Esztergom és Vidéke, 1992

1992-01-31 / 3. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 EviDrnw CíTDrn/iiirrFiiTCi? JrXtKUM ^liiiuüiViMofi Szerkeszti:'' mBÖ JÓZSEF - Balogh úr, Ön az önkormányzat Lakásgazdálkodási Társadalmi Bizottságának az elnöke, s köztudott, hogy több mint tíz évig a városi tanács lakásügyeit intézte. Tud-e valami biztatót mondani? - Esztergomban lakásból van a legnagyobb hiány. Se bérlakás, se más értékesítésül, például OTP, önkormányzati - egyszerűen nincs. Bérlakásból is csak néhány, jószerével a két kézen megszámolható kiutalásra kerül sor - évente. Ennek is a fele kis alapterületű. De a lakáspiac és a bérlakás-csereforgalom is áll. - Miért? - Az elmúlt évtizedekben kevés nagy lakás épült Esztergomban. A magas rezsiköltségek miatt az emberek inkább a kisebbeket keresnék, az azokban élőknek pedig nincs pénzük nagyobba költözni. S szomorú tény, hogy már a két és félszobás is annak számít. Azt is megfigyeltem, hogy az emberek félnek az önkormányzat döntéseitől, mert kiszolgáltatott helyzetben vannak. A gondolkodás a lakásügy tekintetében itt is üzletcentnkus, amivel és nem tudok egyetérteni. - A jelenlegi bérlakás-rendszer az elmúlt 30-40 évben alakult ki, és a legtisztességesebb a nulláról való indulás lenne, azaz először a bérlakésokat kellene felajánlani megvételre. Azért, hogy az új bérlakások építésénél már nyugati rendszerű bérlakás-gazdálkodás legyen kialakítható. Meggyőződésem, hogy a meglévő rendszeren nem lehet piaci bérviszonyokat teremteni. Enélkül csak társadalmi igazságtalansággal valósítható meg. Ezért tiszteségesebb megadni a megvétel lehetőségét. - Gondolom, mindez helyi rendeletekkel jól szabályozható lenne... - Eddig nem volt a városnak olyan szakmai vezetése, amely tervbe vette volna az ilyen jellegű támogatások ma már kevésnek bizonyulnak. Módot kellene találni egy igen szigorú feltételrendszer szerint működő elosztás révén a mostaninál lényegesen nagyobb összegű, akár öt-hatszázezer forintos támogatásra is. Sajnos, épp az erre fordítható pénzek további csökkentéséről hallottam egyelőre meg nem erősített híreket. - Ha már a meg nem erősített híreknél tartunk, állítólag sok az üresen álló lakás... - E téma nem a mi bizottságunknak hatáskörébe tartozik, ez szakhatósági feladat, tehát jogi szabáA reménytelenség reménye - kérdeztük dr. Balogh Zoltánt rendeletalkotást. Erre szakmai szempontból a mi bizottságunk nem alkalmas. Ennek ellenére lesz rendelet Általában hiányzik egy elgondolás a lakásgondok megoldására. Arról sincs elképzelés, hogy miből épüljenek bérházak, kinek a beruházásában és hol. El kellene dönteni, hogy ha a városnak e célra nincsen pénze, hogyan lehetne a vásárolni szándékozókat támogatni. Ennek hiányában kizárólag az eddigieknél is differenciáltabb építési és vásárlási támogatási rendszer kialakítása lenne szükséges. Sőt, az is tény, hogy a száz-kétszázezer forintos lyozás kérdése. A jelenleg érvényes jogszabály 94 paragrafusban sorolja fel, mikor tekinthető egy lakás elhagyottnak. E tény nyilvánvalóan tág teret ad a védekezésre. E téren központi szabályozásra lenne szükség, hogy a lakáshivatalok ne váljanak nyomozó hatósággá, hiszen a joghézagok miatt külön figyelőszolgálatot kellene szervezni. A két hónapot meghaladó lakáselhagyást például, a jogszabály szerint, be kellene jelenteni... - Mégis, volt-e példa az eljárás megindítására? - Tíz éves tanácsi gyakorlatom alatt talán három-öt esetben fordult elő. Például volt egy körzeti orvos, aki szolgálati lakásban élt, a saját tanácsija pedig tíz évig állt üresen, mégsem lehetett elvenni tőle. - Milyen hatásköre van a lakásügyi társadalmi bizottságnak? - Ha leegyszerűsítjük, annyi, hogy összeállítjuk a lakáskiutalási, építési, vásárlási és támogatási névjegyzéket. E munka során helyszíni vizsgálatokat is végzünk. - Mik a teendők? - A város teendőit az alábbi pontokban tudnám összegezni: 1. Legyen egy szervező apparátus a városban, amely az önkormányzat és a vállalkozók munkáját hangolná össze, például pályázatokat hirdetne. 