Esztergom és Vidéke, 1992

1992-04-10 / 13. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 tanulást az István gimnáziumban folytat­tam, kitűnő eredménnyel. Délutánon­ként nem sokat tanultam, ám az órákon nagyon figyeltem Az 56-os forradalmat szüleim felügyelete alatt töltöttem, fél­tettek. A fejleményekről a rádióból érte­sültem Nem felejtem a felszabadult han­gulatot, a Szabad Kossuth Rádió hang­ját; „hazudtunk éjjel, nappal minden hul­lámhosszon". A Kádár-beszédeket végig figyelemmel kísértem. Megállapítottam, hogy tudatosan, előre kitervelt módon szónokolt. Valószínűleg Moszkvából irányíthatták. Hízelgő hangnemben kez­dett, majd egyre fenyegetőbb lett. Dr. Lipóth András gépész- és villa­mosmérnök, digitális-rendszertervező. Ötvenkét éves, nős, felesége a SZIM Marógépgyár szervezője volt, most a Városházán dolgozik. O maga a Buda­pesti Műszaki Egyetem Gépgyártás tech­nológiai Tanszékének adjunktusa. Kép­viselői megbízólevelét 1992. március 26-án vette át. - Ön észak-komáromi születésű. Ho­gyan került Esztergomba? - Édesapám a vármegyénél dolgo­zott, irodaigazgató volt. Magyar ember volt, s a háború után, 1945-ben kitelepí­tettek bennünket, s így kerültünk Eszter­gomba. - Iskolai éveiből mire emlékszik visz­sza szívesen? - A Petőfi iskolába jártam. A prí­más-szigeti Uttörőházba is szerettem el­menni, ahol Sinka László tanár úr vezette a modellező szakkört. Ott készítettem az első repülő- és hajómodelleket. Ott is­mertem meg a konstrukció fogalmát Pontosan dolgoztam és az eredményt is láttam. Ha nem jól építettem meg a repü­lőmodellt, akkor az a földbe fúródott. A Tudtam, hogy oda kellenek a mérnökök, a konstruktőrök Népköztársasági ösz­töndíjaskéntjelesen végeztem Először a hazai gépgyártás fellegvárá­ba, a Csepeli Szerszámgépgyárba kerül­tem. Fél évig voltam ott, nem törődtek velem. Nem éreztem jól ott magam. Az­tán édesanyám betegsége - hazajöttem. - Az esztergomi Marógépgyárban rögtön a „mélyvízbe dobtak", tervezési feladatokat kaptam. Az MSN számjegy­vezérlésű szerszámmarógép vezető ter­vezője lettem. Később megismerkedhet­tem az NC technikával, a számítógépek­kel. Nyugati kapcsolatokat létesítettünk. Új szenátorunk: DR. LIPÓTH ANDRÁS A középiskolai barátságok mais élnek bennünk, és osztályfőnökünk, Marton Kálmán tanár úr emléke. A vele való beszélgetések, tanácsai mindennél töb­bet értek. - Pályaválasztását mi motiválta? - Két dolognak tulajdonítom Először is a modellezésnek. Ma is megvan az az egyszemélyes portyakajakom, amit, vi­zilevente tervrajzok alapján, sajátkezü­leg készítettem. Ezzel jártam a Dunát. Most sem tudom elhallgatni, hogy a víz­lépcső építése ürügyén a táti szigetek nagydunai részét széles sávban tönkre­tették. Kiirtották a természetet, növé­nyestől-madarastól. Azt a látványt, ami­ben és a vizén felnőttem, gonosz kezek elrabolták a következő generációtól... De a kis kitérő után folytassam az egyetemi éveknél! A másik inspiráció a Szer­számgépgyár esztergomi hímeve volt Licensz-vásárlás révén jutottam ki Fran­ciaországba, Figeac-ba, a FOREST vi­lágcég központjába. De Németország­ban, a STEINER cégnél is jártam. A gyárban tizenhét évet töltöttem tartalmas munkával. - A vidéki kisvárosból a főváros egyik nagy egyetemére vitte az útja... - Korábbi évfolyamtársam, Arz Gusztáv docens kért fel, hogy menjek a szerszámgép-csoportba Vállaltam en­nek már több mint tíz éve. Az egyetemi oktatásban több témám van. Az első az iparból hozott ismereteken alapszik, s ez a megmunkálóközpontok tervezése, ok­tatása. A második a számítástechnikával segített tervezés, szakmai nevén aCAD. Ez gyorsítja a tervezés menetét, kiszol­gálja a konstruktőrt - azzal, hogy a fan­táziája érvényesül. A számítástechnika elterjedése nevelőerő. Önkritikára tanít Ha hibát jelez a gép, akkor azt az ember elsősorban önmagában keresse! A har­madik kör: az ipari robotok alkalmazása. Negyed- és ötödéveseket oktatok. - Önt eddig a műszaki életből ismer­ték, s most aktívan politizál... - A rendszerváltozással politikai vá­kuum keletkezett Éreztem, hogy most nem tarthatom távol magam Annál is inkább nem, mert félő, hogy olyanok kerülnek politikai pozícióba, akiknek ezt később nem köszönnénk meg. Most nem lehet Idvülmaradni. Átmeneti időszak ez. Amíg a fiatalok nem aktivizálódnak, addig politizálni fogok. A Keresz­ténydemokrata Néppárt esztergomi szer­vezetének vezetőségi tagja és budapesti összekötője vagyok. A sok egyetemi el­foglaltság ellenére pártomban rend­szeres munkát végzek. - Milyen gondolatokkal vette át a képviselői megbízólevelet? - Nem a népszerűségre törekszem. Mindenkor véleményt fogok nyilváníta­ni. Nem kell attól félni, hogy a „fejemre ütnek". Most még a formai dolgokkal ismerkedem Nem