Esztergom és Vidéke, 1991

1991-03-29 / 12. szám

7: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE AZ ONALLO MAGYAR ALLAMMEGALAPITASAIG A Római Birodalom bukása évé­ben - 476 -, amely egyúttal az ókor végét, ill. a középkor kezdetét is je­lenti, már végérvényesen hun ural­mat találunk a tájon. A lakosság » természetesen nem cserélődött ki teljesen. A nomád életvitelű, helyhez nem kötött, pásztorkodó-vadászó hunok tárgyi emlékeit még nem ismerjük vidékünkről. A részben velük ide ér­kezett gótok szórványos sírjai azonban fel-felbukkannak a római települések közvetlen közelében. A harmadik „átutazó" nép - hi­szen a történelemből ismert népván­dorlás korát éljük - a keleti germán néptörzshöz tartozó longobárdok ezen a tájon. Itt tartózkodásukról mindössze egy nagy temető tanúsko­dik Szentendrén (a pomázi bekötőút kezdeténél). A longobárdoknak egy­szerűen nem volt idejük tovább ala­kítani a Pilis térségein, mivel tőlük 567-ben az a v a r o k vették át Pannóniát és ezzel együtt Pilisünket is. Kezük nyoma szintén nemigen maradt rajta a tájon, hiszen ők sem voltak tanyátverő, gyökeret eresztő nép. Megszállták a még mindig jó álla­potban lévő római utakat és vámot szedtek az erre járó kereskedőktől. Csupán temetőik bizonyítják hajda­ni itt-létüket (Pannónia-telep, Szen­tendrei Dunapart és Barackos út, Visegrád, Pilismarót Öregek dűlő és Basaharc). Az avar birodalmat Nagy Károly hadai semmisítették meg a VIII. század végén. E kor - k a r o 1 i ng kor-szintén csaknem jeltelen a tájon, mivel rövidesen a szlávok következnek. Róluk - az írott törté­nelem lapjain kívül - a nagy szám­ban megmaradt falunevek is tanúskodnak. EMBER A PILISBEN (4.) Csak egyetlen jellemző példa erre: BbieniHft ropo;; (Viszsij gorád, jelentése: felsőbb vár) - Visegrád. Honfoglaló őseink 895-97. között fokozatosan vették birtokukba az Alföldet. 900-ban fog­lalják el a Dunántúlt: részben az itá­liai kalandozásból visszatért sereg, részben a Dunán átkelő seregek. Le­verik a területre szintén számító morvákat, és kezdettől fogva együtt élnek az itt talált avarokkal, szlávokkal és morvákkal. (E legutóbbiak régi magyar neve: marót, marótok). Kezdetben Székesfehérvár volt a fejedelmi székhely, de a kalan­dozások kudarcai után az Árpádok­nak új, megfelelőbb „fővárost" kel­lett keresniük megalapítandó új államuk számára. Géza fejedelem - Szent István királyunk édesapja ­970. után átteszi székhelyét Eszter­gomba Az esztergomi Várhegy ugyanis jól védhető; gazdaságilag is, katona­ilag is, kereskedelmileg is fontos út­hálózat mentén ill. csomópontjában fekszik. Legelső - Európa szerte is­mert és elismert, mai napig számon­tartott - királyunk kisebb legendájából - a Legenda minorból - tudjuk, hogy ő már Esztergomban, a Pilis tövében született. Ugyanitt koronázták királlyá is 1000-ben és itt rakta le az önálló magyar állam alap­jait. Önálló országot megteremtő, azt fenntartani, sőt gyarapítani képes pi­lisi magyar elődeink legnagyobb ­máig ható - cselekedete kétségtele­nül az államalapítás volt. A ma­gyar történelem - tanulmányainkból is jól ismert - diplomáciai, egyház ­és társadalomszervezési, gazdasági, katonai, közigazgatási és politikai eredményei, valamint európai rangú építészetünk, művészetünk, tudo­mányunk és technikánk mind-mind ebből a faji képességből következik. Ez nemzeti önérzetünk és világhír­nevünk alapja is. DobayPál KRÓNIKA 1741. március 16.: Esztergom szabad királyi város tanácsa hosszas kivizsgálás után úgy döntött, hogy a tokodi határnál a városi földek felszántását rendeli el, mert a tokodiak már beleszántottak az esztergomi határba. 