Esztergom és Vidéke, 1992
1992-01-15 / 1. szám
2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Dr. Ámon György fogorvos nagyon elfoglalt ember. Mivel városunk közvéleményét élénken foglalkoztatja az Esztergom-Ketváros Baráti Egyesület kezdeményezése, ezért örültem, hogy mint a „válni" készülő Kertváros egyik önkormányzati képviselőjét, sikerült „müaofonhoz" kérnem. - Milyen szálakkal kötődik Esztergomhoz? - Családunk Dorogon lakott, apám kereskedő volt, édesanyám Esztergomban végzett a tanítóképzőben. 1942-ben születtem, és bátyámmal együtt vallásos nevelést kaptunk. Az általános iskolát Dorogon végeztem. Emlékszem, hogy az órákat mindig imádsággal kezdtük. Minden vasárnap templomba jártunk, ministráltunk is. Középiskolás éveimet már az esztergomi I. István gimnáziumban töltöttem. Büszkék voltunk iskolánkra, a diáksapkánk alapján mindenki láthatta, hogy „Istvánosok" vagyunk. A gimnáziumban kedvenc tárgyaim a magyar és a történelem voltak. A matematikát később kedveltem meg, tanáromnak, Márton Kálmánnak köszönhetően. Híres pedagógusi tehetségével mindenkiből különb embert faragott. Osztályfőnököm, Tegyei Imre akkor pályakezdő tanár volt. Később a debreceni egyetemre került. Az irodalmat, az olvasást Tegyei tanár úrnak köszönhetően ma is kedvelem. Kedves emlékek fűznek Sinka István tanár úrhoz. A tanulás mellett sportoltam is. Altalános iskolásként 400 méteres síkfutásban az országos döntőig jutottam. Középiskolás koromban 800 méteres középtávfutásban megyei bajnok voltam. A zenét Vilma néni révén szerettem meg, - aki ismert zenetanár volt Dorogon. Hozzá kilenc évig jártam zongoraórákra. Akkor még nem gondoltam arra, hogy a zene mit fog jelenteni számomra. Egyetemistaként kerültem be a híres Blank tánczenekarba. Ez az együttes volt az egész környéken a leghíresebb. Sok helyre hívak bennünket játszani, különösen a báli idényben. A dorogi kultúrotthonban állandóan felléptünk. Ezáltal minden hétvégén szép zsebpénzhez jutottam. - Hogyan került az orvosi pályára? - 1960-ban érettségiztem-jórészt Marton tanár úr pedagógiai nagyságának köszönhetően - jeles rendűen. Azonban - minden bizonnyal „egyéb" származásom miatt elsőre nem vettek fel az egyetemre. Egy évig a dorogi szénlepárlóban dolgoztam. Jó főnököm volt, s a továbbtanulásomat is támogatta. A végzett munkát külön pontozták a felvételiknél, így második alaklommal már bejutottam a budapesti orvosi egyetemre. - Esztergom-Táborhoz való kötődése régi keletű. Hogyan is kezdődött? - Az egyetemre felvettek, de a kollégiumba nem. Ezért az egyetemi évek alatt albérletben laktam az egyik esztergomi barátommal, Kápolnai Dezsővel. Bizony nehéz sorsunk volt, nemegyszer talicskával vagy zsákkal a hátunkon vittük haza a tüzelőt. De ez nem vette el a kedrögtön kézhez is kaptam, Esztergom-Táborba szólt. Am leszerelésem után ott még nem volt kész a rendelő, ezért három hónapig az esztergomi fogászaton dolgoztam. Táborban, a Sándor-majorban a régi orvosi rendelőt alakították át fogászati célra. Ez volt az első fogászati rendelő Esztergom-Tábor életében. - Hogyan fogadták Önt a táboriak? - Az első perctől kezdve igyekeztem jól ellátni a munkámat. A beteg, amikor beül a fogorvosi székbe, sok mindent elmond, belső dolgait is, amit másnak nem A rendelőben havonta háromszáz-négyszáz kezelést végeztem. S ezt már 26. éve teszem... Valószínű, hogy legalább egyszer már minden tábori, kenyérmezői, most kertvárosi lakost kezeltem már. Tizenöt évig a Sándor-majori remdelőben, s 1981-től aNyitrai uton. Mindkét rendelő kialakításában, fejlesztésében tevőlegesen részt vettem. Járóképtelen betegekAZ A BIZTOSABB JÖVŐ, HA KERTVÁROS ESZTERGOMMAL ÖSSZEÉPÜL..." Beszélgetés dr. Ámon György szenátorral vem a tanulástól, végig jó rendűvoltam. Anyagilag is jól jött, meg a későbbi munkahelyem is biztosítottam, amikor a megyei egészségügyi osztállyal tanulmányi szerződést kötöttem. Már előre közölték velem, hogy az egyetem elvégzése után én fogom betölteni a létesítendő esztergom-tábori önálló fogorvosi állást. Abban az időben csak körzeti orvosi