Esztergom és Vidéke, 1991

1991-03-22 / 11. szám

3: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE DR. BADY ISTVÁN beszéde (FOLYTATÁS AZ 1 OLDALRÓL!) akik elavultnak tekintették a múlt hőseiről való megemlékezést, magyarságunk említését. A hazafias nevelést kigúnyolták, ahol lehetett mellőzték, sőt-bizonyos mértékben - üldözték is. Ennek is tulajdonítható, hogy még az elmúlt években is meggyaláztál, összezúzták a múlt emiekeit, pedig amely nemzet nem tiszteli es őrzi ősei emlékét, az a jövőt nem érdemli! A történelmi hűség hitelességért fel kell jegyezni, hogy 1948-ban, a centenárium alkalmaval. Esztergomban addig nem látott, 8000 fős tömeg vonult ki a temetőbe! Tisztelt ünneplő közönség! Alz ember természeténél fogva hálás. Hálás mindazokkal szemben, akik vele szemben jó szándékúak, akik segítik, támogatják, védelmezik. Mennyivel inkább halásnak kell lennünk azokkal szemben, akik életüket adták az ország, a haza szabadságáért - így közvetve értünk is közel másfél évszázaddal ezelőtt! Ma már -, remélem, minden esztergomi tudja: ezekben a jeltelen sírokban 604 magyar és 175 osztrák katona nyugszik. Ez a föld 12 évig az önkény következtében csak fölasánccal jeltelenül volt körülvéve. Az egyházi krónikás így emlékezik: „Az a földterület akkor legelő föld volt. A lezajlott harcokat követő szomorú időben, csupán árokkal volt körülvéve e terület, s a bánatos honfi szíve titkolt kegyelettel járt itt néma kesergéssel olykor, a korán elhalt ifjak sírhalmai között. De amint oszladozni kezdtek hazánk, nemzeti életünk egén az elnyomatás sötét fellegei, a föllélegzett honszeretet 1861-ben emlékszobor felállításával tanúsítá háláját az elhunyt névtelen hősök iránt". Az emlékmű felállítását Palkovics Károly alispánnak köszönhetjük, akit a szabadságharc leverése után előbb halálra, maid 16 évig várfogságra ítéltek, amelyből végül négy évet töltött le. Nyugosznak ők a hős fiak - dűlő csaták utáni - olvassuk az emlékművön. Talán nem haragszanak meg reánk - talán nem veszik náborgatásnak, ha pár percre megszólaltatjuk őket, a már-már alig domborodó síijukban. - Kései magyarok! Utódaink! Testi szemeinknek már csak a gödre van, de lelki szemeinkkel végig kísértük nemzetünk közel másfél szazados történelmét.Mint tudjátok, részt vettünk a nagysallói - peredi - kéméndi - váci csatákban. Súlyosan megsebesülve, az esztergomi - vári és kanonoki - kórházakban ápoltak bennünket. Itt feküdtek velünk a budavári és a komáromi vár sérü [tjei is, továbbá az osztrák bajtársak. Hiába volt a gondos ápolás. Fiatalon kerültünk ide, a sírgödörbe. Mellettünk fekszenek békességben az osztrákok is; nem a temető árkában -, nem a dögtemetőben, hanem a volt ellenségnek kijáró tiszteletadással, mellettünk! Kérdezték már e hantok fölött: hová valók vagyunk? Még a történészek sem tudták megállapítani. De annyit elárulunk: a regi. Nagy-Magyarország minden tájáról! Vannak köztünk szlovákok,bánsági- és baranyai svábok, elvétve bunyevácok... Mi nem voltunk sem idegen érdekeket kiszolgáló hivatalnokok, nem voltunk hazaárulók, becstelenek, hatalomra vágyók , külföldi hatalmasokat kiszolgáló csuszó-mászók, pénz- és vagyongy űjtők, másokat eltaposók, vagy előttünk ismeretlen szervezethez tartozók, de voltunk a honvéd eskühöz mindhalálig ragaszkodó és azt teljesítő... honvedek! Most pedig - mielőtt visszatérnénk nyugalmunkba - üzenjük nektek, kései magyarok: Szűnjék meg köztetek, oly sok viszálykodás utan, az egyenetlenség, a meg nem értés, a bosszú szelleme! Szűnjék meg minden, más érdekét kizáró és azon keresztül gázoló egyéni vagyongyűjtés! Legyetek valóban testvérek nyelvre, vallásra, sőt, amit mi nem is ismerünk, pártállásra való tekintet nélkül! Támogassátok az elesetteket, a rászorulókat; ne csak hirdessétek Krisztus tanítását, hanem kövessétek is! Az őszinte megbocsátás a béke szelleme uralkodjon mindnyájunk felett! A magyarsag útja ma a béke, az igazság, a megbocsátás, a megbékélés és az összefogás útja kell, hogy legyen, mert ha nem, a költő jóslata szerint: mint oldott kéve széthull nemzetünk! Végül: soha ne feledkezzetek meg sem Íö48, sem 1956 halottairól. Ezt kérve, elbúcsúzunk: mélységes szeretettel és aggodalommal virrasztunk felettetek, itt, a Garam torkolatával szerűben a nagy Duna partján! DR. KÖNÖZSY LASZLO beszéde (FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL!) Széchenyi is egy lepusztult, Európától messze elmaradott országot látott maga körül, és ez késztette, hogy teljes szellemi erejét Magyarország gazdasági életének és iparának fellendítésére fordítsa. Jónéhány létesítménye áll és működik még ma is, élő példájaként annak, hogy az okos és megfontolt gazdasági gondolkodás évtizedekre előre megalapozhatja egy ország jövőjét. Ma, másfél évszázad távlatában közelebb kerültünk '48 szellemiségéhez, mint bármikor. Ma is a népek forradalmának, szabadságharcának hulláma söpör végig Európán. Sorolhajtuk az országokat Romániától a Baltikumig, a városokat Vilniustól Tiranáig. Ma még monumentálisabb ez a földindulás, mint valaha. Mára Petőfi „Föltámadott a tenger, a népek tengere" - mozgalma még hatalmasabb erőt sugárzó óceánná duzzadt! És amikor most 1848 dicső napjaira emlékezünk, engedtessék meg nekem, hogy a nemzet legnagyobb epikus költőjét, Arany Jánost idézzem, aki nem sokkal a márciusi események után írta a következő sorokat: „A szabadság kezünkben van. Mutassuk meg, hogy érdemeltük azt. Mutassuk meg, hogy merjük azt vérünkkel, életünkkel, mindenünkkel oltalmazni! Ki védi meg ezt a szép hazát, ha a magyar nem, ki azt ezer esztendő óta megtartotta ? Vérünket, életünket a hazáért és a szabadságért. Úgy vagyunk, mintha kincset leltünk volna, amely szempillantásban találtuk, zsiványok ütnének ránk, hogy a lelt kincset tőlünk elrabolják. Polgártársak, véreim! Elhagyjuk-e rabolni újonnan visszanyert kincsünket, a szabadságot? ... Nem! soha nem!" Arany János szavai most is élnek. Kincset tartunk a kezünkben, a szabadság kincsét, melyet azonban ma nem karddal és ágyúval kell megtartani. Esztergom önkormányzatának újkori történelmében 1948 óta először ünnepelhetjük szabadon, erőszakveszélytől, szorongástól mentesen március 15-ét. Az 1848-as forradalom és szabadságharc máig példa népünknek, olyan emlék, amit mindig kegyelettel és tisztelettel őrzünk és olyan tűz, amely parázsként azóta is ott izzik nemzetünkben szabadságvágyként és a haladás, a fejlődés motoijaként. Ez a parázs lobbant fel lánggá 1956-ban is, szabadságunk és fejlődésünk védelmében. 1848 és 1956 forradalma egyaránt számtalan áldozatot követelt népünktől és véres kudarcba fulladt - de nem volt hiábavaló! Semmi sem hiábavaló, ha igazságos és jogos, még ha kudarcra is van ítélve. Levert forradalmaink teszik ma még nagyobbá fejlődésünket ebben az új és más, „csendes" forradalomban, ebben a vérnélküli rendszerváltásban, amely végre nem a leveretés, hanem a siker előtt áll. Ebben a forradalomban nem fegyverrel kell immár harcolni, hanem ésszel, sok-sok türelemmel, toleranciával és együttműködéssel. Ennek a csendes forradalomnak is megvannak a maga hősei, és ha győzünk, akkor valamennyien győztesekké válunk! Most nem a csataterek, frontok a harc helyszínei, hanem a hétköznapok idegölő állóháborúja, és legalább akkora a tét, mint a korábbiakban: saját jövőnk mikéntjeEbben a forradalomban, változásban, amelynek napjait éljük most keservesen, nem hősi halottakra van szükség. Dolgozni, alkotni képes és akaró emberfők kellenek! A józan ész, a megfontolt gondolkodás kell, hogy fegyvereink legyenek, muníciónk pedig a megértes, és a bizalom. Minden Torradalom csak összefof

