Esztergom és Vidéke, 1991

1991-11-15 / 41. szám

4: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ESZTERGOMI HELIKON llefklvjuk ö»t 1956. akt*7-A» vasármap Aílelött 1/2 12 órakar ai ssztersaBl Ktreazt íny ifoseua rastaoráoias tsr»íb«m tfcrtaadó fcLállltástimkra. / \v önzetlen embersége és nyitottsága, a közösséghez való viszonya és a modern művészet szeretete Kassák Lajosra emlékeztette régi művészbarátait. Bálint Endre 1943 késő nyarán, mint esztergom-tábori munkaszolgálatos, Zádor Imre százados révén ismerkedett meg Martsa Alajossal, a fényképésszel, nem sokkal Vajda Lajos poszthumusz kiállítása után. Bálint többször felkereste a városligeti gyorsfényképész Helfgott bácsi után Helfi-nek becézett fotográfust, aki a festőművész borúlátását a szellem józan és vigasztaló napvilágával igyekezett némiképp felderíteni. Bálint később egyik 1948-as datálású olajfestményét ajándékozta neki e látogatások emlékéül. (BálintEndre: Arcok és emlékek - Új Forrás, 1992. junius, 33.o.) Bálinték a Városi Könyvtárban - a Gadányi-kiállítás korábbi példájára hivatkozva - egy, a Keresztény Múzeumban rendezendő szűkebb csoportkiállítás előkészítéséhez kértek segítséget. Szeptember elején még nem volt végleges elképzelésük esztergomi kiállításúiból, illetve a kiállítás-sorozatukról. Ezt tanúsítja egy részlet Bálint Endre 1956. szeptember 2-án kelt ként szemlélte az ügyet. A hozzájárulását a múzeum első egyházi előadójától, dr. Bóka Imre úrtól és főnökétől, a káptalani tulajdont képviselő, hagyománytisztelő, rendkívül óvatos, de csupaszív dr. Witz Béla őrkanonok úrtól kellett megszerezni. Mivel a gyűjtemény kezelését, őrzését, az állandó kiállítás nyitvatartását ebben az időben az állam vállalta, idegen anyag bemutatásához az egyház nem adhatott engedélyt, de egy képekkel-szobrokkal illusztrált, modern művészetről szóló TIT-előadás ellen nem merült fel kifogás. Erre az előadásra a budapesti TIT-központtól Bálint Endre kapott megbízást, még augusztus hónapban. Végül meg kellett várni az októberi hónapot, amikor szabad lesz a restaurátor-műterem. (Varga Dezső október elején utazott Pécelre, a Ráday kastély freskóinak restaurálására.) Bálint Endre ezután, a sajátkezűleg gépelt meghívókon - a rá jellemző módon „restaurációs terem"-nek keresztelte el a kiállítás színhelyét. A meghívónak még egy érdekessége volt. Nyomda, helyesebben nyomdaköltség hiányában, Bálint gépelt szövege mellé maguk a kiállító művészek sajátkezűleg írták és rajzolták (Gadányi, Anna Margit), festették 1956. augusztus 20-án a Ferenczy Károly Múzeumban megnyílt a Szentendrei Művésztelep jubiláris kiállítása. Az ünnepélyes esemény kapcsán a sajtó az elismerés hangján méltatja a kiállítást, de például a Népszava kritikusa - kötelező óvatosságát zárójelbe téve - kifogásolja a szentendrei művészet leszűkítését: „... egyetlen képpel sem szerepelnek azok a szentendrei művészek, akik a szürrealizmus és más dekadens törekvések útján keresték mondanivalójuk művészi kifejezesét. (Akkor sem, ha nem értünk egyet ezekkel az irányokkal.) Mindenekelőtt Vajda Lajos hiányzik, aki okkal nevezte magát »a« szentendrei festőnek." Bálint Endre is azok közé a szentendrei festők közé tartozott, akik nem vehettek részt a kiállításon (bár a telep-tagság nem volt feltétlen kritérium a válogatásnál). Bálint az Európai Iskola öt tagjával - Kassák szavaival: „a minden szakmai közösségből kiszorított, pénzkereseti forrástól elütött" művésztársaival (Anna Margit, Barta Lajos, Gadányi Jenő, Korniss Dezső, Rozsda Endre) 1956, szeptember 13án tiltakozó nyilatkozatban fordult a kormány modern törekvéseket kizáró művészetpolitikája ellen. Ezt megelőzően, Komiss Dezső társaságában felkereste régi esztergomi barátját, Martsa Alajos fotográfust, az Esztergomi Városi Könyvtár igazgatóját. Martsa kivételes egyénisége, gondolkodása, •.'oí^m iv/f^Ttn^c^ irf&f •T'fnrX'CA JHIí/l MUVliö^MALUlAoA m A KERESZTÉNY MÚZEUMBAN 1956. OKTÓBER 7-KN {Részlet a szerzőnek - a Nemzeti Galéria Évkönyve számára készült ~ tanulmányából) leveléből, amelyben Martsa Alajosnak leírja a terv felmerült változatait, így a következőt is: „... szeretnénk jövő vasárnap - Anna Margit, a legjobb magyar festőnő és én - kimennu Hozzátok... - Most egy fontos dolgot szeretnénk megbeszélni Veletek: realizálni a kiállításunkat Esztergomba. Mégpedig ha lehet mielőbb, mert valahogy a modern piktúra zászlóbontását szeretnők nálatok elindítani és ennek most kitűnően kedvez az idő, amikor amúgy is a prostituált művészek szeretnék a mi szerepünket betölteni... - Úgy gondolnám, hogy most, még szeptember folyamán Anna Margit és én kezdenénk a sort, aztán egy Vajdaemlékkiállítással