Esztergom és Vidéke, 1992

1992-05-22 / 19. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Álmodozás a Prímás-szigetről Városi sétáim során egyre inkább elfogott a vágy egy szép zöld park után, mely nagyon hiányzik Esztergomból. Az Erzsébet-park ugyan pótol valamit a zöld terület utáni vágyból, de... Eszembe jutott, hogy a prímásszigeti finn üdülőfalu tervéhez kapcsolódóan a szigetet egy gyönyörű, üdítő, sétálók számára fenntartott parkká lehetne alakítani. A Prímássziget lehetne Esztergom Margitszigete. A park kialakításához szükséges kétkezi munkákhoz fiatalokat lehetne toborozni. Gondolom, szívesen vennének részt olyan munkában, mely később az ő szórakozásukat, pihenésüket is jelentené. Tudom, hogy ez sok pénzbe kerül, de, egy sétálópark zöldterületének kialakítása folyamatosan is történhet. Ahová esetleg később épület kerül - egyelőre befüvesített terület lehet: labdatér, játszóhely gyerekek számára. A sziget meglévő növényzetét természetesen fel lehetne „használni". Sok zöld részét, padokat, játszótereket képzelek, nem aszfaltozottakat, mint másutt. Esetleg egy mini állatkertet a gyerekek örömére... így válhatna igazán mienké a Prímás-sziget. Figyelmesség Május 5-e az esélyegyenlőség napja. Ezen a napon a sérült emberek kerülnek a figyelem középpontjába. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Fóruma a Független Életért nemzetközi mozgalom akcióihoz hasonlóan rendezvényeket szervez. Itt Esztergomban egy aprósággal sokat lehetne tenni a mozgássérült emberekért. A Szabadidőközpont (Zöld Ház) megközelítése tolókocsival is lehetővé válna, ha a füves részen egy feljárósávot alakítanának ki. Csupán a feljáró kialakításához kellene megfelelő technikai-kivitelezési megoldást találni. És már csak segítőkész emberekkellenek. Május 5-e ugyan már elmúlt, de nem csak egy napig kell figyelemmel lennünk azokra, akik segítséget és megértést szeretnének kapni az egészségesektől! Pappné Muzslai Zsitva Ágnes ... karámba betereiés, meg orosz Ismerik ugye a viccet? A kocama- Minczér Kálmán falujából a szüma megkérdezi csemetéjét, milyen lők egy része Esztergomba utaztatja órái voltak az első tanítási napon a általános iskolás korú gyerekeit, malaciskolában. - Karámból kitere- (Szentléleken működik alsó tagozat, lés, karámba betereiés, meg orosz, ahol szlovák nyelvoktatás is folyik.) Néhány napja véletlenül összefu- A kisiskolások nálunk, EsztertottamAímczer Kálmánnal. Aztme- gombán szlovákul nem, de angolul séli a pilisszentléleki képviselő, és németül tanulhatnak. Nagyszülehogy 1963-ban betiltották náluk a ik és szüleik nyelvét így alig-alig szlovák oktatást. Olvasta egy régi értik. Szlovák nyelv. Minek az? Kérszentléleki tanácsi jegyzőkönyvben, dezi

k némely szentléleki szülők, hogy az orosz nyelv kötelező tanítá- Ugyanezt kérdezhetné a kocamama sa mellett nincs szükség másik „ide- i