2. Szükséges egy helyi jogszabály. 3. Konkretizálni a lakásépítésre alkalmas területeket. Továbbá el kell dönteni, hogy a város maga épít, vagy a lehetőségeket a vállalkozóknak engedi át, esetleg közösen oldják meg e feladatot De a közös értékesítés is szóba kerülhet. Még annyit az orosz laktanyák lakásairól kár álmodozni. Rendkívül lepusztultak. - Megköszönve a beszélgetést, bízom abban, hogy legközelebb már lesz miről beszámolni... S.J. A Szenttamás-hegy lábánál, a „Jódobronyánál" lépcsősor vezet a Szent István-emlékműhöz, illetve a Rózsa utcához. Felballagva az ember óhatatlanul is megáll egy pillanatra. Széttekintve az Esztergom-szerte ismerős kép fogadja: a törmelékdarabok és a szemét mindenféle nemeiben gyönyörködhet. De ni: az egyik kőkupac közepén tábla is található: „Művészek utcája",s alatta - ha valaki mégsem hinne a szemének - németül is megerősítve: „Künstlergasse." S nem kell hozzá műítésznek lenni, hogy fölvetődjék a kérdés: Hogyan lényegült át a Rózsa utca a Művészek utcájává. E gyönyörű, szép képzetet keltő rózsa-név talán nem is véletlenül került ide, hiszen hajdan, még a „békeidőkben" itt működött a „piroslámpás ház"-nak nevezett intézmény, magyarul: a kupi. S rögtön felvetődik a másik kérdés: vajon hány művész-féle lakik itt? - Kémeim jelentése szerint egy árva szem se... A következő jogos kérdés: Mennyire művészi összhatású az utcakép? - Ami a földes, sáros Őszintén szólva irigylem a kitalálóját: ennyi költői fantáziát egy földes utca láttán!... Vagy lehet, hogy ő már látta a XXI. század itteni képét? Legutóbb ottjáriamkor mégis döbbenetes élményben volt ré•• - ^ Künstlergasse „ aszfaltozást" illeti, még nem igazán „sétálóutca"... A házsor képe pedig a Magyarhonban megszokott: itt egy régi, enyhén omladozó házacska, amott egy hivalkodó, másutt egy épülgető. A lényeg: kellemes „összhangzatú" utcaképről, netán bohém művész-házacskákról beszélni még magyar fogalmak szerint is nagyképűség. Akkor mégis, miért került ide az az ominózus tábla? szem: elbeszélésem tárgyát avatlan kezek alaposan helybenhagyták, vaslábait térdre kényszerítették, s most félig a földre bukva várja a boldog föltámadást - avagy a gyehenna tüzét... Mindez annak okán jutott eszembe, hogy mostanában számosan ostromolják kicsiny kis szerkesztőségünket: írjuk mán meg, hogy szemetes a város! Egyesek látni vélték, amint a bambergi delegáció is térdig gázolt a hordalékban. Egy szerkesztőség azonban csak szerény eszközökkel rendelkezik: nincsenek lapátjai, gereblyét, szemetes konténerekről nem is beszélve. Egyet persze tehet: csupa nagybetűvel leírja: - SZEMETES A VÁROS!!! AJa hallja, adja át! E kiáltást talán a privatizáció és a feldarabolás kínjaival küszködő Városgazdálkodási Vállalat - Lehet, hogy már nem így kellene neveznem? - és az Esztergomi Polgár is meghallja, s ki-ki elkezdi a saját portája előtt... Nekem már van egy szöges parkőrbotom... S.j. Köszöntjük új testvérlapunkat, az oroszlányi Fór magazint, melynek alcímében az „információ, érték, pénz" olvasható.