Esztergom és Vidéke, 1992

1992-05-01 / 16. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 G a v a 11 é r - e a k ép v i s e l Ö t e s t ií let ? Olvasom az Esztergom és Vidéke hasábjain a Városházi tudósítást. A március 26-i döntések között egy érdekes indoklást találtam. „A lakossági távfűtés központi támogatása 1992-ben (a tavaszi és őszi fűtési szezonnal együtt) 10.446 ezer Ft. A testület ebből egy korábbi határozattal 500 ezer Ft-ot kíván a fűtési rendszer korszerűsítését célzó tanulmányterv készítésére fordítani, míg 9.446 ezer Ft. sorsáról úgy döntött, hogy azt a távhőszolgáltató vállalatnak utalja át. A szociális elosztás elvét, melyet sok képviselő szorgalmazott, a testület elvetette, mert azt - bizonytalanságai miatt - nem tartotta megvalósíthatónak." Ezt olvasva jutott eszembe az a két gyerekét egyedül nevelő ismerősöm, aki hiába kért segítséget az elmaradt fűtési díj fizetésére, a hivatal elutasította, mondván, hogy csak azokat segélyezik, akik rendszeresen fizetik a díjat. Persze ez is egy elosztási elv... A távhőszolgáltató vállalat előbb a végrehajtási eljárás megindításával fenyegetve kérte az elmaradt díjakat, majd megegyezéssel, részletfizetési lehetőséget adott az adósoknak. így e sajátos szociális intézkedés során mégiscsak hozzájutott a pénzhez. Csak kérdés: mennyi volt az elmaradás összege? Felmerül bennem a kérdés: ha a város képviselőtestülete nem képes arra, hogy felmérje, kit illethet meg ama szociális kedvezmény, hogy távfűtési díját részben kifizetik, akkor az „akinek jut, az kap, akinek nem jut, az nem kap" elve fog érvényesülni?!... Sőt: ha szerencséje van a távhőszolgáltató vállalatnak, és a vártnál kisebb az elmaradt díjak összege, még nyerességhez is juthat a becsületesen fizető lakosság és a gavallér képviselőtestület jóvoltából?... Pappné Muzslai Zsitva Ágnes „Ezt az iskolát a magunkénak is érezzük..." - mondja Don Attilío Mazzola Lapunk egyik korábbi számában részletesen bemutattuk a „Rudnay Sándor Alapítványt". Céljai között többek között az új katolikus iskola felépítése is szerepel. Az építkezés a STABIL Kft kivitelezésében, az E-ll TervezőFej lesztő Kft tervei alapján már meg is indult. Apadovai Szent István Király Plébánia közössége felajánlotta, hogy berendezi az új, Mindszenty Józsefről elnevezett katolikus iskolát. A plébánia küldöttsége itt járt Esztergomban, és Don Attilio Mazzola plébános átadta a gyűjtés első hányadát. Ez alkalomból mondta Don Attilio: „Valahányszor szerencsém van Esztergomba látogatni, lelkileg gazdagabbnak érzem magam, szívem egyre nyitottabbá válik az igazi testvériségre, megerősödik az emberbe vetett bizalmam... Ezt az iskolát magunkénak is érezzük és reméljük, hogy az intézmény olyan nevelési program megvalósítását teszi lehetővé, mely a tanulókat az életre készíti fel - a keresztény hit távlataiban. Tudatában vagyunk, hogy menynyire fontos a jelen történelmi pillanatban egy plébánia számára egy olyan iskola működtetése, mely keresztény nevelési programot képes megvalósítani.... A szívélyes vendéglátást, melyet ezekben a napokban tapasztaltunk Esztergomban, nem is lehetne felülmúlni: bátorítást érzünk, hogy folytassuk a testvéri kapcsolat egyre mélyebb és őszintébb megélését." Május első napjaiban újabb adománnyal gazdagodik az Alapítvány. Padovából érkezik Sergio Be nini és családja. Magukkal hozzák azt az amatőr adó-vevő készüléket, melyet az olasz úr a Mindszenty József Katolikus Iskolában fog üzembe helyezni. Az alapítványt természetesen belföldről is lehet támogatni. Bankszámlája: INTER-EURÓPA BANK RT, Budapest 218-98567 számlán, 1-19147170 Alapítvány. (Pálos) Ismét egy gyászjelentés szerkesztőségünk postájában: „áldozatos életének 84. évében", nagypénteken elhunyt HOMORKÁLMÁNNÉ. Városunkból már régebben elköltözött, így maradt örökre „régi esztergomi". A Vízivárosban élt, most április 24-én a szent györgy mezői temetőbe talált