Esztergom és Vidéke, 1991
1991-02-15 / 6. szám
2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE E sztendők óta nem volt összefüggő jégtakaró a Dunán, Dömös és Nagymaros közt. Most: ameddig ellátni a révkapitányságtól, jégpáncél fedi a vén folyamot. Igaz, néha-néha jön egy-egy jégtörő masina, utat vág, téli folyosót, ám másnapra ismét szárazlábon lehet átjutni a másik partra. Illetve lehetne, de nem ajánlatos! Mint azt a tapasztalt folyómellékiek mondják: Isten kísértése ilyen útra vállalkozni. Különben íratlan törvény itt már ember emlékezete óta, hogy november 15én leáll a komp és csak március 15én indul ismét útjára. Aki ezt az íratlan törvényt megszegi, az magára vessen, ha valami baj éri. Sajnos teszik hozzá a dömösiek - mindig akad valaki, aki kihívja a sorsot maga ellen... Nagy készülődés fogad a dömösi községháza előszobájában. Hófehér abrosszal terített asztalok. No, gondolom, ide jóhelyre cseppentem, mert rögvest jön a papramorgó, utána a felvágottféle, s következhet a bor vagy a sör. Fehér Károlyné, a község polgármestere jót mosolyog csapongó fantáziámon, de azt mondja, kénytelen elszomorítani, mert ezekre a hófehér terítővel borított asztalokra most nem ital, nem étel, hanem különböző orvosi felszerelés, vérvételi kellék kerül... Csakhamar megtudom, hogy akárcsak más településeken - Dömösön is hosszú-hosszú éveken át kialakult a véradók tábora, s évente egyszer itt a községházánál gyűlnek össze. "DÖMÖS Érdeklődöm a véradással kapcsolatos adatok felől. Meglep, hogy igen rövid válaszokat kapok. Mindössze annyi érdemlegeset tudok meg, hogy már elég sok éve Szabó Béláné szervezi-toborozza a véradókat az előre kijelölt napra. Hogy kik a rendszeres véradók? Erre nem kapok neveket. Azt mondják mindenkit fel kellene írni, mert nagy méltatlanság lenne az olyan személyeket kihagyni, akik 3-4-5 éve, vagy éppen egy évtizede jönnek már önkéntesen vért adni. Ha pedig mindenkit felírnék, kevés lenne az a kis jegyzetfüzet, amit a kezemben látnak - így tréfálkoznak velem a véradásra gyülekezők. Maradunk hát annyiban, hogy írjam meg: 1991. február 6-án szinte minden számbajöhető, itthon tartózkodó felnőtt dömösi vért adott, hogy segítsen vele a rászoruló embertársain... és vidéke Vadhajtások Nyesegetik az útmenti fákat. Kétágú létrán fiatal legény áll, méternyi rókafarkú fűrész a kezében: zsip-zsup... szaporázza a munkát, mert^a februári szél alábújik rövid zakója alá, borzolja válligérő haját. A fa előtt megtorpanok egy pillanatra. Nem, nem az aláhulló ágak késztetnek megállásra. Az ötlik hirtelen eszembe, hogy jóapám (nyugodjon békében) mindig akkor szólított erre a munkára, amikor a levegőben vagy ahogy ő mondta, a kertek alatt már mocorgott a tavasz... Dehiszen a hőmérő higanyszála éjjel és reggelente még ugyancsak lefelé iramodik. Hol van itt még a tavasz?... Már többen is állunk, nézzük a fiú munkáját. Valaki rá is kérdez a bámészkodók közül, hogy nem korai-e még ez a nyesegetés? ... A fiú áll a kétágú létrán, mint a cövek, csak jobbkeze lódul előre-hátra, s halkan anny it mond: „ezek vadhajtások... ezekkel nem kell tavaszig várni..." Nézzük a létrán álló fiút. Senki sem válaszol megjegyzésére. De mit is válaszolhatnánk elmés szavaira, amit talán nem is filozófikus tudása, csak a faluról hozott józan esze diktált a sok bámészkodó városinak. Tény, hogy valamennyien egyet értettünk a fűrészelő fiúval: a vadhajtások nyesegetésével soha sem szabad még egy percet sem várakozni... Van már jegyzője Pilismarótnak is! Az ... és vidéke körzetében Pilismaróton húzódott legtovább a községi jegyző állásának betöltése, az arra érdemes személy kiválasztása, beiktatása. A miértekre, bárkinél is érdeklődöm - nem kapok választ, lehet az hivatalos személy vagy „egyszerű" honpolgár. Nem firtatom hát a miérteket, mert hallom: meg van a község jegyzője Dérné dr. Varga Katalin