Esztergom és Vidéke, 1992

1992-05-29 / 20. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Dunakilitinél 1981-ben kezdték el építeni a 200 Tüntetés Nagymaroson, 1988-ban az építkezés ellen millió köbméteres tározd töltését Dunasaurus A közelmúltban a csehszlovák szövetségi környezetvédelmi miniszter szerencsétlennek találta, hogy a nagymarosi munkák leállításával a magyar fél megtette az első önkényes lépést, de rögtön hozzáfűzte: „Bízom abban, hogy végül is nem következik be, hogy a magyar fél eláll az 1977-es szerződéstől, mert ezzel úgysem oldódnék meg az alapprobléma." Nos, mint tudjuk, a magyar kormány a napokban hivatalos formában is a csehszlovák fél tudomására hozta: az 1977-es szerződést felmondja. De így is előfordulhat, hogy őszre már elterelték a Dunát... Megsárgult, kéziratot őrzök az íróasztalomban. Arról szól, miként is kezdődött a nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás. (Mert hiszen mi is tiltakoztunk.) íme, az akkori beszámolóm, 1988 április 25-i dátummal. „Százhúszan a vízlépcső ellen. Nagyot lassít a hatalmas Mercedes, utasai elcsodálkoznak a látványon; ennyi, rendezett sorokban vonuló, táblákkal tiltakozó embert nemigen láttak még a Dunakanyarban. „Mentsük meg a Dunát!", „Ne bántsuk, ne építsünk gátakat rá!", „Tiltakozunk az osztrák építés ellen!", - ilyen és ehhez hasonló feliratú táblákkal indult el vasárnap délelőtt Visegrádról Esztergomba a 120 főnyi lelkes gyalogmenet. Képviselőit Dömös táján sikerült, útközben, szórabímom. - Diákokat, felnőtteket egyformán talál közöttünk. A célunkat pedig leolvashatja a táblákról is. Elindultunk, hogy kifejezzük saját véleményünket - mondja M. László általános iskolai tanár. - Senki nem szólt ezért a tiltakozásért? - Miért szólt volna? Állampolgári jogunkkal éltünk csupán! néz rám csodálkozva V. János biológus, majd így folytatja: - Ha Esztergomba érünk, elbeszélgetünk egy kicsit, aztán indulunk haza. Ha most az kérdezi, van-e jekezdték el. Még helyreállítható amit elrontottak... Itt vannak velünk az osztrák diákszövetség küldöttei, a magyar Duna Kör képviselői is. Ezt a menetelést a Bajcsy-Zsilinszky Társaság környezetvédelmi csolentősége ennek a napnak, azt mondom, mi hiszünk benne. Nem tudom, figyelte-e a rádió szombati műsorait? Az egyik felszólaló a budapesti pártbizottság ülésén elmondta: drasztikusan csökkentenünk kell az energiatermelő beruházások részesedését. Ezt mondjuk mi is. Abba kell végre hagynunk ezt a szuperdrága beruházást. Még nem késő, hiszen csak a földmunkákat portja szervezte. Mindannyian hisszük: végre meg kell változnia annak a helyzetnek, hogy a GNVről csak az építők érdekei szerint írnak a sajtóban. A felvonulók most a krónikást faggatják: - Mondja, miért kezdték el az építkezést, ha ilyen sok, ennyire kiszámíthatatlan a bizonytalansági tényező? Mi lesz Esztergom fenyegetett részeivel, a víz alá kerüA Dunakanyar Nagymaros, Visegrád látképével lő Árpád-kori lelőhelyekkel, az ártéri erdőkkel? Válasz helyett visszafordítom a kérdést: - Mit szeretnének elérni ezzel a meneteléssel? - Azt, hogy állítsák le az építkezést! Törődjenek többet a bizonytalansági tényezőkkel! Tájékoztassák a közvéleményt az építkezés következményeiről! Vannak itt olyan mérnökök is, akik szakmailag megalapozottan ellenzik ezt az erőművet És írja meg, ha meri, nincs olyan helyzetben az ország, hogy elbírjon egy ilyen beruházást. P. Csaba építészmérnök más oldalról közelít: - Évek óta küzdünk azért, hogy ez a természetrombolás ne jöhessen létre. Amit nem lehet visszavonni, azt nem tudjuk követelni, de igenis követeljük, hogy legalább csúcsrajáratás ne legyen Nagymarosnál! Hiszen naponta Győrig duzzasztanák a Dunát, ez pedig rombolná a környezetet. Vonul a menet, és a benne vonulók nyilatkozatából kiérezni a jobbító szándékú, nyüt kritikát. Az ismét exponált és felidézett fényképpel akár be is fejezhetném a Dunasaurus-históriát. Legalábbis egyelőre; mert azóta is állóharc, álló idővel, évek óta ez jellemzi a vízlépcső-dramaturgiát. Pedig előbb-utóbb döntenünk kell! Remélhetőleg ezzel a kényes feladattal is megbirkózunk majd. Addig pedig nézegethetjük ezeket a felvételeket Töprenghetünk eltűnődve: vajon észérveink elfogadásáig mennyi víz folyik még le a vén Dunán? (emese)