rendelés volt a Táborban, fogászati rendelésre Esztergomba jártak be az ott lakók. - Kerülővel érkezett Esztergom-Táborba. Miért? - Egy szombati napon kaptam készhez a fogorvosi diplomámat, azonban a következő hétfőn már be kellett vonulni katonai szolgálatra. Hat hónapos szolgálat után szereltem le. Ám jó emlékeim vannak a katonaságról, mert gyakorolhattam szakmámat és szinte civil életmódom volt. Rövidesen megnősültem. Feleségem, Pifkó Magdolna született esztergomi. Azóta már a fiaim is megnőttek, György orvostanhallgató, Péter pedig a Ferences gimnázium tanulója. Esztergomban, a Kossuth Lajos utcában lakunk. Ott is van rendelőm Nos, e kis kitérő után folytatom: kinevezésem, melyet a diploma után hez is házhoz kimegyek. Akertvárosiak hamar elfogadtak mint fogorvosukat, mint embert, sőt megszerettek. A lakossággal mindig jó viszonyban voltam. - Miként lett képviselő? - Annak ellenére, hogy korábban nem politizáltam, mindig figyelemmel kisértem a bel- és külpolitika alakulását. Tájékozott voltam, és örömmel üdvözöltem a demokratikus változásokat. Amikor helyhatósági választásokra került sor, ismerőseim, akik közel álltak a KDNPhez, megkerestek, hogy vállaljam el a 13. választókerületben, Esztergom-Kertvárosban a jelöltséget. Érvük az volt, hogy munkámból adódóan erre én vagyok a legalkalmasabb. Vilmos Péterrel, a szomszédos körzet jelöltjével is egyeztettünk, majd a jelölőgyülések is meggyőztek, hogy vállalnom kell a megmérettetést. Vállaltam, és meg is vállasztottak. - Második éve képviselő. Mit tudott tenni körzete érdekében? - 1966-tól dolgozom EsztergomKertvárosban, - s ennek már huszonhat éve - itt jelentős beruházás alig volt. Talán csak az orvosi rendelők, az iskola felújítása, bővítése, a szennyvíztelep építése számít annak. Ez a tanácsi rendszer nagy bűne volt. Az emberek ezért várják most nagyon, hogy történjen valami. Tőlem is ennek a szorgalmazását várják, bár a jelölőgyüléseken konkrét ígéreteket nem tudtam tenni. Azt viszont Ígértem, hogy a meglévő hiányosságokat mielőbb feltárjuk. Az önkormányzati üléseken el tudtam fogadtatni, hogy Kertváros a legelhanyagoltabb városrésze Esztergomnak, holott a város minden ötödik lakosa ott él. Igen sürgető, hogy a város a kötelező feladatai túl, ami az óvoda, az iskola, az orvosi ellátás, a művelődés, a közügyek intézését, működtetését jelenti, vállaljon többet a városrész fejlesztéséből. Remélem, hogy a képviselőtestület rádöbben arra, hogy mit is akarnak az ott lakók. Azért, hogy Kertváros Esztergom része maradjon, nemcsak akarni, hanem tenni is kell. Úgy gondolom, hogy a képviselőtestület belátja ezt, és tenni is fog valamit ennek érdekében. - Ön az önkormányzat egyik bizottságának is tagja... - Igen, az egészségügyi és szociális kérdésekkel foglalkozó bizottságban dolgozom, hivatásomnál fogva. Kéthetente ülésezünk, most éppen a szociális otthonok sorsán, annak javításán munkálkodunk. A képviselőtestületi, a bizottsági ülések sok időt igényelnek, de választóim érdekében szívesen és becsületesen csinálom. - Miként látja Esztergom-Kertváros jövőjét? - A kertvárosi, körzetembeli lakosság engem a kiválást illetően nem kért semmire. Az aláírásgyűjtést az Esztergom-Kertváros Baráti Egyesület vállalta magára. Akkor szereztem róla tudomást, mikor behozták a városházára az aláírt íveket. A választóknak kell dönteni, de előtte a lakosságot teljeskörűen kötelességünk tájékoztatni! Minden emberhez jussanak el a hathatós érvek - még a választás előtti időszakban. Optimista vagyok, s el tudom képzelni, hogy Kertváros Esztergommal összeépül, szerves egységet alkotva, egy nagyobb várossá. De addig is biztosítani kell a csatornázást, a jó közvilágítást, a jó közbiztonságot, a helyijáratokat, és egy kerékpárutat is, Esztergomba. A múltban ennek útját állta az orosz laktanya, a lőtér. Ezek megszűntek. A kiválás előre nem látható problémákat rejt magában. Az a biztosabb jövő, ha Kertváros Esztergommal összeépül, és vele szervesen egységes nagyvárossá lesz. - Köszönöm a beszélgetést és a bölcs szenátori gondolatokat! (Pálos)