Esztergom és Vidéke, 1991
1991-02-15 / 6. szám
2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Az „európai humanizmus" nála a társadalmi érdekek, osztályok, ellentétek fölé emelkedő szellemi magatartást jelenti. Végzetesnek nevezi azt a pillanatot, amikor elhagyta Magyarországot. A haza emléke és a hazátlanság érzete kísérte életútján. „Az emigráns, aki a hazamenésre gondol, nem igazi emigráns. Hazamenni lehet, de csak úgy, mint Ulysses: meghalni." Néki ehhez már nem volt ereje, eldobta magától kínkeserves öregségét. Abból az alkalomból, hogy most jelennek meg itthon egymás után - művei, néhány, sajnos ma is időszerűnek tűnő gondolatát idézzük fel naplójából. 1945 A bölcsek ódzkodnak a politikai hatalom felelősségétől. Ezért voltak bölcsek... És a múltban, mint a jelenben, mindig elcsodálkoznak a bölcsek, ha helyükben a zupás őrmesterek, a kalandorok, a böllérlegények, a becsvágyó félkegyelműek, egyszóval az alkalmi politikusok ragadják meg a hatalmat. 1946 A mi asszonyaink odahaza néha nevetnek, néha gondterheltek, de már csak ritkán mosolyognak. Ehhez a női mosolyhoz száz év béke kell. Ez az, ami talán a legsértetlenebb Genfben. 1947 Mindig az ükunokák számára készítik a zsarnokságok a világot: akkor majd minden szép lesz, jó lesz, tökéletes lesz, a kortárs csak viseljen el minden áldozatot és nyomorúságot. De ki mondja már egyszer, hogy az ükunokák gondoskodjanak magukról, - s mi, akik ma élünk, talán nem is vagyunk olyan önzők és esztelenek, ha elsősorban magunkról gondoskodunk? Az aszály nemcsak a földeken pusztít. A lelkekben is aszály van, az emberi kapcsolatokban. Minden kiszárad, elszikkad, a barátság, a szerelem, az üzlet, az élet árama. Semmi nincs külön. A magyar viszonyok úgy fejlődtek, hogy a társadalom leplezetlen rokonszenvet érez... aki - egy pillanatra - volt olyan ügyes és kicsúszott az államhatalom karjai közül. Mindenki rokonszenves, aki az államhatalommal szembefordul: ez a közhangulat értelme. 1948 Időbe telik, amíg az emberek megtanulják, hogy a szolgaság akkor is szolgaság, ha szabadságharcból és forradalomból születik. Május 1. A város vörös lében úszik. A házak kapuja felett Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Táncsics, Kossuth, Petőfi, Gerő, Rajk és Rákosi képei. A kórházban járok, s látom, hogy mindenki elmegy az ünnepi felvonulásra, az orvosok is... Nem lenne közönséges látvány, ha egy csapat lelkes beteg is résztvenne az ünneplő menetben, vörös vérsejtek leleteit lobogtatva. 1949 Könnyű volt Shakespearenek! Ahová nézett, tolongtak a korabeli jelenben a „drámai hősök"... A drámai szerző, Shakespeare idejében, kinézett az ablakon, s már megkereste aznapi írnivalóját. Ma lassú tűzön megsütnek egymillió embert, vagy egy várost, vagy egy országot... s ez nem „dráma", ez napihír. Katherina Mansfield sokat élt az orosz menekültek... társaságában, s egyik levelében felsikolt, mintha megértené, mi vár a világra, mert az emberek Nyugaton süketek és tunyák, s tűrik, hogy Kelet kitenyéssze Lenint, ezt az ázsiai mérget, ezt az ördögi oltóanyagot, a bolsevizmust. Ez a nő pontosabban látta, 1922-ben, mi a bolsevizmus, mint Wilson és Lloyd George. Tallózott: K. Á. A VADÁSZTERÜLET BERENDEZÉSEI (Kőhalmy Tamás) A vadászterület berendezéseinek egy része kifejezetten a vadgazdálkodást szolgálja, a vadállomány fenntartását segíti elő. Ilyenek az etetők, itatók, sózók, a mesterséges dagonyák és a takarmánytároló épületek. A másik nagy csoportba a vad elejtését, elfogását szolgáló vadászati berendezéseket sorolhatjuk, ahová a szóró, a vadászház mellett felállított rénfa és a különböző megoldású élőbefogók tartoznak. Vannak azonban ilyen élesen el nem választható rendeltetésű berendezései is egy-egy vadászterületnek, hiszen a cserkészútra és a magaslesre mind a sportvadásznak, mind a hivatásos vadgazdának szüksége van. A szerző, az Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgazdálkodási Tanszékének vezetője, részletesen tárgyalja a vadászterület valamennyi fontos berendezését. Mondanivalójának pontosabb megértését számos ábra segíti elő. KRÓNIKA 1921. február 2.: A MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) tartotta közgyűlését Esztergomban. A beszámoló szerint az egész magyarság érdekeit védő MOVEnak több mint 1200 tagja volt a városban és környékén. Helyi csoport működött többek között Dömösön, Pilismaróton. 