Esztergom és Vidéke, 1991

1991-03-15 / 10. szám

5 ESZTERGOM ES VIDEKE 170 kétszer szavaltatott el a színpadról, és annak versenkiit visszatérj esküszavait az egész közönség mindannyiszor fölemelt ujjakkal harsogá a szavaló Egressy Gábor után. Nemzeti dal. Talpra magyar, hí a haza ! Itt az idő , most vagy soha ! Rabok legyünk , vagy szabadok? Ez a kérdés , válaszszatok! — A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. Habok voltunk mostanáig , Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éllek hallak , Szolgafóldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk slb. Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk stb. Fényesebb a láncznál a kard , Jobban ékesíti a kart, És mi mégis lánczót hordtunk ! Ide veled , régi kardunk ! A magvarok islenéro Esküszünk slb. A magyar név megint szép lesz , Méltó régi nagy hiréhez, Mit rá kentek a századok , Lemossuk a gyalázatot. A magyarok istenére Esküszünk slb. Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk stb. Petőfi S«iir/«r. Ma , nunt mondók ünnep vagyon. Az ablakokból egész nap mindenfelé nemzeti zászlók lobognak , és a két város most cstve a legszebben ki van világítva, a budavári királyi palota fényárban úszik, és az egész nap feuvegelődzölt fellegek eloszlának a magas égen, és föltűnt szelid (sw fényében a teli hold , jeleül, hogy a munka mi végrehajtaték, kedves Isten előtt t Éi^ Új korszak derül Magy.irhonra! De hogy e derület el ne sötétülhessen ismét, jelszavunk legyen: bé k e , r'e n d és törvények'tisztelete! Bizodalom a férfiakban, kiknek kezébe adatolt a szabadság' kimondoll igéjének ij^gtestesítése! Minden polgár, kinek hazája kudves, hivatott őre a személy és vagyonbátorságnak! Mert szent a törvény, és, melyet biztosít, sérthetetlen az élet és vagyon! Ki mást hirdet, az hamis próféta , méltó hogy keresztre feszíttessék ! N. L. K3TI SS23/Í3. — Történelesen egy ötvennégy esztendős (német) újság jutott kezünkbe. Ilcnnc többi közt egy kiadni szándékolt hírlap' programmja is foglaltatik , melyben a szerkesztő következő szavakkal ajánlja magát s lapját a közönség' pártfogásába : ,,A szabadság' ábrándja többé nem altatja el az észt és a németek' nemes érzelmei!. Annak képzelt becse elveszlé a valóság'színét. A magas ár, melyen megvásárolható,semmi arányban nem áll az előnyökkel, melyekel nyújt. Oly sebeket ülőit az a népeken, mikép lermészet és mesterség félszázad alatt nem lesz kéfes azokat begyógyítani. Az emberiség' méltósága általa több íoknyira siilycdclt.és soká, soká fng még a nemcsb szív vérzoni az iszonyat és |Mis/lílásnkon , minőket eddig a legdurvább kor, az érzelmek' legléklelenebb elvadonulása sem idézett elő." — Látszik hogy félszázad alatt rendkívül megváltozott a népek' és azok' organuma a sajtónak e tárgybani nézele, mert ma már alig liiszszük, hogy ily programm csak egy fél előfizetőt is fogna szerezni széles Európában , t. i. a k a 11 c s u k ák 0 n innen. — Mily távol fekszenek Magyarhon' beelili eső, és Erdélyország' városai nem csak a többi civilisált világtól, hanem csak Iludapestlöl is, annak az is egyik tanúsága, miszerint a Kolozsvárit megjelenő lapok' m a r c z 7-kei számában még egy szó sincs a franczia forradalomról, holott itt Pesten a febr.' 23 — 24-diki esményeket már a februári ulósó lapokban olvastuk. Tehát sokkal hamarabb jutnak a hirek Párisból Pestre közvetve — t. i. sajtó ulján (értjük az Allgemeinét, mint rendes forrást) mint Pestről Kolozsvárra közvetlen. — Kővár' vidéke rendei Kossuth Lajost egyszerűen becses ezüst tölgyágbcl fonott polgári koszorúval tiszlelék meg. (Életképek.) ÖRÖK LÁNG A TÖRTÉNELEM FORGÓSZELÉBEN -cr^Dgg Ezeket a sorokat is érdemes lenne tovább elemezni, hiszen hasonló vita ma is zajlik, más évjáratú eseményhez kapcsolva... De lássuk, mit ír tovább: „Polgártárs volt mindenki, pap, katona, tisztviselő, iparos és földész. Nem lehet tagadni, hogy e rövid álomnak társadal munkra jótékony befolyása volt, mert a század humán eszméinek gyökerét kiírthatatlanul beülteté a nemzet rétegeibe." Úgy érzem, büszkék lehetünk arra, hogy ezeket a gondolatokat egy esztergomi szerkesztő ily tisztán megfogalmazta, jelentőségét felmérte, és arra is, hogy ezek a sorok itt, Esztergomban meg is jelenhettek! 