Esztergom és Vidéke, 1991

1991-04-05 / 13. szám

ALAPÍTTATOTT 1879-BEN ESZTERGOM ESVIDEKE TÁRSADALOM * POLITIKA * MŰVELŐDÉS * HELYISMERET * IDEGENFORGALOM 1991. ÁPRILIS 5. * 13. SZÁM * ARA: 19,50 Ft - Polgármester úr, miután szév kében egy kicsit megmelegedett, milyennek látja örökségét? - Én egy feladatra, egy csapatmunkára vállalkoztam. Az előttem lévő négyéves periódus azonban csak az irányváltásra lesz elég. A város a viharok ellenére őrzi tekintélyét. Talán más város nincs is, mely ennyire reprezentálná Magyarország történetét. S ez - reményt ad a túlélésre. Ebben a városban van lelkület, többlet és dac, ami bíztatást ad. Igaz, hogy a trianoni békekötéskor elt vágták tőlünk a város hátországát, s a többi történelmi viharéhoz hasonlóan ennek nyomait is őrzi az emberek lelkülete, de ezen nem szabad siránkoznunk. Tudomásul kell vennünk, hogy a város közigazgatási szerepkörét szinte teljesen elveszítette, s ez nemcsak az infrastruktúra rendkívül alacsony színvonalával járt együtt, hanem még az értelmiség egy része is elmenekült. Ha adataim nem csalnak, akkor 1980-ban 30870 lakosa volt ( Esztergomnak, 1990-ben pedig csak 29840. Esztergom elmaradottságának több oka van. Az elmúlt 40 év mulasztásain túlmenően vissza kell mennünk egészen a múlt század közepéig. Tény, hogy itt nem honosodott meg az az ipar, amely kitermelt volna egy iparivállalkozói réteget. Az ő racionális, értékteremtő munkájuk, mely a fejlődés irányát meg tudta volna mutatni, nem érvényesült. Értéktermelő vagyonok sem halmozódtak fel. Nem épített a város kellőképpen az itt mindig is meglévő magas szellemi kapacitásokra. Most, amikor váltóállításra van szükség, ezt a tényt feltétlenül figyelembe kell venni. A strukturális válság Esztergomot is elérte. Nagyvállalataink szinte mind ezzel birkóznak. Szerencsére megindult egyfajta polarizáció - a kisvállalatok javára. A Suzukitói is nagyon sokat várok. Jó értelemben véve innovációs sokkot okozhat. Az alvállalkozói kör gyors gyarapodására számítok, és a gyár termelésszervező funkciója is kisugározhat. És az itt élő magasan képzett műszaki értelmiség jobban ki tudja használni a tudását. A Suzuki épül. Van egy ideiglenes építési engedélye. Azért csak ideiglenes, mert a város érdekeit is biztosítani Ahogy a polgármester látja... beszélgetés dr. Könözsy Lászlóval A kereskedelmi és a szolgáltató tevékenységek is fejletlenek maradtak. S ez nemcsak a lakosságot sújtja, hanem az ipar fogadókészségét is jócskán befolyásolja. Az idegenforgalom fejlesztésében érdekelt nyugati tőkét ez bizony elriaszthatja. Á fogadóképesség javítása egyik elsőrendű feladatunk. - Milyen lehet a város új gazdasága? - Esténként én is ezen gondolkodom. Egy tény: az átalakulás ezen a téren is megindult. Adataim szerint a megyében talán itt a leggyorsabb: arányosan itt a legtöbb a kisvállalkozó. Ennek a kényszer úgyszintén oka lehet. Ezek segítésére megalakult a helyi ipari kamara. akaijuk, például a környezetszennyeződést megelőzendő. Ha megfigyelte, akkor észrevehette, hogy én nem szidom az elődeimet. Korábban az volt a feladat, hogy a város megszerezze a Suzukit, most pedig az, hogy javunkra valósítsuk meg. Az egyoldalú gépipari bázis azonban semmiképpen sem határozhatja meg a városfejlesztés egészét. Nem lehetünk technokraták! Én mint munkás polgármester állítom, hogy egy város nem azonos egy gyárral, hanem egy embercentrikus, élő, mozgó szervezet, s mint ilyent, az önfejlődés útjára kell terelni. Nem kell állandóan apróbb szabályozókat fölállítani! - Gondolom, a városfejlesztés másik fő területe az idegenforgalom lehet... - Elgondolkodtató, hogy a város vezetői már a két világháború között is tisztában voltak az idegenforgalom jelentőségével, de a feltételekről mindmáig nem sikerült gondoskodni. Még egy szerény haszon is alig termelődött. A továbblépést azonban nemcsak a pénzhiány gátolja, hanem a szakemberhiány is. Alka-lomadtán kölcsönkérhetjük őket Budapestről, de a végső megoldás csak az lehet, ha felnevelünk egy szakembergárdát. Mindemellett a lakosság szemléletváltására is szükség van. Szentgyörgymezőt például turistaparadicsommá lehetne fejleszteni, Szenttamásról nem is beszélve. Nem kocsmákra, hanem kulturált kisvendéglőkre és szállásokra gondolok. Ez nemcsak munkát és pénzt hozna, hanem főként - életet. Saját erőforrásaink persze kimerültek, de céltámogatások és a külföldi tőke megnyerésével ezek reális célok. Az elmúlt négy hónap e vonatkozásban csak egy pillanat. És meg kell mondanom, több történt, mint ami látszik. A népi bölcsesség szerint a földben elvetett, csírázni indult mag nem kiabál. Úgy érzem, mi már néhány helyen ültettünk. Elsőként komoly szállodákat és otthonos magánpanziókat kell építeni. Az idejövő vendégek számára pedig csomagterveket adni. (folytatás a 3. oldalon!) «