Esztergom és Vidéke, 1992
1992-06-12 / 22. szám
2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Az írásbelik lezajlottak, közeleg a szóbeli érettségik napja. Városunkban a 300 érettségiző között több olyan fiatal is van, aki már hímevet szerzett magának. Néhányukat felkerestem, beszélgettem velük. Elsőként Pallai Bélával, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium diákjával. - Honnan jöttél a ferencesekhez? - Erdélyben, Szatmárnémetiben születtem. A város a forradalmat harcok nélkül vészelte át. Többnyire magyarok lakta vidék, de vannak betelepített románok. Szüleim ott élnek. Minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a húgom meg én művelt emberek legyünk. Édesapám görögkatolikus lelkész. A magyar nyelvű Kölcsey Líceumból engedéllyel kerültem Esztergomba. Magyarországon szeretnék főiskolás lenni. - Romániában neves sportoló voltál... - Édesapám látta meg bennem a sportolói adottságokat. Még elemista koromban beíratott egy vívóegyesületbe. Nagyon megszerettem ezt a sportágat. 1987-ben Romániában megnyertem az országos korosztályos bajnokságot. Többször voltam dobogós helyezett. Itt, Esztergomban is szerettem volna folytatni a vívást, de nem volt rá lehetőség. Ebben csalódtam Lassan-lassan eltávolodtam kedvenc sportágamtól. Nehéz volt beletörődni. - Az otthontól való távollét is bizonyára próbára tett... - A szülőktől, a barátoktól, az otthontól, az ismerősöktől hosszabb időre elszakadni nehéz dolog. Úgy, hogy szeretteimmel csak karácsonykor és húsvétkor találkozhaanyánk vagy! Ezt az alcímet választottam. Pályázatommal első díjat szereztem. Az átadásnál Antall József miniszterelnök úr meleg szavaiddal gratulált Valami leírhatatlan boldogság töltött el... - Néhány nap múlva szóbelizel. Merre visz az utad? - Most, mikor az esztergomi taAkinek a miniszterelnök is gratulált Beszélgetés Fallal Bélával, a Mindszenty-pályázat első helyezettjével tom. Meg kellett szoknom. Úgy érzem, sikerült. De ehhez szükség volt mind az atyák, mind az iskolatársak segítségére. Befogadtak, ezért hálával tartozom nekik. Ahogy teltek a napok, úgy mind jobban és jobban beilleszkedtem - A Mindszenty-dolgozatod első díjas lett. Hogyan készítetted? - Az első félévben P. Szabó József történelemtanár olvasta fel a Mindszenty-centenáriumra hirdetett pályázatot. Ezen háron tétel szerepelt Nekem a Mária-évről szóló tetszett meg. Dolgozatomban megpróbáltam keretbe foglalni a Mária-év lényegét. Ehhez az egyházi körlevelek, a hercegprímás beszédei adtak jókora segítséget. Monstra Te esse Matrem! Mutasd meg, hogy édesnulmányaim vége felé járok, újabb szorongás jött elő bennem. Vége az iskolának, mi lesz ez után? Hogyan fogom megállni a helyem a világban? Elszakadni a második otthonomtól... Találok-e újabb közösséget? Bízom abban, hogy találok. Jelenkeztem egy magyarországi főiskolára, abba, amelyik hozzám a legközelebb áll. Július 6-án fogok felvételizni. További sorsom akkor dől el. Egy kicsit félek kilépni a világba. A ferenceseknél ugyan megkaptuk az útravalót, de a gyakorlatban ezt meg kell tudni valósítani. Nekem is. Olyan ez, mint a tanulni járó kisgyerekeknél. Ott van az édesanya. Csak egy a baj, hogy felnőtteknél nincs mindig ott a segítő kéz. Megismertem Esztergomot, ezt a szép várost Benne új ismerősökre találtam. Ok és a tanáraim segítettek abban, hogy új ismereteket szerezzek Istenről, a világról, az emberekről. Reménykedem, hogy esztergomi tanulmányaim és élményeim életemet jó irányba terelik. (Pálos) Kicsiny hazánk ma a nagy indulatok országa, miként az Elba-Lajta történelmi törésvonalától keletre szinte mindegyik. A magánéletünkbe is betolakodó pártpolitika (ezúttal nem kívülről kényszerítve) családokat oszt meg, barátságokat bont fel, új érdekcsoportokat toboroz, miközben össztársadalmi szinten folyik a süketek párbeszéde, a megértés legcsekélyebb esélye nélkül. Akadnak persze kivételes jelenségek, például Esztergomban a június l-jén megrendezett és mintaszerűen lebonyolított abortusz-konferencia, a sokat hangoztatott, de jelentésében nem mindig tisztázott „civil társadalom" szemszögéből vizsgálva. Ahol a modern medicina, a megújuló szociológia és függetlenedő jurisprudencia, valamint az azonosságzavarával küszködő teológia egyaránt hangot adhatott érvrendszerének. Abban egyetértve, hogy ezen „életbevágó" kérdés nem újkeletű, még kevésbé helyi jellegű (több ország küzd hasonló gondokkal), s aligha lenne szerencsés magatartás