Esztergom és Vidéke, 1991

1991-11-30 / 42. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE MELLÉKLETE 1991, október 26., 16.40, a Városháza eiott I. Nagyfalusi Tibor bevezetőjének szövege Esztergom város tisztelt polgárai! Ma, 1991. október 26-ának délutánján azért jöttünk ide - városunk lakossága és önkormányzata képviseletében -, hogy hagyományt teremtsünk. Ennek alapjául először is kihirdessük Esztergom ünnepi nyilvánossága előtt is a városi zászló és címer használatát szabályzó önkormányzati rendelet 7.paragrafusának két bekezdését: „(8) A közterületek kötelező ünnepi fellobogózása alkalmával a városi zászlót fel kell vonni a következő helyek zászlóárbocaira: a városháza főhomlokzatánál, Szenttamáson, a Szent István emlékmű fölött, - a Várfokon (az ún. Lipót-bástyán). (10) A városháza főhomlokzata előtt a zászlók felvonását a március 15-i ünnepségek sorába kell iktatni. Ettől kezdve egy városi zászlót október végéig fent kell hagyni az árbocon. Október 26-án - szintén ünnepélyesen - ezt a zászlót félárbocra kell ereszteni és gyászszalagot tűzni rá. (Emlékeztetőül az 1956-osforradalom esztergomi mártírjaira.)" Képviselőtestületünk májusban fogadta el a rendeletet, így ezév március 15-én - már és még - nem kerülhetett sor a mai alkalmat előkészítő zászlófelvonásra. Ennek pótlására hirdettük és tartottuk meg október 23-án. Azért állunk most az ünnepi lobogók alatt és körül, hogy megteremtsük együtt a történelmi hagyományőrzés egy helyi formáját, amelynek tartalma: a történelmi tudat alakít bármely embercsoportból, népességből - egy nemzetéből, egy városéból - közösséget. Az összetartó közösségi emlékezetjeléül a mai délutánon megalapítandó helytörténeti kultusz, ritus résztvevői, tanúi, szereplői leszünk. Mi, Esztergom város szabad polgárai - mint alapítók - kinyilvánítjuk szándékunkat, hogy ezentúl minden évben, ugyanezen a napon és órában, ugyanazon a módon ismétlődjék meg mártírjaink emlékezetére ez a zászlóünnepség; befejezése után pedig ugyanezen az útvonalon vonuljunk együtt a másik helyszínre, a Sötétkapuhoz, amelyen ők is 35,36, - 44 - 78 - 100 évvel előbb... Tegyük meg évről évre - mi és utódaink végtelen sora - egyanezt az utat, az ő egykori fellobogózott, hittől és elszántságtól is hajtott autóbuszaik nyomát gyalogosan követve. Mindnyájuk emlékére, először e mai délutánon városunk régi, illetve mai polgármestere - Bády István, akkor a helyi Nemzeti Tanács elnöke és Könözsy László - kötik fel városunk zászlajára a gyászszalagot. A szereplők többségét az esztergomi diákság adja, - örököseink, hagyományainknak is folytatói az élet és a történelem rendje szerint. Ők lesznek itt évről évre a közös emlékezet szóvivői, virághozói, fáklyagyújtói, zászlótartói: - úgy, ahogy azt ma először „megcselekedj ük az ő emlékezetükre"... Az erkélyen Fiala János kezében az a zászló, amely 35 évvel ezelőtt a Sötétkapuba forduló buszon volt. Fiala János 13 évesen pedig a tüntetők, a busz utasai között. Ugyanígy Szegedi Mária is, másik emléktáblát avatunk, a Sö- időkre kőbe vésett szavakat és netétkapun belül, a túlsó bejárat kö- veket, zelében, ahol a tragédia megtörtént. Megjelenítve a márványlapon mindazok -13 esztergomi vértanú - nevét is, akik ott kaptak halálos sebet. Ezentúl minden esztergomi október 26-i fáklyás emlékmenet célhelye ez a tábla lesz. Itt pedig, ahonnan majd elindulunk, mindig hárman - ahogyan most is - ugyanazt a hagyományőrző emlékiratot fogják felolvasni, végén a márványtábla szövegével. Hogy a szó - bár elszáll újra meg újra életre keltse az örök "T II. A hagyományőrző emlékirat szövege (3 hangra) Fiú:... évvel ezelőtt október 26án szintén