Esztergom és Vidéke, 1991

1991-01-18 / 2. szám

8 ESZTERGOM ES VIDEKE Irta a polgármester Akkor, az 1970-es évek második felében, 75-80-ban, amikor a Tát története című könyv készült, Kátai Ferenc, a könyv szerzője még nem is sejthette, hogy valamikor ő ül a község közigazgatásának vezetői székében. Azt viszont már a jelzett időnél is jóval korábban érezte, valakinek könyv alakba kell formálnia azt a rengeteg adatot, ami a helységgel kapcsolatban rendelkezésükre áll. Jött a nagy alkalom, a krónikák tanúsága szerint Tát fennállásának 800. évfordulójára készülhetett. Talán nem is kérte erre akkor senki, inkább úgy történt, ahogyan a szerző erről most vall: - Történelmi indíttatásból, a jó értelemben vett lokálpatriotizmusból neki kezdtem az összehordott, feltérképezett, hosszú évek kutatásaiból megszerzett adatok feldolgozásához... Nem ő, nem a szerző mondja, másoktól tudom, hogy kereken öt esztendei türelmes-fáradságos munkája kellett Kátai Ferencnek ahhoz, hogy nyomdakészen álljon a kézirat, s nyomdafestéket lásson nyolc évszázad krónikájaSzinté hallom sokak méltatlankodását, hogy miért kell ezt most felemlegetni, hiszen a könyv megjelenésétől számítva kereken tíz esztendő telt el. Nos, a méltatlankodók megnyugtatására sietek kijelenteni: nem a jubileum (tíz év), de nem is polgármester iránti hízelgés íratja velem e sorokat, hanem az aggodalom. Vélem, hogy kevesen forgatják, tanulmányozzák e száz oldalnyi kötetet még azok közül is, akiknek illene ismerniök a könyv minden adatát. Igen, a tátiakról van szó. Történt ugyanis, hogy a közel múltban Kátai Ferenc polgármester számomra is dedikált egy páldányt az öt éven át készített könyvéből (ezúton is köszönet érte), s mottóként azt írta ebbe példányba. „A múltnak emlékül, a jövőnek példaképül!" Nos, ezután indultam el a helységben egy kis felmérést végezni, hogy ismerik-e eléggé ezt a nyolc évszázad krónikáját rögzítő írást a legilletékesebbek, a tátiak. Lehangoló következtetésre jutottam a falujárás után. Nem elemzem, nem is írom a kérdéseimre kapott válaszokat. Ezek helyett csak annyit: érdemes, kell lapozni a helybelieknek - s ezt nem a polgármester iránti tiszteletből mert valóban emlék ez a múltnak, példakép a jövőnek minden adatával, történelmi tényével, egész valójával... Horgászoknak Nem éppen Esztergom „ vonzáskörében ", de nem is nagyon távol innen olyan szolgáltatási ágat hozott létre a város „ Uszó falu" halászszövetkezete, melyre a „pecázóknak" nagyon is érdemes felfigyelniök A Duna almásneszmélyi holt ágán kialakított 3 hektáros víztükrű „ horgász-paradicsomról" van szó. Igaz kissé megkésve vehették tavaly birtokukba a területet a horgászok, s így 1990-ben mindössze 96 napon át próbálhatták szerencséjüket. Ennyi idő alatt is 2700 kiló nemes halat és 3000 kiló kárászt és keszeget sikerült horogra kapniok. A szerencsésebbeknek közel 10 kilós példányokat is sikerült „ kiemelniök" a gondosan kezelt területről. S ez nem horgászmese, ezt írásos dokumentummal tudják a halászok vissza igazoln i...A szövetkezet vezetői elmondták, hogy ebben az esztendőben is igyekeznek élvezetes halászélményt biztosítani az idelátogatóknak. Ennek érdekében több tonna halat telepítenek a három hektáros vízfelületű tóba. Lesz ebben ponty, amur, csuka, süllő, harcsa és természetesen a kevésbé értékes kárász és keszeg is. Kora tavasztól késő őszig lehet majd itt ismét szerencsét próbálni a zsinóros-pergetős sport kedvelőinek. Az utóbbi időben egyre gyakrabban kerül szóba Pilismaróton a Heckenast név. S ez nem csak a nagyszerű, talán a környéken egyedül álló pince-kiállítás megszervezése, tömegek előtt való megnyitása miatt van így. Klub is nyílt a helységben ezen a patinás, történelmi nevezetességű néven. S ami még örvendetesebb, nem csak formálisan megnyílt, hanem állandóan bővíti tevékenységi körét a klub. Legutóbb arról kaptunk értesítést, hogy a Heckenast klubban Horváth Ildikó, a hosszú téli esték kellemes és egyben hasznos eltöltése érdekében gépírótanfolyamot szervezett a pilismarótiaknak. Jelentkezhetett