hallgatva üldögélni egy készülő abortusz-törvény képzeletbeli várótermének előcsarnokában. Az eseménnyé emelkedett konferenciát Berbik István kandidátus főorvos szervezte. Fontosságát a résztvevők névsora garantálta, mert tanszékvezető tanároktól országos intézeti igazgatókig a kérdéskörrel foglalkozók legjobb képviselői jöttek el véleményt nyilvánítani a családtervezés, fogamzásgátlás és művi vetélés vitájában. A szülészet-nőgyógyászat hazai reprezentásai részéről (Gáti István, Kovács László, Papp Zoltán és Boross Antal professzor, valamint a neves genetikus Czeizel Endre) csakis a magzati élet megszakítása jelent szakmai-etikai problémát, mert a tervezés és a korszerű megelőzés ma világszerte elfogadott. De különösen a harmadik világban alig alkalmazott Pontosabban fogalmazva a korszerű fogamzásgátlás terén mi is inkább a harmadik világhoz tartozunk. És ez annál szomorúbb, mert a feltételek ma már adottak. Elmaradottságunk szomorú kontrasztját illusztrálták Seppala professzor statisztikai táblázatai, mert finn rokonaink nemcsak az ipari infrastruktúra területén hangzik, de az 1953-as Rákosi-Ratkó féle paragrafusok és az 1956-os liberalizálás között de jure távolról sem volt akkora különbség, mint ahogy az eredményekben mutatkozott. Történetesen a Ratkó-gyermekek az 1878-as keltezésű Csemegi-féle kódex (egykor az általános európai normákkal szinkronban lévő) szellemében születtek meg, holott akkor már létezett egyészségügyi indikáció, sőt horribile dictu szociális jogcím is a megszakításra, de csakis intézetben és bizottsági engedéllyel. Mégis: ugyanazon törvény alkalmaEsztergomban ülésezett a Magyar Nőorvos Társaság Tanácskozás és tűnődés az abortuszról előztek meg bennünket. Pedig Suomit sem fenyegeti a demográfiai robbanás veszélye. Csak az a sokat emlegetett szexuális kultúra és fogamzásgátlás közti különbség ne volna akkori távolságú, mint Budapesttől Helsinki. A konferencia nem titkolt célja volt szakmai (és nem pártpolitikai) reflektorfénybe helyezni a készülő abortusztörvényt. Amelyről pro és kontra oly végleges hírek keringenek. A liberális variáció célja volna a teljes szabadosság, míg a konzervatívoké nemcsak a művi megszakítás, hanem még az óvszeres védekezés gyakorlatának elvetése is. A szakmai tisztesség az arany középút megtalálásában reménykedik, noha a törvény próbaköve a gyakorlati alkalmazás. Ugyanis: bármily furán zása mellett 1953-ban háromszor annyian ültek börtönben tiltott beavatkozás ténye (vagy gyanúja) miatt, mint 1938-ban. Alaposan feltételezve, hogy az illegálisan végzett vetélések szama kb. azonos lehetett. És ez az, amit senki nem akarhat. Hogy akár törvényszigorítás, akár anyagi megszorítás következtében szaporodjanak az illetéktelenek által végzett illegális beavatkozások. A nevelés terén óriási a szülők, a pedagógusok, a médiák és az orvosok felelőssége. Mert ahogy nem akarhatjuk a lelencgyermekek „bővített újratermeléset", ugyanúgy nem, hogy tizenéves lánykák a biológiai éres útjának felén többszöri küret után nézzenek az anyaság elébe. A magzatvédők érvrendszere sem új. Krisztus után 400 körül Aragyszájú Szent János bizánci patriarcha már kijelentette, hogy „az élet a fogamzás pillanatában kezdődik", következésképpen a vetélés, de még a védekezés is gyilkosságnak számít Ugyanakkor kortársa, Szent Ágoston az élet kezdetét a hatodik héttől számította, s addig szükség esetén az abortuszt nem tiltotta. Mármint ha bűntény, vagy egyéb nem kívánt cselekmény eredménye volt. Nehezebben tudnék vitatkozni olyan íróval, mint Fekete Gyula, aki szakmai szinten az abortusz-kérdés szakértője. Éppen ezért támadt hiányérzetem, amikor a pluralizmus és paritás elve alapján Kis János és Konrád György abortusz-könyve mellett az övé az előcsarnokokban nem volt látható. A nemrég elhunyt Klaniczay Tibornak egyik telitalálata így hangzott: „de üdvös volna, ha Magyarország a zsenik és dilettánsok helyett a szolid szakemberek országa lenne." Konferenciánk a „szolid szakemberek" seregszemléjének bizonyult, ám az orvosok érzelmi felelőssége sem hiányzott. Mert a nemzethalál víziójának nemcsak a szépirodalomban, de a szakmai literatürában is nyomasztó hagyományai vannak. Tragikus szavak helyett a statisztikai adatok nyelvén. Ezeket nézve megmaradásunk olyan irracionális csoda, amihez alig volt köze az abortuszrendeleteknek. Ami nem jelenti, hogy a törvényhozóknak nem kell megtalálni az okos és arany középutat. Szállási Árpád dr.