s' amiko

r kismalaca hazadöcögött a gen nyelvre". A szlovák nyelv, a falibeliek anyanyelve ezzel a határozattal idegen nyelvnek minősült. Kétszeresen groteszk attól lesz a történet, hogy ezen határozat aláírója magyarul alig tudott, lévén szlovák nemzetiségű. Én egyre kevésbé szeretem a vicceket... malaciskolából. Csak persze egészen másra értette. Ne várjuk a viccbéli malacoktól, hogy kérdéseket fogalmazzanak meg akármilyen összefüggésben is, de tanuljunk tőlük. Legalább oroszul...(Szlovákul?) Sinkó Gyula Az ARTKINO műsorából: Z.O.O. - Zé és két nulla dozó állati tetemek fotografálás ára válPeter Greenaway második nagyjátékfilmje az alkímia és a zoológia története. A film szerencséüenséggel kezdődik: az Állatkert a kizökkent idő vüágának színhelyévé változik, az Édenbe beköltözik a halál. A főhős ikerpár nem a fakadó rü^gyek megörökítésére, hanem az oszlalalkozik. Hogy miért történik mindez, megtudhatjuk a rendező legmegrázóbb, ugyanakkor Vermeer festői remekeit is megidéző, lenyűgöző képi vüágot bemutató filmjéből, melyet hétfőn 19 órától láthat a nagyérdemű. Pöloskey^ Porszívó Nyomdászként ~fertőzötten „Városunk ismert személyisége" - kezdem el a mondatot, s rögtön elszégyellem magam a sztereotip, pocsék kezdet után.„Van itt egy arany ember, Baráti István, főszékesegyházi karnagy, orgonaművész, orgonaépítő, -javító, -szerelő" - így se jó. Pedig igaz. Ez mind igaz. Legendásan jó kávét főz. Sok szép helye van a városnak, ő talán a legszebben lakik: Északi bástya. Borzongatóan szép. Mint örök végvári vitéz, csak kiáll az ajtóba, s övé a világ, ameddig a szem ellát. S négy, öt órától, még egy zajos, turistákkal teli délutánt követően is: csend van, hatalmas csend. Figyelhet, készülhet, hiszen egy lépés a Bazilika, oldalbejárat, jobbra fel a lépcső, s ott a másik végtelenség. Az orgona. Az orgona, amit épít, szerel, szervez, amiért él, veszekszik, dolgozik. Az orgona nekünk elsősorban Bachot jelenti, Johann Sebastiant, az ő korát, a barokkot. Neki, Bachhal együtt, úgy tűnik elsősorban: Lisztet. Karácsonyi interjújakor mondta nekem: Bachot ne is említsük. Azóta sem merem kérdezni miért? (Ismeri-e ezt az Esterházy-mondatot, melyet én a Nagy Magyar Mondatok között tartok számon: „Johann Sebastian Bachot maga helyett teremtette az Úr.") Nem véletlen, hogy szinte mindig Liszt szobra előtt, a Vízivárosban futunk össze. Tegnap is: Tanár úr! Megjött! a legnagyobb síp, 11 méteres! Azt kell felvenni! Ahogyan berakjuk, daruval, kézzel, azt, azt kell látni! - És megszólaltatták? Hogyan lehet egyáltalán hangra bírni? - Hát persze! Tudja, hogyan? Még a műhelyben: porszívóval! Tudja, micsoda hangja van? Ilyen, ilyen, mondja keresi a szavakat: ilyen! És két karját kitárva, mintha a világot ölelné át, mutatja: ilyen mély! S arcán valami megfellebbezhetetlen boldogság, bizonyosság: Ilyen mély, jöjjön, nézze meg! Ezt kell megnézni! Ezidén Baróti István karnagy úr jubilál. 25 éves művészi pályafutását ünnepeljük. Gratulálunk! Rafael Balázs KONRÁD NEM JÚNIUS 5-ÉN JÖN! A Liberális Klub közli az érdeklődőkkel, hogy a június 5re tervezett Konrád Györgygyei való találkozót egy másik időpontban tartják meg, melyről külön tájékoztatást adnak ki. Olvasom, „fertőzött" szemmel a napi sajtót, hiszen nyomdászként óhatatlanul fertőzött, érintett vagyok. Annak idején, amikor - nem is olyan régen - ólom betűkkel, szedőtáblákkal, léniákkal dolgoztunk, hírét sem hallottuk az elektronikus szedésnek, újságírásnak, könyvszerkesztésnek, így mindent nagyon pontosan meg kellett tanulnunk, hiszen mi magunk szedtük ki a nyomásra váró anyagot; magunknak ártottunk, ha nem figyeltünk, ha nem tartottuk be az utasításokat: a manuális munkánál nincs nehezebb a nyomdászatban! Tudni kellett a magyar helyesírást, ismerni azt, hogy milyen betűtípusok, méretek fémek meg egymás mellett, hiszen egy hasáb újraszedése, ami sokszor csak egy negyede az újságoldalnak, fáradságos pluszmunka. Ma már más a helyzet. Itt vannak ezek a csodamasinák, a számítógép által vezérelt szövegszerkesztő-, kiadványíró programok, s ezek mindent elviselnek. Rendkívüli gazdagságuk - a szó valódi értelmében -néhány gombnyomással azonnal kiaknázható, az általuk előállított oldaltükör képe pillanatokon belül változtatható, alakítható. Még alapvető helyesírási gondokon is tudnak segíteni: elválasztanak, kiemelnek, címet, aláírást különböztetnek meg parancsra. Egyet nem tudnak: gondolkodni s együk nincs: esztétikai érzékük. A legbutább állat - hallottam nemrégen. Van benne valami... Ez jut eszembe, amikor Esztergom önkormányzatának új lapját, az Esztergomi Hírlapot (?) olvasom. Amely kiadásra kerül, melyben olyan betűtípusok kerülnek egymás mellé, amelyeket nem lenne szabad egymás mellé helyezni. Amelyben a rikácsoló helyesírási hibák mellett a főhírek apróbetűvel jelennek meg, a jelentéktelen pedig fettelve, kövéren. Mestereink ilyenkor vették elő a szívós rézből készített léniát... Működött bennünk valami gátlás, valami tisztelet Gutenberg iránt. Mára ez eltűnt. Új titánok, pénzgyártó gátlástalanságuk közepette rendszeresen járatják le e nem mindennapi szakmát. Azt hittük, a széppel hatni tudunk. Tévedtünk? A csúnya, a helytelen, a gyalázatos árasztott el bennünket. Ennyi a szó, az írás, a sajtó hatalma? Nem cenzorokra van szükség, hanem szakemberekre. Még akkor is, ha mára ez is vörös posztó lett. Ahogyan a kórházban is csak képesített emberek dolgozhatnak, és a busz, meg a repülőgép vezetőülésébe is csak magas szaktudással lehet beülni: a sajtót úgyszintén ne sajátíthassa ki a hozzánemértők tömege! Bella László