itt, a városháza előtt kezdődtek az események. A tüntetők közül néhányan lefoglaltak három menetrendszerű távolsági auZÁSZLÓÜNNEPSEG, FÁKLYAGYÚJTÁS EGY VÁROSI HAGYOMÁNYALAPÍTÁS DOKUMENTUMAI ma Magyar Tibor felesége: ők azok, akik ezt a zászlót megőrizték. A mai naptól a Balassa Bálint Múzeumnak adományozzák, e hagyományteremtés városi ereklyéjeként. Fiala János mellett most a Dobó Gimnázium diákjai állnak zászlótartóként, - a jövő évtől kezdve mindig más-más középiakola képviselői. A többi középiskola 2-2 diákot küldött: ők itt lenn, a városi zászló két oldalán lesznek - fáklyalánggal, őszi virággal - az örök emlékezet ifjú követei. Ilyen követ Pirtyák Eszter is szintén a Dobó Gimnáziumból -, aki mellettem áll, Csernátony Zsófival együtt. Ó a szereplők között a legfiatalabb, a Balassa Bálint Általános Iskola 8. osztályos tanulója, - tehát a legtávolabbi jövendőnk képviseletében fog majd megszólalni. Idén mi hárman adunk hangot a helyi közösség emlékezetének. A jövő évtől kezdve majd mindig mások; én magam pedig csak most - először és utoljára - mint elnöke annak a képviselőtestületi bizottságnak, amely a rendeletet és e hagyományőrző ünnepség tervét megalkotta. 1989-ben a Sötétkapu mellett, a város felőli falban helyeztünk el márványtáblát, szövege szerint „Az 1956-os forradalom esztergomi mártírjai emlékére". Idén egy tóbuszt - állomásuk akkor itt volt, a Széchenyi téren - és a Szeminárium épülete felé irányították azokat, ahol akkor katonai középiskola és a néphadseregnek nevezett magyar katonaság egy páncélos gépesített hadosztályának parancsnoksága működött. 1. Lány: Dél körül indultak, egy félóra múlva halottak és sebesültek feküdtek a Sötétkapu közelében és bejáratánál. Ott, és később a városi kórházban, 14-en haltak meg. Fiú: Közülük 13 esztergomi vértanú nevét őrzi az 1991. október 26-i hagyományalapító ünnepség során felavatott emléktábla szövege. Ok - akarva vagy akaratlanul, busszal, kerékpáron vagy gyalogosan - oda, az alagút túlsó végéhez, a világosság felé tartottak; némán is szószólói lettek forradalmi reményeinknek. 2. Lány: A tizennegyedik - Bartal Ferencné, trafikos - innen úgy 150 méterrel távolabb, amikor üzletéből éppen sietve távozni készült, egy becsapódó tankágyú-lövedék áldozata lett. Neve tehát nincs a márványba vésve, de mi őt is szólítjuk ezen az évről-évre megismételt történelmi névsorolvasáson. Elhangzik mind a 14 név, - hogy mi, akik halljuk, magunkban fellelhessük mindnyájuk helyett: Jelen! J^Ii, szabad esztergomi polgá- [ „ n Mindhárman:^ 1991. október 26-tól kezdve minden évben így fogadjuk be mártírjainkat közösségünkbe, amelyet történelmi emlékezetünk folyamatossága éltet. 1. lány: Bartal Ferencné 2. lány: élt 39 évet. Fiú: Egy fáklya érte is gyullad; a harang érte is szólni fog. 1. lány: Az emléktábla szövege következik. Fiú: Forradalmunk hitével jöttek. 1. lány: Jövőnk reményét kérték számon. Fiú: Tankágyú, gépfegyver válaszolt nekik. 2. lány: 1956. október 26-án itt kaptak halálos sebet: Fiú: Bánóczi Fülöp János 2. lány: Élt 23 évet. Fiú: Bugárdi József 2. lány: Élt 28 évet. Fiú: Fata József 2. lány: Élt 21 évet. Fiú: Filakovszki János 2. lány: Élt 24 évet. Fiú: Gál János 1. lány: Élt 20 évet 2. lány: Homor Ottilia Mária 1. lány: Élt 19 évet. 2. lány: Juhász Anna 1. lány: Élt 19 évet. Fiú: Jungbauer Károly 1. lány: Élt 54 évet. 2. lány: Katona Józsefné 1. lány: Élt 32 évet. Fiú: Körösi Ödön 2. lány: Élt 46 évet. Fiú: Lehovecz Béla 1. lány: Élt 22 évet. 2. lány: Neuhauser Ilona 1. lány: Élt 24 évet. 2. lány: Reschek Magdolna Fiú: Élt 20 évet. Mindhárman: A mi hitünkben élnek tovább Esztergom Város közönsége, 1991. október 26-án.