Esztergom és Vidéke, 1992
1992-06-05 / 21. szám
1992. június 12. * 5 . szám * Ára: 19,50 Ft ESZTERGOM k ÍME POLGÁRI LAP Alapíttatott 1879-ben Alapító főszerkesztő: DR. KÖRÖSY LÁSZLÓ Újraindult 1986-ban A szlovák dal ünnepe a Pilisben Fotó: Bánhidy László Megjelenik hetenként Esztergom Város Önkqrmányzatának és a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárának támogatásával Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, Széchenyi tér 25. Tel./fax: 13-756 Tx: 27-477 Óvodai majális A Rényi Rezső úti óvodában (Szentgyörgymező) újszerű kezdeményezéssel álltak elő az óvónők. Május 29-én délelőtt a gyerekek és a szülők számára családi vetélkedőt hirdettek. A versenyszámok: a család kedvenc meséjének lerajzolása, apukák-anyukák léggömb-fújása, kötélhúzás, zsákbanfutás, váltófutás és lángosevés - madzagról. Egy szó mint száz: a szülők állták a sarat gyermekeikkel, még váltófutásban is... A népjóléti miniszter pályázatot írt ki Ha én lennék a miniszter... címmel. Ezen Kóder György, a Ferences Gimnázium III. b osztályos tanulója is részt vett. Örömmel értesültünk róla, hogy a második díjat nyerte el a nyolcvan pályázó közül, és ő volt az, akit a TV-Híradó is megszólaltatott. Sok jó ötletet írt le, amelyek közül néhány megvalósulhatott. (Kupola, 1992. V. 31.) Vendégei voltak szerkesztőségünknek, két csinos, szentendrei hölgy jött el egyik péntek délelőtt tájékozódni: ők maguk is lapot csinálnak, de elegük van az egészből. Nem, nem a lapból, hanem a helyi nobilitásoknak mindenképpen az ő ténykedésükben lecsapódó marakodásából: hiszen a helyi lap teszi publikussá mindazt, ami ott történik. Kérdés, hogy hogyan, persze, hiszen ezen civakodik már egy éve az ország. Médiaháború. Hatalmi harc a vajúdó demokráciában. S ez nem csak a nagyvárosban van így, vidéken is - mondják. Illetve: üdítő kivételként ismerszik meg Esztergom. Igaz-e ez? Késtem, az érdemi beszélgetésben nem vehettem részt. De azóta is izgat: valóban ilyen tiszta-e itt a kép, illetve: relatíve (jegyezni: divatszó!) jobb itt a helyzet? Bár így lenne! Bár így lenne, mondom nagyon kicsi optimizmussal, bár úgy lenne, ahogyan múltkori látogatása után Bodor Pál - Diurnus - azt írta rólunk (is) a Népszabadságban, hogy a vidéki Magyarország: okosabb. Bár mi is ez a vidék lennénk! Mindenféle példaérték nélkül: így is lehet ezt csinálni - illetve: így kell(enc) csinálni... Mikor lesz béke az olajfák alatt? - kérdezte az újságíró néhány éve Libanon kapcsán - s szezsugorodott világban - háború van. Vér, kegyetlenség, fájdalom. Emberi, testi és szellemi ürülck, valóságos és lelki mocsok, megfoghatatlan gyűlölet. Magyar, horvát, szerb és bosnyák, nyugati és keleti ember, felnőtt és gyermek, sudár testű fiatal lány és meglett férfiak vére folyik. Sem az ész, sem az érzelem nem tud HETI JEGYZET nemhogy ott nincs béke, a háború közelebb jött. Ahova nyaralni, demokráciát szagolni, napot, tengert, ódon várfalakat, templomokat, bizánci szabályozottságot építészetben, vallásban; kiegyezettséget keleti és nyugati között megtapasztalni utaztunk, ott: minden összedőlt. Pécstől, Harkánytól, déli mediterrán umunktól néhány kilométerre - ami semmi ebben az öszmit tenni ezzel az őrülettel. S távolabb! 1986-ban jártam a béke szigetének hitt Örményországban, s csodáltam meg élet-erejük és hitük sziklaszilárdságát; ahogyan csak a bekét, nyugalmat lehet szeretni, úgy éltek. Előttem a jereváni piac őszi képe: mindenütt gyümölcs, ismenek és ismeretlenek, hatalmas szőlők, elmondhatatlan ízű körték, dinnyék hegyei, s kínál az örmény finom borával, a bakui óriás fügéjével. Mindhárman oroszul beszélünk, a megértés nyelvét használjuk, túl a gesztusokon: magyar vagy? Mi ilyenek. Örmény és azeri; én meg grúz, ő tatár. S mára? Döbbenten figyelem a mindenféle hírműsorokat, hogy elszabadult a pokol. Mi lehet barántainkkal? Levvel, a festővel, Ludmillával, az orosz :örmény házasság nyelvtanár-gyermekével, a taxissal, aki kivitt az Ararát tövébe, a török határhoz, a buszsofőrrel, aki büszkén vezette Ikaruszát a Szevan tóhoz; melyik lövészárok, melyik akadály mögött... Elnek-e még? Lesz-e béke ott - s lesz-e kiegyezés köztünk is? Legalább ekkora, mint itt, Vácott, Szentendrén, Esztergomban? A vidéki világban? Rafael Balázs