ássál győzhet; széthúzással, vádasodással, marakodással senki sem léphet előre! Ezt kell, hogy mondja nekünk ma március 15-e, 1991-ben, Esztergomban, a forradalom és a szabadságharc emlékét ünnepelve, és hittel a biztos felemelkedésünkben! Bíztató A lap, melyet kezében tart az Olvasó, egy kicsivel vastagabb, mint az előbbiek. Egy olyan mellékletet - kinövést - is tartalmaz, melyet nem mi írtunk, nem mi szerkesztettünk, csupán a helyet adtuk, hogy új értékek, új gondolatok fogalmazódhassanak meg. S ez egyben bíztató is: más egyesületeket, szervezeteket, pártokat úgyszintén szívesen fogadunk magunk mellé, legyenek szövetségeseink. Hisszük és valljuk, hogy a nyilvánosság lehet az az eszköz, mellyel a múlt avitt hagyományait félresöpörhetjük, s mellyel közéletünk is „átvilágítható". Mostanában, amikor mindenki lapot akar alapítani, elsősorban nem a szellemi kapacitás hiányával kell számolni, hanem az anyagiakkal. Mi a két oldal mellékletért -„repülőoldalért"- csupán az önköltségi árat kéljük. De: a tartalmi dolgokba nem kívánunk beleszólni! legfeljebb, ha kérik, szakmai íiegítséget adunk. S ha ezáltal több olvasóhoz jutunk el, már megérte. A szerkesztőség Tisztelt M.A.! A legelső kérés, amellyel a körzetemben lakók megkerestek, a szökőkút lebontása volt. Mivel évek óta nem működik, többnyire tele van szeméttel és már több kisgyerek leesett róla, ezt a kérést támogattam és továbbítottam polgármester úron keresztül a Településfejlesztési Bizottsághoz. Nem tudom, hogyan döntenek majd, de a közvéleményre -ezek szerint- nem támaszkodhatnak, hiszen szintén a Béke téren laknak azok, akik felajánlották, hogy akár aláírásokat is szívesen gyűjtenének a szökőkút lebontása érdekében. Paál Anikó a 3. választókörzet képviselője