ide minden általános iskolai végzettséggel rendelkező helybeli (és környékbeli is). Csupán az volt a tanfolyam szervezőjének a kikötése: a beiratkozó rendelkezzen írógéppel. Ezt ugyanis a klub nem tudta (nem tudja) biztosítani. Különösen nem akkor, ha az érdeklődés széles körben hat majd a gépírni tanulók körében. Sikert a nagy tervekhez! Már tavaly megírtuk: Pilismaróton megpezsdült a közélet, a hivatalos közegek, s a lakók egyaránt belátták, többet kell tenniök, hogy e dicső múltra visszatekintő helység a jelenleginél méltóbb helyet foglaljon el a szépséges Dunakanyarban. Igen ám, de ez a szebbre-többre vágyó törekvés éppen akkor vert tanyát Pilismaróton, amikor a közös „buksza" laposodni, a tehetősség pedig csökkenni kezdett. A minap falujárás közben mindezek ellenére örömmel töltött el a marótiak bizakodása. Elmondták, hogy való igaz, nem duzzad a közös „buksza", azt sem látják tisztán: honnan lehetne „menetközben" feltölteni a község pénztárát, de ... bizakodnak: nem mondanak le az eddig kialakított, megbeszélt nagy terveikről. Egyik legfőbb céljuk: tovább szépíteni-csinosítani a helységet. Ehhez inkább több lelkesedés, tenniakarás, közös összefogás kell, mint készpéaz. Állítják: ehhez pedig a képviselő-testület egyöntetű akarata szükséges, ami véleményük szerint jelenleg reális igény. Benkovics László, az ízzig-vérig maróti polgármester állítja: ezen a téren nincs és nem is lesz hiányosság a községben. A jelenleg mutatkozó erővel akár hegyeket lehet megmozgatni - vélekedtek a polgármesteri hivatalban, de a marótiakkal folytatott beszélgetések alkalmával is. - Az kell, hogy ne az elkeseredés, a pesszimizmus, hanem a lelkesedés legyen úrrá a községben - fogalmazta meg a legfőbb tennivalót a Maróti Hírek legfrissebb számában a Maróti Krónikás anonim szerkesztője. S ha a lelkesedés ver tanyát Maróton, akkor minden bizonnyal gyarapszik a bekötő útak aszfaltozott szakasza, több lesz a járda, még több virág szegélyezi a fő- és mellékutcákat, tisztább lesz a Duna fövénye, sokasodik az itt emelt sátrak-házikók száma stb. S akkor az eddigieknél is több helybeli és külföldi nyaraló veszi majd birtokába Pilismarót gyönyörű tájait. Ezekhez a nagy tervekhez kívánunk sok sikert ezalkalommal is a derülátó marótiaknak! DÖMÖS V J Jó esztendőt zárt tavaly a dömösi galéria. Egymásután neveztek be ide a belföldi és külföldi művészek egyaránt, hogy munkáik bemutatásával gyönyörködtessék a helybeli, átutazó vagy itt nyaraló szépre érzékeny látogatókat. Most, a téli hónapokban a Dömös Barátainak Köre és Varga Andrea, a galéria tevékenységének lelkes szervezője-irányítója a művelődési osztály előadója azon fáradozik, hogy ebben az esztendőben is hasonló színvonalú kiállításokat (netán más rendezvényeket) biztosíthasson az egyre igényesebb tárlatlátogatóknak. Ottjártunkkor arra kértek bennünket a dömösiek: a sajtó útján is hívjuk fel a művészek, az alkotók figyelmét az idei tárlatokra való benevezésre. Tessék hát mihamarabb írásban vagy személyesen jelentkezni! A dömösiek várják vendégeiket. OLVASSUNK! Mégha percekkel növekszenek is a nappalok, azért az esték, éjszakák a hosszabbak ebben a hónapban. Nézzük a tévéműsorokat, hallgatjuk a rádiót, de... egy bizonyos idő után minden unalmassá válik. Falvainkban, községeinkben is van klub, játékterem, még diszkó is. Ezekre is ráun a fiatal, az idősebb generáció ide már el sem megy. Mit tegyenek hát januárban az unatkozó falusiak? Van egy ajánlatunk? A betűvetést tanulóktól az aggastyán korúakig mindenkit szórakoztathat az olvasás. Ki-ki a neki megfelelő témájú, műfajú olvasmányból válogathat. Igen, de a könyv drága, egyre drágább - vetették szememre, s rajtam keresztül üzenik a kiadóknak is. A kiadványok ára - más árucikkek értékével együtt - valóban felfelé „kúszó" tendenciát mutat, de ... ne feledjük: könyvtár is van a világon. Van a falvakban, községekben is. S a választék gazdag, a kínálat sem hiányzik. Éljünk a kedvező lehetőséggel, hiszen a könyv még ma is a leghűségesebb jóbarát... Rovatszerkesztő: KISS JÓZSEF