személyében. Igaz, beiktatására csak március elején kerül sor, addig talán elégedjünk meg annyival: az új jegyző a GRANVISUS-nál mint jogtanácsos dolgozott. A baba alkotója Korábbi lapszámaink egyikében megírtuk: dr. Szeifert Ferenc pilisszentléleki főtisztelendő úr Temesvárott nemzetközi ökumenikus istentiszteleten járt, s ez alkalomból Tőkés László püspök úrnak szlovák varrót tast és szlovák népviseletű babát ajándékozott kicsiny faluja lakosainak nevében. A varrottas készítőjének nevét egyelőre homály fedi, de a baba készítőjét ismerjük: Kuncius Ida. Még gyermekkorában szüleivel együtt űzték el, telepítették ki Szlovákia földjéről, a Felvidékről, mint „bűnös magyart". S lám, milyen kifürkészhetetlen a sors! Milyen furcsaságokat tudott szülni ez az utóbbi pár évtized! Kuncius Idát új hazája pedagógussá neveltette, s 1955-ben a Pilisek lábához, egy tiszta szlovák lakosú faluba helyezte. ... Ez a magyar földön lett nemzeti kisebbség tiszta szívvel ölelte keblére a hajdani „bűnös magyart". S a hajdani elűzött magyar itt, Hután nem ellensége, hanem igaz testvére lett a szlovák lakosságnak... Nem egyszer, sokszor lett volna alkalma más tájakra, rangosabb településekre, gazdagabb emberek sorába kerülnie, díszesebb, korszerűbb felszereléssel rendelkező iskolába tanítania. Kuncius Ida azonban maradt. Évtizedeken át várt és hitt a pilisszentléleki iskola felújításában, kibővítésében, a szlovák nyelvtanítás bevezetésében. Sokat várt. Mindig csalódott. De soha nem a szentlélekiekben... Amikor szóba került, ki tudna eredeti szlovák népviseletű babát készíteni a faluban, mindenki Kuncius Idára, az immár két esztendeje nyugdíjas, de most is örökké tevékenykedő tanítónénire gondolt. El is készítette. 0, a „bűnös magyar" készítette el a szlovák falu ajándékát... E lőször jártam Pilismaróton, s emlékszem: azzal a jó érzéssel tértem meg a községből, hogy ebben a helységben talán a szokottnál is féltőbb szeretet, gondoskodás övezi az arra rászoruló idősebb embereket. Láttam klubjukat, annak felszerelését, ellátottságát. Most, mikor legutóbb ismét jártam a községben, szóba került az idősebbek klubja. Megtudtam: tavaly már 300000 forintot tettek félre a bővítésére, korszerűsítésére. Ehhez a Népjóléti Minisztériumtól még 300000 forintot kaptak. így aztán még egy pihenőszobát és egy beteggondozó szobát alakíthatnak ki a meglévő épületükhöz. A munkálatokat elkezdték, ütemesen végzik. Szó van róla, hogy tavasszal már át is adják rendeltetésének a két új helyiséget... Több mint egy órahosszat várakoztam Benkovics László, pilismaróti polgármester ajtaja előtt, de megérte: úgymond elsőkézből tudhattam meg a jó hírt: a VÁTI megbízottjával ezalatt az idő alatt véglegesítették a szobi rév és a pilismaróti hajóállomás közti terület fejlesztési sorsát. Szabadkezet kaptak e nagy terület hasznosítására, beépítésére, a mostaninál sokkal szebbé tételére. Igaz, az aprólékos tervezés, beosztás, jó terepkihasználás kérdésének megoldására csak ezután kerülhetne sor, de mint azt a polgármesteri hiPI LISMA RÓT vatalban mondták, ez már a kellemesebb munka. Helyet kell találni a szemétlerakatnak, ki kell alakítani egy újabb strandolási, sátorozási telephelyet a hazai és külföldi nyaralók számára. Persze, mindezt csak úgy, hogy zavartalanul megférjen itt a folyamszabályozási és kavicskitermelési vállalat is. Ez a tereprendezés, beépítés évekre szóló feladatot adna itt Pilismarót és Dömös község lakóinak egyaránt. Különösen ami a kommunális, nagy feladatokat illeti, ezeket kötelesek együttes erővel végezni. I Rovatszerkesztő: Kiss József ; L_ J SZIM MARÓGÉPGYÁR RT. FELVESZ NC vezérlésű és hagyományos forgácsoló gépekre FORGÁCSOLÓ SZAKMUNKÁSOKAT és erre betanulókat. Magas kereseti lehetőség, hosszabb távra biztos munkalehetőség. Jelentkezés: Esztergom, Ságvári út (Táti út) 28. Munkaügyi osztály Telefon: 12-588/224