haza... Állandó figyelmével, néha írásaival is munkatársunk volt, - legközelebb méltóképp búcsúzuuk Tőle. Az e heti ajánlott levél városunk egy hiányos emlékhelyéről szól. Itt kiegészítjük még eggyel, amelyet a japán kezdeményezésre alakult A Világ Békéjéért Imádkozó Egyesület avatott fel emlékhelyként 1990. április 6-án.. Budapest után Esztergomban állították fel magyarországi látogatásuk második emlékjelét: egy karcsú, fehér békeoszlopot, - a Béke téren. Az oszlop körül három, - a kontinentális éghajlatot tűrő - japán facsemetét is elültettek. Sajnos, emberi klímánkat kevésbé tűrték: mára mindegyiknek nyoma veszett... Közeledik május 9-e - a Győzelem Napja, a béke ünnepe. Tavaly az MSZP helyi szervezete kezdeményezte - és elsőként vállalta is - a megemlékezést. Nemrégen úgy értesültünk, hogy az Esztergom Barátainak Egyesülete készül az ünnepség megrendezésére. Ezúttal a Béke téren: facsemete-ültetéssel - hiánypótló emlékezéssel. Az időpontról a városi tévé fog hírt adni. Az esztergomi Képzőművész Szakkör 1992. május 2-án 9 óratói egész napos bemutatót rendez a Szenttamás-hegy alájban lévő Művészek terén (Lépcső utca). A Hám János püspök által 1842ben Szatmárnémetibe telepített „Paulai Szent Vince lányai" Magyarországon „szatmári irgalmas nénék"-ként váltak közismertté, s többnyire e néven írták be embert és lelket formáló, szenvedést enyhítő tetteiket Esztergom város krónikájába is. Ez a krónika azonban meglehetősen hiányos: közismert szerénységük, minden hívságtól mentes életük viszonylag kevés, „a város levéltárában elhelyezendő" úgymond világi dokumentumot „termelt", s e kevés között is alig akad olyan, ami kimondottan az apácák életére vonatkozik. Ezért nincs most könnyű dolga a kutatónak, aki a rend magyarországi megtelepítésének másfélszázados, illetve a Trianon utáni helyzetben Esztergomban felállított vicariátus és noviciátus 70. évfordulójára szeretne emlékezni és emlékeztetni - úgy is mint egykori diák-lakója a szatmári zárda épületének, úgy is mint újsütetű esztergomi. Szerencsére a város emlékezete: a közgyűlési jegyzőkönyvek, a kórházbizottsági iratok, a tanfelügyelőségi feljegyzések, a korabeli sajtó és nem utolsó sorban a rend által fenntartott és működtetett ismondható esztergomi sajtógyűjteménye kínálja fel összerakásra. Teljessé persze csakis azokkal az egyházi dokumentumokkal válhat, amit szintén e városban székelő Prímási Leváltár őriz. A mozaikgyűjtés elején vagyunk - következő írásiunkban A „szatmári irgalmas nének" Esztergomban (1.) A SZERETET SZOLGÁI kólák évkönyvei adatainak egybevetésével mégiscsak összeállítható - többé-kevésbé vázlatosan - az a kép, amely az irgalmas nénék esztergomi hétköznapjait rajzolja meg. E kép mozaikjait - ahogy őket a város látta - a KomáromEsztergom megyei Önkormányzat Levéltárának iratkötegei, a könyvtárban őrzött korabeli kiadványok, a Babits könyvtár szinte teljesnek ebből villantunk fel - de azt már látni: ez a munka nem kevés és nem könnyű. Dehát a nénéké se volt az! Amikor 1865. október 15én Scitovszky János bíbornok-érsek, Magyarország hercegprímása megnyitotta a rend esztergomi kolostorát, Szent Vince leányait így ajánlotta a város lakóinak pártfogásába: „Gondolják meg, hogy ezek atyát, anyát, rokont, házat elhagytak, csakhogy e város lakosait a szeretet szolgálataiban részesítsék." A szeretetet szolgálni soha nem volt könnyű. Az ő vállalásuk nagyszerűsége éfc érték-maradandósága épp abban rejlik, hogy az emberszeretetet mindig a nehezebbik oldaláról közelítették meg: a tudatlanságból a tudás felé, a szenvedéstől az enyhítés felé. Úgy szolgálták Istent, hogy tiszta szeretetüket adták embertársaiknak. És úgy szolgálták embertársaikat, hogy a legnehezebb pillanatokban ült ki arcukra az a mosoly, amit a költők, festők angyalinak szoktak nevezni. Mennyivel könnyebb lehetne az életünk, ha legalább ezt a titkukat magunk számára ellophatnánk... Bencze Cs. Attila