Esztergom és Vidéke, 1991

1991-11-30 / 42. szám

7: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Piac vagy zsibvásár? Tudom, az esztergomi piac sosem tartozott legszebb hazai piacaink közé. Ha büszkék nem is lehetünk rá, eddig különösebb szégyenkeznivalónk nem volt miatta. Ám néhány hónap óta nyelvünket keleties akcentussal kerékbe törő, valamint az idehaza jól ismert „nyelvjárást" beszélő tarkaruhás árus-had lepi el időnként a piacot. Pontosabban nem is a piacot, hanem a Rákóczi teret. Pedig a rend az rend - a piacnak kijelölt utcája van, s ha valaki nem ott árul, az a Város képviselő-testületének rendeletét hágja át! Időnként úgy tűnik, ezt számonkérni csak a helyi őstermelőkön tudjuk, a külföldi „turistáknak" azonban második főterünket is - lám magyaros vendégszeretet! - felkínáljuk. Mert ki tudja, hány féle náció kínálja itt bizonytalan eredetű portékáját földre terített vásznakon, újságpapirokon. Tolong az olcsó árut kereső, vagy éppencsak kíváncsi járókelő, miközben közlekedni - azt nem lehet! Megbotránkozó külföldiek súgnak össze e „keleti zsibvásár" láttán. Esztergom idegenforgalmi vonzerejét nyilván nem így képzelték el... De e vonzerő féltésén túl engem az is gondolkodásra késztet: vajon milyen csatornákon keresztüljut magyar márkajelű (vadonatúj fehérnemű, zokni, farmer stb.) holmi az árusok egy részéhez, akik a bolti ár feléért-harmadáért tartanak itt „kótyavetyét". Pedig a figyelő szemnek az árusítás módja is sok mindent elárul: csak a „mintadarab" van szem előtt, a többit (vagy más méretűt) óvatosan, körbesandítva veszik elő a feneketlen táskákból. Ilyenkor, akaratlanul is, megdézsmált vagonokról, kifosztott üzletekről szóló hírek jutnak az eszembe. E rendhagyó piacnapokon - ami lassan már napivá válik! - ráadásul zsebesek, tolvajok vadászterületévé válik a Rákóczi tér: pénztárcák, földre helyezett táskák, szatyrok lelnek új gazdára. Mire magadhoz térnél, póruljárt tulajdonos, ők már túl vannak hetedhét határon! Minap egyik ismerősöm az alkalmi árus és a zsebes közötti „együttműködésre" is példát hozott. Az eset október végén történt: -Tarkaruhás, 15 év körüli lány farmernadrággal a kezében fiatal férfit vett célba. Odapróbálta a nadrágot ahol a nadrágnak a helye, miközben bizonygatta, milyen jól áll...olcsón adja. A próba közben a lány keze símogatóvá vált, a férfi egy pillanatra talán meg is szédült. - Megveszem!- mondta. Fizetne, de nem tud: az „elvarázsolt" ifjú pénztárcája már a harmadik kézen is átfutott! Történt mindez fényes nappal Esztergomban, a Rákóczi téren! Még jó, hogy ez a tér nem „az" a Rákóczi tér...Intézkedő közterületfelügyelőt, rendőrt ott én még nem láttam. Persze, ettől még mások láthattak. De nem is ez a legfontosabb, hisz rendőrt mégsem állíthatunk minden árus mellé! Amit viszont méltán elvárnánk az az, hogy városunk képviselőtestületének nem is olyan rég alkotott rendeletét az arra hivatottak kérjék számon, illetve annak értelmében intézkedjenek.De reméljük nem úgy, hogy a zsibvásárt piaci helypénz beszedésével legalizálják?! -Paulus Népszavazás Párkányban Stúrovo polgárai döntöttek: PARKAN! November 17-én - a csehszlovákiai "bársonyos forradalom" második évfordulóján - zuhogó esőben járulhattak