Esztergom és Vidéke, 1991

1991-03-29 / 12. szám

ALAPÍTTATOTT 1879-BEN ESZTERGOM ES VIDEKE TÁRSADALOM * POLITIKA * MŰVELŐDÉS * HELYISMERET * IDEGENFORGALOM 1991. MÁRCIUS 29. 12* SZÁM ARA: 19,50 Ft Babits Mihály: E U C HARIS TI A Az Úr nem ment el, itt maradt. Őbelőle táplálkozunk. Óh különös, szent, nagy titok! Az Istent esszük, mint az ős törzsek borzongó lagzikon ették-itták királyaik húsát-vérét, hogy óriás halott királyok ereje szállna mellükbe, - de a mi királyunk, Krisztus, nem halott! A mi királyunk eleven! A gyenge bárány nem totem. A Megváltó nem törzsvezér. Ereje több, ereje más: ő óriásabb óriás! ki két karjával általér minden családot s törzseket. Egyik karja az Igazság, másik karja a Szeretet... Mit ér nekünk a Test, a Vér, ha szellemében szellemünk nem részes és úgy vesszük Öt magunkhoz, mint ama vadak a tetemet vagy totemet? Áradj belénk hát, óh örök igazság és szent szeretet! Oldozd meg a bilincseket amikkel törzs és vér leköt, hogy szellem és ne hús tegyen magyarrá, s nőjünk ég felé, testvér-népek közt, mint a fák, kiket mennyből táplál a Nap. XegyeCemteCjes, örömödén gazdag húsvéti ünnepeidet! GY. SZABÓ BÉLA (Kolozsvár): FÉNY ES KERESZT A régmúlt századokban a városok főterein zajlott a közélet: ott hirdettek ítéletet, ott olvasták fel a várost bíró parancsát, ott lehetett híreket szerezni. Már az utcák is eleve így épültek, hogy a főtérre vezettek. A modern városokat nem szövik át az utcák: a kockaházak között többnyire nincs térnek nevezhető csomópont, főtérről nem is beszélve; s alig akad olyan intim hely, ahová el lehetne helyezni egy szobrot, egy szökőkutat. A mi Széchenyi-terünk a legszebb fórumok egyike - lehetne. Hivatali » ügyintézés, bevásárlás közben szinte ki sem lehet kerülni. Városunk egyik vezető hivatalnoka mondotta volt: a Széchenyi téren egy órát sétálva többet el lehet intézni, mint egynapi telefonálgatással és levelezgetéssel. A gondolat, mely szerint sétáló „utcává", fórummá lehetne változtatni, nem újkeletű. Ellenérvként leginkább az üzletek ellátására hiFórum Strigoniensis vatkoztak, de volt, aki szerint „a Sárga Házba érkező Vendégektől nem lehet elvárni, hogy gyalog közelítsék meg..." S azt hiszem, nem kell nyugat-európai példákat fölsorolni, hogyan lehet vendégcsalogató, nosztalgikus hangulatú sétateret varázsolni, ahol terasz teraszt követ, s karcsúbbnál karcsúbb díszlámpák állnak őrt a szerelmesek padjai fölött. Pedig itt a macskakövek igazán hamisítatlannak tűnnének... Városunk amúgy is híjával van a parkoknak, sétálóhelyeknek. Egyáltalán, hova járnak a szerelmesek?... Az üzleteket pedig reggel hat és nyolc között kellene ellátni, mint az „rendes" helyeken dívik. Ami most leginkább zavaró: a rengeteg autó, s a közöttük kacsázó gördeszkás gyerekek. A tér sarkában pedig föl kéne tárni, be kéne mutatni az aszfalt alatt szunnyadó Szent Lőrinc-templom romjait. Ezeket a múlt század végén föltárták, de visszatemették, s azóta is várják a jobb idők eljövetelét- pár centire a felszín alatt! Micsoda vendégcsalogató lehetne itt egy Árpádkori rom!... Nem hiszem, hogy egy „valamirevaló" város kihagyná ezt a lehetőséget!... Néhány évvel ezelőtt Vukov Konstantin a bemutatás módját illetően még terveket is készített. Tudom: akadályozná a forgalmat. De: Keszthelyen sikerült kikapcsolni a forgalmas főutcát a közlekedés főáramából; nálunk pedig még ezt a forgalom szempontjából „mellékutcát" sem... Párizs - én legalábbis így láttam attól a világ fővárosa hogy a Champs-Elysées-n hat méter széles járdán sétál a tömeg. Ahol a világ polgársága hömpölyög, s alkalmi muzsikusok teremtenek igazi déli hangulatot!... 1876-ban, miután Esztergom szabad királyi várost alárendelték a vármegyének, a városatyák - okulván az esetből - modernizálásba kezdtek. A Széchenyi teret az elsők között töltették föl, mivel ott, esős időben, a diákok békákra vadásztak... A mostani helyzet - képletesen szólva - kísértetiesen hasonlít a száz évvel ezelőttihez. S ha a polgárházak hangulatos cégéreket is kapnának, talán még a leendő német testvérváros képviselői is megnyalnák a szájuk szélét... sj.