Esztergom és Vidéke, 1992

1992-05-08 / 17. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Utcát ugyan neveztek el róla, de e név sokak számára semmit sem jelent. Igaz, ő is csak 24 éves ko­rától viselte, azelőtt Kucsera volt, Kucsera Vendel esztergomi orgo­nakészítő fia. A belvárosi plébánia anyakönyvi bejegyzéséből tudjuk, hogy a Bazilika felszentelésének évében született. 23 éves korában alapítója lesz az Esztergom és Vi­dékének, és ezzel majdnem egyi­dőben doktorál. Első nagyobb mű­ve ez a bölcsészdoktori dolgozat, s a legalaposabb munkája is egy­ben. Benne Rumy Károly György pályarajzát adja, aki a felvilágoso­dás és reformkor szorgalmas iro­dalmára, ismeretterjesztő „nap­számosa" volt, 1828 őszétől a sze­minárium tanáraként Esztergom­ban működött és itt is halt meg 1847-ben. Munkássága kísértetie­sen hasonlít a Kőrösy éhez: mind­kettőjük tevékenységét mohó, sokirányú érdeklődés vezérli, amelyből többnyire hiányzik az elmélyültség. Hírlapíróként a Szabadelvű saj­tót! című röpirattal jelentkezik, ez­zel szabja meg az Esztergom és Vidéke irányát: „Helyi laptól nem kívánhatunk lehetetlent. Mert nem tartjuk lehetetlennek a közügy őszinte szolgálatát. Szolgálja te­hát városunk minden érdekét, lel­kesen, föláldozó igazságszeretet­tel, függetlenül és egyenes szó­val." Es ő így is cselekszik. Ked­venc témái a városrészek egyesíté­se, a vasútépítés, a vashíd, az ál­landó színház, az idegenforgalom. Elképzelése, hogy Esztergom a pestiek nyaralóhelye legyen, ami­hez viszont a várost „komfortos­sá" kell tenni. A város megismer­tetésének érdekében írja Eszter­gom című könyvecskéjét 1886­ban. Újsághír szerint német nyel­vű ismertetést is megjelentetett. Szülővárosához ambivalens érzé­sek fűzik. A történelmi hagyomá­nyokra büszkén méltó modernizá­ciót szorgalmazó publicista karco­lataiban és regényeiben gyakran feltűnik a műveletlen és pökhendi vidéki polgár alakja is. Szépirodalmi kísérletei sorába ­a tárcákon, elbeszéléseken kívül ­ez a három regény tartozik. Az első kettő (A kirepült galamb ­Félrevert harangok) romantikus szerelmi történet: az árva Mari és a szegény, fiatal értelmiségi, Ko­vács László históriája, bonyolult mesefűzéssel, idealizált és anek­dotikus figurákkal, akik többé-ke­vésbbé sikerült Jókai-utánzatok. Harmadik regénye, az Elkésett apostol más hangvételű. Hőse egy nagyon tehetséges fiatalember, aki csak megalkuvással - érdekhá­zassággal - tud kievickélni szív­szakasztó nyomorúságából. Önálló szépírói munkássága mellett amolyan irodalmi minde­nes is Esztergomban. Tanár a reál­iskolában, s megírja az intézmény történetét. Emlékkönyvet szer­keszt a város török alóli felszaba­dulásának 200. évfordulóján. An­tológiát állít össze a katolikus köl­tők műveiből. Mulattató Zseb­könyvtár címen a nyomdász Buzá­rovitscsal sorozatot indít, amely­ben 1888-ig 50 füzet jelenik meg. Bár rajong Esztergom tájszép­ségeiért, történelmi múltjáért és műkincseiért, - magasabb szel­lemi horizontra, Budapestre vá­gyik. 1892-ben kerül oda, a belvá­rosi főreál tanára lesz. Ettől kezd­ve cikkei nem csak számtalan vi­déki lapban, de igen sok fővárosi újságban is megjelennek. Korraj­Noha nyugdíjazása után -1911­től - Dömösön élt, kapcsolata az esztergomi újságokkal haláláig megmaradt. Tárcáival gyakran je­lentkezik bennük. 1917 kará­csonyától Lapunk négy évtizede címen emlékezik meg az Eszter­gom és Vidéke múltjáról, egyben a város kulturális életének esemé­nyeit is igyekszik áttekinteni. A hat folytatás mindennek meglehe­tősen szervetlen krónikája: érző­dik rajta a szétszórtság, a beteg­ség. (Béna lábait gyógyítandó, élete végefelé Kőrösy még Lour­desba is elzarándokolt.) Dömös szép fekvésével vonzot­ta, saját tervei szerint építtetett ott nagy házat, a főúton, amely kis Néhai jó Kőrösy László (1856 -1918) zok címen nagy kortársak élet­rajzait írja meg: XIII. Leó pápával kezdi, Ferenc Józseffel majd Kos­suthtal folytatja. Vaszary Kolos hercegprímás életrajzának hátlap­ján gazdag programot ígér, de a sorozatot tíz személy után abba­hagyja. Érdeklődése a művészet­történet felé fordul. Nyári szüni­dőit Egyiptomban tölti, s 1896­ban megjelenik tollából az Egip­tom művészete: igényes kivitelű, vaskos kötet, amelyet Juhász Ár­pád 250rajzzal illusztrált. Címlap­ja 1. kötetként jelzi, az Egyetemes művészettörténet 12 kötetesre ter­vezett egész épületét is felvázolva. A valóság azonban az, hogy élete utolsó_tíz*évében - legalábbis a könyvészet tanúsága szerint - Kő­rösynek egyetlen önálló kötete sem