1868. március 15-ike, ugyanebben a lapban: „Társadalmi viszonyaink rendezésének jogát hosszú ideig jogtalanul vonták meg tőlünk; keveset, úgyszólván mitsem tehettünk; olyanok voltunk, mint kerekek a gőzhajón, működtünk folytonosan, de a biztos révparthoz jutás nem tőlünk, hanem az idegen kormányostól függött. Jelenleg a kormányrúd kezünkben van, vigyáznunk kell nehogy zátonyra jussunk!" Ugye mennyire ismerősen visszaköszönő szavak? A lap egy héttel későbbi számában szerfölött érdekes információt közöl a Színészet rovatban: (Gyöngyösi-féle) társulat márczius 15-ike évfordulójának megünnepléséül, a színház teljes világítása mellett, a Szigetvári vértanúk" első és utolsó felvonása; záradékul Kossuth Lajost előtüntető néma képlettel. A színlap egy, a közönséghez intézett apostropheal jelentette az előadásnak tulajdoníttatni kívánt értelmet, mely szerint „ nem tüntetési viszketeg vezette a társulatot a mai színelőadás ilyenképi berendezésére; de azon nemesebb megemlékezés, mely a nemzet minden egyes fiának kebelében él. " Ez tehát az első helyi hírad;ís arról, hogy városunkban ennyire ünnepélyes külsőségek között emlékeztek március idusáról, és a hatalom számára még mindig veszedelmes ellenfélnek tarlott - Kossuth Lajosról. Kétségkívül, ehhez is bátorság kellett! Ugorván az időben, 1882: a lap március 18-i számában olvashatunk arról, hogy a honvéd sírokra a kegyelet és hála koszorúi kerültek. De ízt is tudjuk: az elsőket már 1861. március 15-én helyezték oda. A koszorúzáson ott volt Báthory Schulcz Bódog is. Este a Magyar királyi fogadóban az első pohárköszöntőt a királyra, a következőt pedig ... Kossuthra mondták! Az idő malmait az erőszak se állíthatta le. Tulajdonképpen itt már a korszakot le is zárhatnék azzal: közeledik a Millenium, természetesen a nagy nemzeti ideák között - immár törvényesen is - ott van '48/49. De érdekességként azért hadd mondom el: a sérelmek, a sebek nagyon nehezen gyógyultak. Még az Esztergomi Lapok 1893. húsvéti számában is ilyen mondatok állnak, éppen a húsvéti feltámadásszimbólumba ágyazva: Es megnyílott a sziklakoporsó, - mert megtörte a szellem az enyészet hatalmát! A halhatatlan esszék fényes sugárkoszorúval ragyogják körül a világot. A szegény jászol szülötte világok által ünnepelt vértanú; hős, akit a szabadságért és az emberiség boldogulásáért való küzdelem tett azzá! (...) A Golgotha a hóhérok és zsoldosok által arczulvert igazságnak szent emlékhelye; - De hová tűnt el szellemének varázsa, nagy alkotó?!" Micsoda váratlan stílusfordulat! És mindjárt utána: „Az elvek feladása, az igazság megtagadása bölcsesség-kövévé öntött bálvány gyanánt kísért most abban a lélekválságban, az élet mindennapi küzdelmében, a hol hitvány pirosítóval kendőzik a képmutatást! Hol vannak az eszmék, hol az erkölcsök, a melyeket te hirdettél, hatalmas Isten! Pedig a kereszt áll, az eszme él; - nem hal meg, ami örök Feltámadunk!" Egy húsvéti, mélységesen vallásünnepi alkalomra egy ilyen írás, itt, Esztergomban, akkor? ugye, nem volt ez a város mindig megtörten-hallgatag?!... A továbbiakban, csak idézek. A gondolatok helyénvalóságát ki-ki önmagában végezze el. Esztergomi Friss Újság (1919. március 23.): „ Történelmünk, különösen a 18. századtól nem egyéb mint a magyar kultúráért és