1971. március 19.: Pilisszentlélek községi tanácsa rendeletet hozott a la­káselosztásról. (Elosztható lakás nem lé­vén, a rendelet tökéletes.) 1906. március 26.: A nyergesújfalui képviselő-testület levélben üdvözölte Kossuth Ferencet. A nagynevű ellenzéki vezér kiemelkedő szerepet játszott „a nemzet alkotmányáért folytatott küzde­lem vezetésében" - így a levél. 1361. március 29.: Miklós esztergo­mi érsek és örökös főispán oklevelet ál­lított ki Esztergomban. 1741. március 29.: Esztergom szabad királyi város tanácsának ülésén ismertet­ték a hírt: Mária Terézia örökössel aján­dékozta meg az országot, aki a szent keresztségben a József, Benedek, Ágos­ton, János, Antal, Mihály és Ádám neve­ket kapta, (ő a későbbi II. József, a „kalapos király"). 1921. március 31.: Az „Esztergom és Vidéke" bejelentette, hogy a kommün helyi vezetőinek perét április 6-án kezdik meg a Vármegyeháza nagytermében. 1951. márciusában: Nyergesújfalun is fokozódott a „kulákok" üldözése. Pa­takfalvi Alberttől 3001 bort és egy más­fél éves üszőt foglaltak le, ezenkívül letiltották a fia fizetését. Az ürügy: 1400 Ft békekölcsön-hátralékot mutattak ki nála. MEGYEI LEVÉLTÁR VÁROSRENDEZÉS ANNO 1791 Esztergom megye levéltárának sok szempontból talán legérdeke­sebb iratanyaga, a vármegye adó­szedőjének a XVIII. században vaskos kötetekbe, majd a XIX. szá­zad első évtizedének végétől csak iratcsomókba foglalt anyaga. A hétköznapok, a vármegye csi­korogva működő intézményének dokumentumait találjuk itt. Bárki, aki a múlttal foglalkozik, találhat bennük forrást, mert itt őrizték meg az orvos számláját, aki himlő ellen beoltotta a gyerekeket, de a hóhérét is, aki munkája bérét igazolta! A Széchenyi-tér egyik házáról ismert a görög (rác) kereskedők szimbóluma. Az 1790/91-es vár­megyei adószedő iratai között is rábukkantam erre a szimbólumra, pecsétként, s egy kereszttel hitele­sített, tehát írni nem tudó asszony levelén - Tudomásom szerint a levél is­meretlen, így nem lesz érdektelen közlése - az olvasást könnyítendő a latin szavak magyarításával: „ En alább is megírt Stankovics Therézia, néhai Vukovics Jeremi­ásnak eözvegye ezen levelem által vallom és bizonyítom, hogy minek utánna Tekintetes Nemes Eszter­gám Vármegye Sz.Tamási határá­ban, ugyan azon az Kőhíd mellett és az közönséges utczának tágosí­tása véget el hányatott Kalmár Boltomnak árát ezen folyó Martius Holnapnak 10-dik napján tartatott közönséges gyűlés kebelében meg­esett Kegyes határozata szerént az meg lett atyafiságos egyezés és al­kuhoz képest Hatszáz Rénus forin­tokkal kifizettetni rendelte volna, ugyan ezen képest már alul írt na­pon Nemzetes és Vitézlő Rigler Fe­rencz Urtul, ezen Nemes Vármegyének központi adószedő­jétől azon summa pénzt belé szám­lálván amit korábban kaptam, minden további követelésemtől el­állók. " A lap alján ott a görög kereske­dők pecsétje, a megyei tisztviselők aláírása. Eleink gondoltak a váro­sok fejlesztésére, külső képére! 7 f ^(jf) IDOLAPOZO szerkesztésében

Next

/
Thumbnails
Contents