak azoknak a szülőknek és volt diákoknak, akik saját kezükkel önzetlenül építették az iskolát. Az ő segítségük és összefogásuk adott nekem hitet. Jelenleg a második emeleten folyik az építkezés: kőművesek, ácsok, víz- és villanyszerelők dolgoznak ott. A következő tanévben már ezt a részt is szeretnénk birtokba venni. Ott a tervek szerint egy meghitt hangulatú kamaraterem kialakítására is sor kerül. A földszinten pedig egy 130 négyzetméteres koncertterem elkészültét várjuk, mert növendékhangversenyeinket jelenleg a régi művelődési házban kell tartanunk. Ráadásul a Labor MIM felbomlását követően a Balassa Bálint énekkar is idekényszerült. Az építkezés az önkormányzat szűkös anyagi lehetőségei miatt csak kis lépésekben halad előre, ezért sokan türelmetlenek: hány évig épül még a zeneiskola? Nekem erről Beethoven szavai jutnak eszembe: „Az emberélet keresztjei olyanok, mint a kottában a keresztek: fölemelnek." Úgy gondolom, nem kell szégyenkeznünk, hiszen a Városi Szimfonikus zenekar és a Balassa Bálint énekkar számos külföldi hangversenykörúttal, testvérkapcsolatokkal dicsekedhet. A hangszerek javítására és pótlására alapítványt hoztunk létre. A szülők megértéssel vették tudomásul, hogy az ő segítségükre is szükség van. Ezúton is köszönetet mondok érte. Igazolásunkkal a befizetés levonható a személyi jövedelemadóból. Ha a város lakossága támogatni kíván bennünket, akkor arra a Kereskedelmi és Hitelbankban nyílik lehetőség, minden délelőtt 12 óráig. A számlaszám: 364-10857 A segítséget előre is köszönöm! (s.j.) Itáliai anzix (S.)