az urnákhoz Párkány polgárai, hogy döntsenek a város eredeti nevének visszaállításáról. A népszavazást alapos előkészület előzte meg. A városi önkormányzat, amely a népszavazást kezdeményezte, minden polgárnak eljuttatta a választási útmutatót és az önkormányzat hivatalos indoklását a városnévvisszaállításról, amely a párkányi helyi lap első számában is megjelent. Soha ekkora sajtófigyelemben nem volt még része a városnak. A lapok ontották a támogató és ellenző cikkeket, miközben a Gúta-ügy hullámai sem csitultak. Guta (Kolárovo) lakói ugyanis nemrég népszavazáson döntöttek a történelmi név visszaállításáról. A Szlovák Belügyminisztérium szakbizottsága azonban az indoklás helytállósága és a népszavazás teljesen egyértelmű eredménye ellenére sem javasolta a kormánynak Gúta nevének visszaállítását. Á kérdésben a kormány a mai napig nem döntött. A népszavazás előtt beindult a propagandagépezet. A névváltoztatás ellenzői óriási költségekről, a névváltoztatásból eredő anyagi veszteségekről beszéltek, míg a támogatók igyekeztek kivédeni ezeket a javarészt demagóg és elnagyolt "érveket" és az 1948-as névváltoztatás önkényes és antidemokratikus voltára utaltak, a párkányiak lokálpatriotizmusára, a szülőföld iránti tiszteletre apelláltak. S eljött a szavazás napja, telve izgalmakkal:egyrészt bízva abban, hogy Párkány népe a szívére hallgat, de másrészt félve is attól, hogy a sokakban - érezhetően -megbúvó közöny és rosszindulat megtorpedózhatja a javaslat jóváhagyását. S az eredmény: a szavazásra jogosultak 54,04 százaléka vett részt az akarat-kinyilvánításon, s ezzel érvényesítette a népszavazást. A megjelentek 87,1 % voksolt az eredeti név visszaállítására. A népakarat tehát a PARKAN PÁRKÁNY névváltozat mellett döntött!Mostmár csak az a kérdés:a Szlovák Kormány, melynek a törvény szerint a végső döntés a kezében van, vajon szentesíti-e a Népakaratot? -hAz alábbi karcot a Párkány és Vidéke novemberi számából vettük át — Hová megy nénike Stúrovoba, vagy Parkanba? — Hál, én csak ide Párkányba, lelkem ... Kollégiumi névváltoztatás Az esztergomi Martos Flóra Középiskolai Kollégium 1991. november 1-től - a kollégium kérésére - Esztergom Város Képviselő-testületének 164/1991/X. 17./ Kt határozata alapján hivatalosan felveszi dr. Kőrösy László nevét. Kőrösy László (1856., Esztergom - 1919., Dömös) nem csak szülötte, de tanára is volt a városnak, sok országos folyóirat, hírlap munkatársa. Az Esztergom és Vidéke alapító főszerkesztőjét tisztelheti benne: az 1879-1892 közötü évfolyamok őrzik szerkesztői munkásságának dokumentumait. Életművének maradandó értékei a Panoráma utikönyvek is, benne természetesen az Esztergom című kötet. Az utókor utcát nevezett el róla Dömösön, majd Esztergomban is. A helytörténeti múlt feltárásával pedagógiai munkássága, jótékonykodásai nem mennek feledésbe: a kollégium pedagógusai, tanulói, dolgozói köszönetüket fejezik ki a város képviselőtestületének, amiért a Dunakanyar, Esztergom méltatlanul elfelejtett írójáról nevezték el intézményüket. Kasicska Ferencné Charta '91 Nagyon szerettem Pernye Andrást. Sugárzó egyéniség volt. Egyike azoknak, akik hatására tanár lettem. Nem csak az volt a katartikus, amit mondott - és ahogyan