Esztergom és Vidéke, 1992
1992-05-08 / 17. szám
1992. május 8. 17. szám Ara: 19,50 Ft ESZTERGOM és VIDÉKE POLGÁRI LAP Alapíttatott 1879-ben Alapító főszerkesztő: DR. KŐRÖSY LÁSZLÓ Újraindult 1986-ban HÁROM HÍRADÁS S£ERKESZTOI-KIADOJ MŰHELYÜNK ÉLETÉBŐL 0 Április 24-én rendes ülést tartottunk, amelyen a szerkesztőbizottság - érdekeinek képviseletére fíencze Cs. Attilát választotta meg elnökévé. 0 Április 27-én rendkívüli ülés következett: tartalmas műhely-beszélgetés Bodor Pál íróval, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnökével. „Diurnus" ezután szélesebb nyilvánosság - a Liberális Klub vendégeként késő estig időzött városunkban. A két esztergomi találkozó élménye is ihletője volt az itt olvasható naplójegyzetnek, amelyet először a Népszabadság április 30-i száma közölt. Minden gondolatával egyetértünk, - ugyanígy műhelyünk „alkotmányába" lenne iktatható Bodor Pál itt közölt másik írása is. 0 Május l-jén rendhagyó üléssel fejeztük be dömösi kirándulásunkat. Állami ünnepnapra esett; mi kis különünnepet tartva, műgá«-tisztelegtünk első lapalapítónk sírjánál. Ugyanakkor jelenlegi főszerkesztőnknek (a második alapítónak) hivatalos kinevezése szerint ez volt az első munkanapja. E többszörös „rendhagyás" részleteiről képes beszámolónk az ötödik oldalon található. HELYREIGAZÍTÁS Az előző számunk második oldalán közölt „ajánlott levél"írójának nevét a nyomda műszaki ördöge eltüntette.Olvasóink elnézését kérve, most pótoljuk: Nagyfalusi Tibor * Ugyancsak legutóbbi számunk Városházi tudósítása szorul két helyen kiigazításra.A helyi népszavazásról szóló rendeletet a testület még nem „alkotta meg", csak első olvasásban tárgyalta. Nem a Várszínházi Alapítvány „létrehozásáról" döntött, hanem a Gitárfesztivál alapítványának támogatásáról. Megjelenik hetenként Esztergom Város Önkprmányzatának és a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárának támogatásával Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, Széchenyi tér 25. Telefax: 13-756 Tx: 27-477 yPu^t^^ ^^ fTt*/^^^ ujjc'Uf^^ -iW / JL'S S ^/J^jl, f jpryUbuíj, BÍBOROS! ÜZENET ESZTERGOM LAKOSAIHOZ Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek úrtól - 65. születésnapjának előestéjén - interjút kértünk, amelyet lapunk következő számában olvashatnak. Ugyanakkor a bíboros úr örömmel élt az általunk felkínált lehetőséggel, hogy az Esztergom és Vidéke hasábjain rövid, kézírásos üzenetet küldjön székvárosa lakosainak. Üzenetét mai számunk első oldalán, hasonmásban közöljük . Bicegős Szentendrén, Székesfehérváron és Esztergomban találkoztam-találkoztunk az olvasókkal. Ingerült és higgadt, mosolygós és dühös emberekkel. Szentendrén szocialistákkal, Fehérváron erdélyi menekültekkel, Esztergomban akitűnő, sokpárti helyi lap szerkesztőivel, majd a liberális klubbal, amelynek estjein jóformán az összes párt színei jelen vannak. Tehát teljesen eltérő csoportokkal. Nem eszményítem a vidéki Magyarországot a budapesti Magyarország ellenében - de úgy tetszik, ahogy elhagyjuk a főváros nehéz levegőjét, jobban működik a józan ész. Sok-sok vidéki tapasztalatom azt jelzi, hogy az egymást személyesen ismerő emberek közösségében több esélye van a megfontolt igazságnak, s a szemben álló pártok hívei mintha mélyebben átéreznék az ország helyzetét. Talán nem oly átjárhatatlanok a külön politikai karámok. A vitát nem helyettesíti a gyűlölet, a polémiában még tisztelet és udvariasság vezényli a hangtartást. Nem aszerint becsülik vagy becsmér lik az egyes embert, hogy alelnöke volt-e a régi tanácsnak - hanem csakis aszerint, hogy miképp végezte a dolgát. Az az össznépi igazoló eljárás, amely spontánul-józanul mégiscsak lezajlik, a teljesítményt, a tisztességet, a közhasznúságot tartja szem előtt, meg az észbeli képességet, a tehetséget. Az erőszakos konjunktúralovagot, aki a rendszerváltás ürügyén önös hatalmi-anyagi érdeket hajszol, hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. S még ki is nevetik. Pedig bizonyára a sánta kutya sem szereti, ha kinevetik... DIURNUS f A pesti vendég akkor kerül kínos helyzetbe, ha egyik-másik kollegájáról, a nyilvánosság régi-új szereplőjéről, a hirtelenében hangot, szerepet, múltat váltóról kérdezik gyanakvóan, meglepetten. Mondván: mióta oly nagy hőse a pártállammal szembeni ellenállásnak X. Y.? Mikor fedezte fel magában, hogy a piacgazdaság, a parlamenti demokrácia, a nemzeti szellem bajnoka? Erre azt szoktam mondani: soha nem késő. És gondolatban elkezdek bicegni. Már-már sántítani. Rájöttem, lehet előkellően, méltósággal sántikálni. Lapcsinálás Jaj, az emberek többsége már csak napilapot olvas. Ha olvas. Az újság lett az általános, elegyes vegyestáp könyvek és folyóiratok, könyvtárak és költők helyettesítője, szegényes pótolója. Amennyi időt betűre még meghágy az embereknek a hajsza, a kenyérgond, a közlekedés és a televízió - azt szinte mind az újság tölti be. S ha jobbára erre a nyomtatott tápra szorítkozik milliónyi ember, akkor ezerszeres műgondnak kellene működnie a lapcsinálásban: legyen benne annyi szellemi-érzelmi kalória és vitamin, rostos anyag és nyomjel, hogy végszükségben ezen is át lehessen vészelni az időt ama távoli holnaputánig, amikor ismét telik egyébre is. És közben ébrentartani a kíváncsiságot, nem lenyomni az éhet-szomjat... Karbantartani a befogadókészséget. Ne legyen csak könnyű pép az újság: leszoktató a rágásról, nehezebb étkekről. A jó lapnak éreznie kell, hogy könyv is, költészet, tudomány, gondolatcsiholó. Erkölcsösnek és igazságkeresőnek kellene lennie, profán kis mindennapi bibliának, amely ápolja maradék emberségünket, magyarságunkat.
