Esztergom és Vidéke, 1992

1992-06-12 / 22. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Az idegenforgalmi főszezon előestéjén Ha akarjuk, ha nem, itt van az idegenforgalmi főszezon! Még néhány nap és szerte a világon megindul a „modem népvándorlás": emberek tíz-, sőt százmilliói kelnek útra a világ minden tája felé. Az idén bizonyára sokkal kevesebben választják úticélul KeletEurópát. A világkiállítás, az olimpia, az európai Disneyland megnyitása miatt ez évben minden bizonnyal hozzánk is kevesebben látogatnak. És ezer kilométer távolságból nézve Belgrád, Budapest oly közel van egymáshoz! Az aggasztó prognózis ellenére e népvándorlás hullámai azért minket is elérnek. A nyári „kirajzást" már felajzva várják ott, ahol a turistahad emberek százezreinek ad - néhol egész évre elegendő - kenyeret. A turizmusból persze nemcsak a polgár húz hasznot, hanem kisebb mértékben az adott település is. Talán éppen annyit, amennyit ráfordított. A turisták által látogatott helyek éttermei, szállodái, szórakozóhelyei, utazási irodái már mindenütt felkészültek. Velük együtt újulnak meg a közterületek, a parkok, s tűnnek el a téli útfelfagyások. Kijavítják a köztéri padokat, felújítják az információs táblákat egyszóval május végére befejeződik a „tavaszi nagytakarítás"! Ilyenkor minden település a szebbik arcát igyekszik mutatni, hogy vendégeit maradásra bírja, jobb kedvre derítse és (pénz)költésre ösztönözze. Nyugodtan mondhatjuk, hogy fontosabb városi dolgainkban történt némi előrelépés! Viszont annál bosszantóbb az a sok „apróság", mely nem is annyira pénz, mint inkább figyelem kérdése. Pedig a turizmus egyik legfőbb (munka)eszköze a figyelmesség! Az „ördög" - szól a magyar közmondás - a részletekben lakozik!" E fontos részletekre kívánja e néhány fotó az illetékesek figyelmét ráirányítani. Talán nem „ördöngösség", hogy néhány nap alatt kijavítsuk apró hibáinkat! (Paulus) „Csendélel" rongált szeméttartóval és sok-sok szeméttel. A nyilvános WC egyébként zárva! Plakátragasztás esztergomi módra! „Részeg" táblaerdő a Bazilika lábánál. Vigyázz, kedves turista: a Technika Háza nem bujt be a Sötétkapuba! Falfirka és turistaeltérítés esztergomi módra Aktuális, hisz elszállt a tavasz, itt a nyár; édes, mert vagy nem szorul megoldásra, vagy eleve kivihetetlen. Nyaralni... Hova nem megyünk idén?! - ezzel a felkiáltással járom végig a különböző idegenforgalmi irodákat, prospektusokat gyűjtök, mosolygok, köszönöm az ajánlatokat, közben nézegetem a szépfenekű napozó nők fényképeit; jé tényleg, csak kilencezer - oda még el kell jutni?; jé, kedvezmények sora a tengernél, csak éppen valahol a hegyek között: lőnek; mennyi koronánk maradt még a tavaszi olcsóból, tűnődöm, hány sörre elég, itt, szemben, Párkányban... Amíg mehetünk... Pedig menni kell. Amíg lehet. Hússzal ezelőtti huszonéveinkben nem engedtek, még ha pénz lett is volna, vagonkirakásból, nyári melókból. Ma mehet a magyar. S ha el is jutunk valahová, mindenünk rámegy. Európát nem a magyarnak találták ki - egy részének biztosan nem. Evek óta, lassan húsz éve, van pofám úgy tanítani a reneszánszt, elemezni kultúráját, építészetét, dicsérni a városállamokat, hogy nem is jártam Firenzében, Bologbériát, a keleti köztársaságokat kivéve bejártam a Szovjetuniót. Többször voltam Bulgáriában, Romániában; Prága szívem egyik legfontosabb csücske. Elkeveredtem Hollandiába, korai leningrádi (Pétervár...) Rembrandt-élmény eim ott teljesedtek ki. Nemrég, ritka ilflIIS^ Aktuális téma, édes gond: hová menjünk nyaralni? nában, Padovában, Assisiben, Rómában... Persze, tudom, Visegrád, könyvek, albumok. De látni! Látni kell, arányaiban, tavaszában, izzó nyarában. Negyven évesen mi érinti meg már az embert? Felkavaróan, elementárisán, lehengerlően: ezért élsz!!! Mire mondja azt ilyenkor: ezért érdemes lesz élni?! Nem, Nem, ez nem panasz. Hiszen: Szi„szerepkörben" tévésként DélOlaszországban. Édes munka. Egynehányszor Bécs, Ausztria közelebbik oldala. De az alapélmények, mint valamikori bécsi barátnőnké: egyetemistaként, ha kellett hétvégén, Görögországba repült, mert éppen Platónt tanulták, s vitte hozzá valami, ihlet, vágy, valami... S hogy ne feledjem, mindezt: ösztöndíjából. Magától értetődően. Ma? Ma ki repül? A menedzser, a politikus, a... Merre is van Eu...? Hét éves lányom tengeri útra gyűjt, oda akar vinni - minket. S én egyhamar nem ígérhetem, hogy hozzá tudok rakni a pénzéhez. Valamit, persze, én is akarok nekik adni, fiamnak, lányomnak, feleségemnek: M.S. mester passióképei közül egy itt van a közelben, Besztercebányán. Odamegyünk, megnézzük, majd tovább Selmecbányára, a tavakhoz. Jó kempinget ígérnek, barátságos tájat, kis büfé, hideg, csapolt sör, gyerekeknek kóla, fagyi, darab főtt kolbász. Hurrá, nyaralunk! Asztalomon, szép régi rézkerctben egy nyári fénykép idézi a tenger homokját, a csillanó vizet, a napot. Egy év, vigasztalom, áltatom magam, egy év. S utazunk. Rafael Balázs 5:> :-S: !•••:;!:•: íiSiiSiíí-