mondta - a zenéről, azzá vált 5 maga is. Létében: életében és halálában. A Drezdai Szimfonikusok koncertje, Zeneakadémia. Bach: H-moll mise. Előbb a szem érzékeli, majd a fül is felfigyel: tolókocsin gördül valaki a pódium felé, halk surrogás; zaklatottan, döbbenten figyelő arc, patakzó könnyek a kihajtott fehér ingnyak fölött, a kocsi karfájába szálkás kéz markol: Pernye tanár úr. Funkcionáriustól kérdeztem egyszer: Mi lett Pernyével? Elhessentő válasz: „Öngyilkos lett! Olyasmibe szólt bele, amihez semmi köze! Aláírta a Prágai Chartát! Eh, ti... értelmiségiek! Csak a baj van veletek!" A valóság átcsúszik a megaláztatásba. Prágában járva a Charta jut eszembe, Pernye, Bach, a Zeneakadémia, sétáiunkaPrikopin, bennem 68, fehér csíkos harckocsik Esztergomban, a máig vakító felírat szemben, Párkányban: Magyarok, menjetek haza! Ezért kell aláírnom. A gyerekeimért, a feleségemért. A gyerekek édesanyjáért, Bachért, Pernyéért és magamért. Mindannyiunkért. A Hatalom hatalmaskodásai miatt. Gőgje, pökhendisége, elvakultsága miatt. Nap mint nap egyre riadtabban eszmélek: „Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság..." Ez vagyunk. Itt a mi Ninivénk. Rafael Balázs Szerkesztőségi megjegyzés: Rafael Balázs írásának a Charta '91 címet adta, annak a nyilatkozatnak a címét, amely körül ismét szenvedélyek csapnak össze. Mivel úgy gondoljuk, ezt a nyilatkozatot olvasóink többsége nem, vagy alig ismeri, a várható vitákban való eligazodáshoz, tájékoztatásul, szemelvényeket adunk a dokumentumból, amelynek teljes címe: DEMOKRATIKUS CHARTA '91 -Mi, e Charta aláírói, magyar demokraták, pártállásunkra való tekintet nélkül úgy látjuk, hogy hazánkban akadozik a demokratikus átalakulás./.../ -Tudjuk, hogy mint minden történelmi méretű átalakulásnak, hazánknak e sorsdöntő korszakának, fogyatékosságai mellett vannak kétségbevonhatatlan eredményei is. Mi ezeket az eredményeket szeretnénk megőrizni, és ezért szükségesnek tartjuk kinyilvánítani, hogy milyen Magyar Köztársaságot akarunk./.../ -Demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori kormánytöbbség tudomásul veszi, hogy legitim törvényhozó és végrehajtó hatalmának korlátot szab a Magyar Köztársaság Alkotmánya, aminek betartása fölött a független Alkotmánybíróság őrködik. -Demokrácia akkor lesz, ha a lakosok által választott szabad önkormányzatokat nem fojtogatja központi gyámkodás, de maguk sem próbálnak kibújni az alól, hogy választóik folyamatosan betekinthessenek az ügyek intézésébe, ellenőrizhessék működésüket./.../ -Demokrácia akorlesz, ha az állam semleges türelemmel viseltetik valamennyi polgárának meggyőződése, világfelfogása iránt mindaddig, amíg az másokat nem fenyeget./.../ -Demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori kormányzat szavatolja a tudomány és a kultúra szabadságát, és művelőik között nem tesz különbséget politikai lojalitás, világnézet és hatósági ízlésítéletek alapján./:::/ -Demokrácia akkor lesz, ha a sajtó szabadságát nem korlátozza állami monopólium, sem államtól függő bankok pénzügyi túlsúlya, sem az újságírók megfélelmítése, és a mindenkori hatalom egyként szolgál információkkal valamennyi törvényes sajtóorgánumnak./.../ A Nyilatkozat 17 pontot tartalmaz.