1936. február 5.: 41 éves korában elhunyt dr. Büllner Károly pilismaród és dömösi körorvos. Temetésére két nappal később, február 7-én került sor Esztergomban. Dr. Büllnert igen lelkiismeretes orvosnak ismerték, aki a szegény betegeket teljesen ingyen és nagy gonddal kezelte. Új körorvosnak az alispán dr. Molnáczi Alajos esztergomi magánorvost nevezte ki. 1911. február 6.: Pilismaróton összesítették az 1910-es népszámlálás adatait. 2144 lakost és 492 magánlakást számoltak össze 80 évvel ezelőtt. Ebből közel kétezren a belterületeken, míg 166-an Basaharctelepen éltek. 1941. február 7.: Súlyos pénzügyi gondok Dömösön. Az elmúlt év csupán 225 P. pénzmaradvánnyal zárult, így a község nem vállalhatta magára Havasi Emő volt vezetőjegyző temetési költségeit - 412 Pengőt. Csak egy 25 Pengős koszorúra volt elég a kegyelet és arra, hogy az elhunyt emlékét jegyzőkönyvileg örökítsék meg. 1921. február 10.: Az Esztergom és Vidéke arról számolt be, hogy a feleslegessé vált villamos üzem motorjait eladta a város NYOMKALAUZ (Náhlik András) Van-e kellemesebb pihenés a természetjárásnál? S van-e nagyobb öröm ilyenkor annál, ha sikerül megfejtenünk a természet egy-egy apró titkát, felfedeznünk életének egy-egy rejtett mozzanatát? Bizonyára nincs. Mert nem igazi vadászat az, ha gépkocsival hajtunk a magasles alá és hamarosan puskavégre kapjuk az odaérkező vadat; nem igazi természetjárás az, ha csupán azért mozdulunk ki otthonról, hogy erdei tisztáson fogyasszuk el aznapi ebédünket. A vadászat, a természetjárás más, több ennél: a megismerés, a felfedezés, a tudás vágya és öröme is bennefoglaltatik. Járjuk hát nyitott szemmel a természetet s csodálkozzunk rá rejtelmeire. Erre biztatja olvasóit a szerző, ehhez kíván segítséget nyújtani ebben a könyvében 30 vadászható és védett emlős nyomainak leírásával és a jelenlétükről árulkodó egyéb jelek megismertetésével. Mondanivalóját több mint félszáz ábra illusztrálja. (Dorogról kapva már az áramot) és így kifizetheti adósságait. 1741. február 11.: Esztergom szabad királyi város tanácsának ülésén felolvasták Mária Terézia királynő levelét, amely a vármegyék és városok panaszaira adott választ. A levél teljes szövegét bemásolták a jegyzőkönyvbe. 1906. február 12.: Nem bizonyult lyukasnak a „szociális háló" Táton. Bizonyság rá, hogy a szegényalapból 28. K. segélyt utaltak át Budai István helyi lakosnak. Ugyancsak jól jöhetett neki a pénz, hisz egy adóssággal terhelt, rozoga házban lakott és annyira elszegényedett, hogy alig volt képes magát fenntartani. 1791. február 12.: Esztergom vármegye közgyűlésén a Bakócz kápolna számadásának ügye került napirendre. 1911. február 13.: A Földművelésügyi Miniszter Pilismarót részére egy 100 kötetből álló ingyenes népkönyvtárat engedélyezett, és a könyvszekrény beszerzésére külön 20. K. államsegélyt adott. Az adományozásban a község sem maradt alul: 10 koronát utalt át a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület céljaira. 1921. február 13.: - A keresztény szocialista építő munkások helyi csoportja tartott gyűlést. - A szentgyörgymezői Katolikus Olvasókörben népakadémiai előadás volt. 1921. február 15.: Délután 6 órakor nyitották meg a táti Népfőiskolát. Minap kaptuk a hírt Maintalból, hogy a város zeneszerető közönsége 1500 DM összeget gyűjtött össze az Esztergomi Zeneiskola felújítási munkáinak folytatására. Sokak előtt köztudott, hogy múlt év szeptemberében Esztergomban járt a maintali Bischofsheimer Musikcorps, a város jónevű fúvószenekara. Reményi Károly vezetésével az iskolában fogadták az esztergomi zenetanárok és növendékek a vendégeket - természetesen egy építkezés szokásos körülményei között! Ez adta a gondolatot maintali barátainknak, hogy zenekaruk 40 éves fennállását ünnepelve, a jubileumi koncert bevételét esztergomi zenésztársaik megsegítésére ajánlják fel. Köszönjük az akciót segítő zenekari tagoknak, Hans Kari karmesternek és a Magisztrátus főhivatal-vezetőjének, Wielfried Krebs úrnak, valamint a maintali közönségnek a segítséget . ; „Polgár "