szeretném, ha a rész­letekben veszne el a munkánk Nem a sok apró dolgot kell boncolgatni, hanem a fontos, a lényeges, a távlati célok sa­rokpontjait kell meghatároznunk. A csü­törtöki önkormányzati üléseken részt tu­dok venni, azokon felkészülve fogok be­leszólni a város életébe. Már az első al­kalommal láttam, hogy rossz hatásfok­kal ülésezünk, és a munkastíluson is vál­toztatni szükséges. Még nem bírálok, egyelőre tájékozódom. A harmadik-ne­gyedik ülésen már teljes tájékozottság­gal és aktívan fogok résztvenni. Ezt fele­lősséggel ígérhetem.. (Pálos) Megyei kitekintő Kulturális hírek, tudósítások A Komárom-Esztergom megyei közgyűlés kulturális bizottsága dön­tött a tehetséggondozási, közoktatá­si, kulturális és sportcélokra biztosí­tott 29.533.000 Ft felosztásáról. E szerint 7 millió Ft-ot fordít tehetség­gondozásra, a közoktatással össze­függő feladatokra,7 millió Ft-ot kulturális (közművelődés, művé­szetek, tudományos élet) célokra, 11 millió Ft-ot sportfeladatokra és 4,5 millió Ft-ot kiadói alapra. * A megye nemzetiségek lakta tele­pülésein már folyik a május 24-i Kesztölc-klastrompusztai Nemzeti­ségi Napok előkészítése. A Megyei Közgyűlés elnökének, a Nemzetisé­gi és a Kulturális Bizottság elnöké­nek felhívására csaknem minden érintett település csatlakozik a ren­dezvénysorozathoz. * A tatabányai művészek úgy hatá­roztak: megalakítják a helyi művé­szeti kamarát. A szervező és az elő­készítő munkák megkezdődtek. * A helyi társadalom szerveződésé­nek újabb jele Tatán: megalakult a Fellner Jakab Kulturális Egyesület. * Császár község is építi saját ká­beltelevíziós rendszerét. A létreho­zott alapítvány tagjai - és támogatói - kéthetenként jelenkező adás su­gárzását tervezik. * Március 21-én Szobon, a Honis­mereti Folyóiratok és kiadványok ül. Országos konferenciáján a Hon­ismereti Szövetség elnöke, dr. Ka­nyar József előremutató, követendő példaként említette az Esztergom és Vidéke valamint a Párkány és Vidéke (Sturovo á okolie) együttműködé­sét. * A község képviselő-testülete Pi­lismarótért elnevezéssel alapít­ványt hozott létre. Induló tőkéje 300.000 Ft, melyhez támogatók csatlakozását várják. Az alapítvány célja az óvodai nevelés és az általá­nos iskolai képzés segítése, a község kulturális életének fellendítése, a kommunális ellátottság fejlesztése, a falu értékeinek megőrzése, gyara­pítása, a közbiztonság erősítése és a tehetséges fiatalok és művészek tá­mogatása. Kesztölc 1948. Bármely településről írhatnánk, de Kesztölc példája sarkítottabb a többinél. Döntően szlovákok lakta település, ennek megfelelően a lako­sok többsége római katolikus volt, legalábbis 1948-ban, amikor az is­kolák államosítása és Mindszenty József ügyében a hatóságok már el­döntötték mindent, de ehhez még kellett a „népi támogatás" is. Az országos és a helyi sajtó véle­ménye egyértelmű volt. Megyei szinten a szociáldemokraták újság­ját megszüntették - lehet, hogy ők szót emeltek volna. Az iskolák államosításának ügyé­ben a járási főjegyző (szám nélküli táviratban - ha nem jól sikerül, min­dig lehet erre hivatkozni!) Kesztölc községet is megkereste, foglaljon ál­lást a község képviselőtestülete: egyhangúlag elítélték Mindszentyt, a katolikus egyházat! A tárgyat előadó közjegyző - akit eredmény ide, eredmény oda, ké­sőbb kirúgtak! - az államosítás megszavazását kérte: „Bejelenti, hogy az esztergomi járás községei­nek nagy %-a ezideig az államosítás mellett foglalt egyhangúlag állást." - olvasható ma is a jegyzőkönyv­ben. Akesztölci képviselőtestület dön­tése azonban nem volt ilyen egyér­telmű, sokan nemmel szavaztak. Nevük szintén fennmaradt a már említett jegyzőkönyvben: Kara Im­re, Kara Mihály, Hertlik János, Voj­csák János, Mezősi József, Fűzik Ádám, Simonek Lukács. A köijegy­ző úrnak, hogy a többségi véleményt döntetlenre változtassa, némi tör­vénymagyarázatra is szüksége volt: a bíró szavazatát kettőnek vette (a törvény szerint döntés esetében így kell eljárni), így az MDP megyei bizottságától elvárt táviratban az szerepelt - szerepelhetett: a község nem mondott nemet Szintén ő volt az, aki néhány hónappal később irá­nyította a község 1948. október 19-i közgyűlését, amely egyhangúlag el­ítélte Mindszentyt Most valóban egyhangú volt a döntés, de azt hiszem: nem a levél­tárosi pontosság mondatja velem, hogy a korábban szavazók közül 1949 márciusában már többen is in­ternáló táborban ültek, páldául Kara Imre és Lukácsek Simon. A közjegyző urat is egy fél éven belül eltávolították, no nem azért, mert a feladatait nem jól teljesítet­te... Ennyit a demokráciáról és a törvé­nyességről, anno 1948. Nem Mindszenty József centená­riuma gondoltatta végig e tényeket Több - az igazság kimondása! O.A.

Next

/
Thumbnails
Contents