jelent meg, sem ebben, sem más témában. saroktornyáról ma is könnyen föl­ismerhető. Elég későn nősült, fe­lesége - Kendői Júlia - jóval fia­talabb volt nála, mégis öt évvel korábban halt meg. így amikor 1918. április 26-án Kőrösy László is végleg lehunyta szemét, két fia­tal leányt hagyott árvaságban. (Az ő életük későbbi története olyan, mintha apjuk szentimentális elbe­széléseiből kanyarogna elő...) Az Esztergom és Vidékében Homor Imre számol be részletesen a dömösi temetésről. Majd hama­rosan - május 9-én - felhívás jele­nik meg az újságban: Síremléket Kőrösy Lászlónak! Hónapokon keresztül gyűlnek az adományok, a lap szeptember 22-ig folyamato­san közli az adakozók nevét és az összeget, - aztán a nemes szándék egyszerre elnémul a háborús összeomlás és a forradalmak Egy kis virágcsokrot küldünk ma levélben a dömösi sírra, dr. Kőrösy László sírjára. Egy év előtt hunyta le örök álomra szemeit ez az Esztergomot lángoló lélekkel szerető férfiú, aki törődött testben is utolsó percé­ben is fiatalos szívvel csüggött e város jobb jövőjén, boldogulásán, melyet szolgálni meg nem szűnt egy egész életen át. Most, amikor valóban nagy eszmék mozgatják, rázzák Európa­szerte az emberi társadalom fundamentumait s a lelkekben nemcsak a közszereplésre alkalmas konjuktúrák, hanem valóban erősen megérett meggyőződések is új kilátásokat nyitnak és nagy terveket segítenek diadalra juttatni, szeretném a közügyért dolgozni vágyó esztergomiak tekintetét Kőrösy László nagy alakjára irányítani. Szeretném, ha az általános emberi érdekek mellett - melyek kétségtelenül ma a legfontosabbak, - a mi szűkebb világunkra, Esztergomra is új fény fakadna, új és boldog perspektívák nyílná­nak, s azok, akiket a forradalmi viszonyok magasra segítettek, Kőrösynek Esztergomot lángolóan szerető szívével működnének. Szeretném, ha minél többen dolgoznának oly eredménnyel, oly törhetetlen szülőföld-iránti szeretettel, hogy valamikor majd sírjuk­ra úgy hulljanak a kegyelet virágai földiéi részéről, mint a mi Kőrösynknek, akire egy év után íme, forradalmak kigyúlta, trónok ledőlte, új világok keletkezése közben is kegyelettel és szeretettel emlékezünk. H(omor) I(mre) (Esztergom és Vidéke, 1919. ápr. 27.2.1). hangzavarában, az összegyűlt 2071 koronát pedig valószínűleg elsodorják az infláció árhullámai. Emlékmű máig sincs a családi sí­ron, csak a leszármazottak sírkö­vei. Az író és felesége nevét csak egy leszúrható és kivehető vastáb­lácska őrzi, amely szinte elvész a rózsák mögött. (Szerkesztőbizottságunk, amely az első lapalapító sírjánál május l-jén tisztelgő látogatást tett, kénytelen szomorúan jelenteni: a körálakú vastáblát nem találta he­lyén. És pedig nem azért, mert „szinte elveszett a rózsák mö­gött"... A szépen rendben tartott síron most nem voltak rózsák; a tábla „nélkülük" és valóban ve­szett el. Ám - mint útibeszámo­lónkban olvashatják - nem „nyomtalanul"...) Halálának első évfordulóján csak Homor Imre (H.I.) emlékszik meg róla: a rövid méltatást, amely már a történelmi változások hevü­letében fogant, az Esztergom és Vidéke adja közre. Több mint fél­évszázados hallgatás után, emlé­két 1978-ban Pastinszky Miklós eleveníti fel (a Dunakanyar 2. szá­mában), 1986-ban pedig az újrain­dult Esztergom és Vidéke, amely kezdettől az ő örökségével kíván „gazdálkodni". Mint szépírót He­gedűs Rajmund méltatta. (Új For­rás, 1986.4. sz.) Tavaly novemberben a Martos Flóra kollégiumnak ő lett az új névadója. Az avatáson megjelent egyik unokája, Magdi néni, aki ma is a dömösi házban lakik. Tőle tud­juk, hogy egy-két bútordarabon kívül semmilyen tárgyi emlék nem maradt nagyapja után, akinek hatalmas könyvtára is elkallodótt. A kéziratoknak, fényképeknek is nyoma veszett. Magdi néni birto­kában csupán egy egészalakos, életnagyságú festmény volt, ame­lyet aztán a községi könyvtárra bí­zott, letétként. így Kőrösy szemé­lyiségéről ma ez az egyetlen, nyil­vánosan is látható emlékjel. Lapja - lapunk - szinte meg­számlálhatatlan hosszabb-rövi­debb írását őrizte meg, közülük sokat névjellel vagy álnéven pub­likált. Regényei is először az Esz­tergom és Vidékében jelentek meg folytatásokban. Könyvei csak egy kiadást értek meg, ezek részben a Bibliotékában, részben a városi könyvtárban, részben az Országos Széchényi Könyvtárban megtalál­hatók. Publicisztikája feltáratla­nul, kutatókra vár. Mivel igényes életmű, biztosan örömöket lelnék benne, - s mert igen széleskörű, lehet, hogy meglepetéseket is tar­togat. Szabó Mária

Next

/
Thumbnails
Contents