szabadságért való titáni küzdelem. Szabadságra születtünk tehát és igazán itt volna az ideje már a teljes szabadságnak politikában, gazdasági életben, kultúrában, mindenben. Igazán megérdemelnénk a sorstól, hogy megkímélne bennünket az oroszországi felfordulásoktól és véres nemzeti tragédiáktól, s kegyetlen kegyelem lenne ránk nézve a szabadság istenétől, hogyha véren, kegyetlenségen, felbőszített tömegeken, felforduláson, nyomoron, elkeseredésen és a szenvedések tengerén keresztül vezetne el bennünket a szabadság igazi szellemének megértéséhez..." Ismétlem, ez az írás 1919. március 23án jelent meg, de nyilván március 21-e előtt íródott. Magyar Sión (1936. március 15.): Veszélyben van a hazaszeretet! „ Kezd frázissá lenni, mely alkalmas márciusi beszédek, iskolai, egyleti, választási, pohárköszöntős szólamok kicifrázására. Csak keret, sallang, de üres és tartalmatlan. (...) Magyarság vezetői: tanítók, papok, tanárok politikusok eszméljetek fel, s teremtsétek meg a frázishazaszeretet helyett a hazának igaz szeretetét. (...) Ne csak a zseb legyen mély, de a szív is. Hasson át minden lakost az az érzés, hogy minden kalapácsütés a haza boldogulásáért van!" Esztergom és Vidéke (1941. március 15.): „A magyar nemzet lelkében élő márciusi eszmék nem haltak meg az aradi vár tövében, hanem ha szunnyadnak is néha, a sorsfordulóknál mindig felemelik bóbiskoló fejüket és hallatják lelkesítő hangjukat. A változó korok más-más értelmezést adtak a márciusi eszméknek: előbb a katonai jelleget domborították ki, majd a közjogi harcok idején inkább a politikait, később a gazdaságit, majd a liberalizmus kora hamis mázzal festette át a magyar márciust, a nagy háború után az 1919-es forradalom pedig szintén a maga képére és hasonlatosságára akarta átformálni március 15-ét és a marxizmussal keverte össze. A mai vészterhes időkben ez az ünnep az áldozatos lélek és áldozatos élet márciusa: csakis ezzel győzhet a magyar az új világépítésben, erre van szükség akár az elszánt katona harcát, akár a békés alkotás reformmunkáját követeli tőlünk a sors és az idő!" Etter Jenő, Esztergom frissen választott polgármestere fogalmazott így. Szavait akár az addigi március 15-ikék szintéziseként is felfoghatjuk: 1848 szellemének gazdagságát, eszmei nagyságát bizonyítja, hogy minden kor, történelmünk minden nagyobb vitorlás vezérhajója saját főárbocára tűzhette, lobogó gyanánt. Csupán a matrózokon kellett változtatnia... Mint ahogy jöttek is új matrózok, új vitorlákkal. Az új szelekhez. Szabad Esztergom (1946. március 24.) „1945. márciusában új március köszöntött reánk Kossuth Lajosék 1848-as egyetlen szabad márciusa után az új első szabad március. (...) Ma egy éve a nagy szocialista Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadserege hozta meg a magyar népnek a szabadságot. (...) Mérhetetlen hálával tartozunk ezért a felszabadításért. Mert a felszabadítással elnyertük szabadságunkat, elnyertük, hogy a munkást és munkáját megbecsülik és jogos igényeit kielégítik " És következett a centenárium. A Szabad Esztergom egyik írásában, 1948. április 11-én, így összegzi a megemlékezéseket: „ ...És hogy bekövetkezett, hogy a magyar ismét nagy lesz régi nagy hírnevéhez, egyedül és kizárólag a nagy Szovjet Orosz Hadseregnek és annak lánglelkű hadvezérének köszönhető, aki követte Lenin elvtárs nagy tanítását, mely megvalósította az első szocialista államot. SZTÁLIN generalisszimusznak !!!" „A magyar ismét nagy lesz..." - 13 hónappal a párizsi békeszerződések aláírása után íme a forró hála szavai! Szabadság, Testvériség, Függetlenség - a nagy „triász" aligha kaphatott volna gyalázatosabb arculcsapást... Bencze Cs. Attila Hasonmás oldalak a HONDERŰ 1848. évi 2. számban jelent_meg". Megyei Levéltár őrizetében