folytatnánk, majd a többi társaságunkbeli művészek kiállításával megindulhatna végre a szabad művészek szabad megnyilvánulásának folyama... - Mi vasárnap levinnénk az anyagot, többet mint ami a falakon elfér, mert arra gondoltunk, hogy fogható (kézben) anyagot is ki lehetne rakni egy asztalra, amit a látogatók nézegethetnek. ... csinálnék teljesen modem szellemben valami linoleummetszettel díszített meghívót, amit Ti azoknak küldtökel, akikre számíttok... - Szóval amint látod, furcsa izgatottság van rajtunk..." (A levél Martsa Alajos hagyatékában.) Rám hárult a kiállítás feltételeinek biztosítása. Zolnay László a Balassa Múzeum részéről eleve szimpatizáns(Rozsda Endre) a meghívókat, a kiállító 7 művész nevének feltüntetésével. (Minden meghívón csak a meghívót üluszráló művész aláírása eredeti.) Komiss színes kollázsokkal, Bálint linómetszettel díszítette meghívóit. A meghívók postázását, a kiállítás esztergomi propagandáját Dévényi Iván és jómagam vállaltuk. A múzeum falain belül is kitűnő volt a propaganda. A 7 művész kiállításához Bálint Endre kedvenc művészi emblémáiból, a népligeti vurstli lebegő, harsonás figurájából, a „Pegazussá" formált sárospataki lófejes cégérből és egy álarcos szörnyetegből sziluetthatásra épülő színpompás plakátot komponált a „restaurációs terem" ajtajára. A betegeskedő Gadányi Jenő október elején - Bolmányi Ferenc festőművész közbenjárására - életében először kapott beutalást művésztelepre, a zsennyei alkotóházba, ahonnan csak november 25-én tért vissza. Az új esztergomi kiállítást már nem tudta megtekinteni. Az új kiállítás rendezésében (szombaton, október 6-án) Bálint Endre, Komiss Dezső és Barta Lajos vett részt. (Jakovits három fadomborművét már a hét elején lehoztuk a Rottenbiller utcából Esztergomba.) Bálint dolgozott a leglázasabban, egyik cigarettáról amásikra gyújtva. Korniss, aki a legvilágosabb falat választotta, sokkal csendesebb és határozottabb volt. A hagyományos múzeumi rendezéstől tudatosan eltérve, játékos, de szigorú logikai rendben akasztotta a képeket. A mindig mosolygó Barta Lajos látszott a legboldogabbnak, tele hálával és segítőkészséggel. A bejárattal szemközti kiemelt helyre, akiállító művészek hommagegesztusaként a 15 éve halott Mester, Vajda Lajos Északi táj c., 1938-as, predella formájú pasztell képe került. (Ma dr. Rácz István gyűjteményében.) Gadányi Jenő, a konzervatív szemlélet jégtörője, az esztergomi „restaurációs" színtér úttörője, a,,Hetek" hatvanesztendős széniora távollétében festményei számára szintén főhelyet kapott A 7 művész Keresztény Múzeumban rendezett kiállítását 1956 október 7-én, vasárnap délelőtt fél 12-kor Bálint Éndre „ismeretterjesztő előadás" formájában nyitotta meg, népes, nagy közönség gyűrűjében, majd két hét múlva, október 21-én, félve a várható eseményektől, művésztársaival sietve lebontotta a kiállítást A kiállítás hangulatáról, sikeréről és kisugárzásáról idézzük Bálint Endre vallomásait aki visszaemlékezéseiben 1972-ben óvatosságból a Balassa Bálint Múzeumba, később, 1982-84-ben pedig (nem pontatlanságból) 1956 nyarára helyezi az októberi kiállítást „Az biztos, hogy 1956 nyarán, amikor megrendezték azt a hírhedt „7"-ek kiállítását az esztergomi Keresztény Múzeumban, - tulajdonképpen 1948 óta az első modem tárlatot - azóta alakult ki barátságom (Dévényi) Ivánnal és szeretetem Esztergom iránt De előbb néhány szó a „7"-ek kiállításáról. A TIT rendezésében került sor erre a tárlatra, ahol a művek „szemléltető" ábrái voltak annak az előadásnak, aminek megtartására engem kértek fel... Az akkor már nem élő Vajda Lajos „Északi táj" című képe körül gyülekeztek az alábbi művészek művei: Komiss Dezső, Rozsda Endre, Barta Lajos, Jakovits József, Anna Margit és Bálint Endre, valamennyien az egykori „Európai Iskola" tagjai voltunk, és kiállításunk sikere sokkal nagyobb volt mint amire számítottunk. Ezzel a kiállítással kezdődött el valami a művészet területén, ami azóta szabadon cikázik erre-arra a különféle igényeknek megfelelően. Tehát ez a „valami" is Esztergomban kezdődött el, miképp egy nagyon szépen rendezett gyűjteményes kiállításomat Mucsi András is ott rendezte a Balassa Bálint Múzeum két termében (1967. június 24.) és amelynek megnyitó beszédét a nagybeteg Kassák mondta be magnóba..." (Arcok és emlékek. - Új Forrás, 1982. június, 33-34.0.) „Az Európai Iskola művészeinek java része megmaradt európai iskolásnak a csoport megszűnése után is, ha ez alatt azt értem, hogy kizárólag az önkifejezés zavartalanságának fontosságában hittünk, nem pedig a művészettől idegen kölső erőkben. 1948-tól 1956 nyaráig egyikünknek sem jutott eszébe műveinket kiállítani, és 1956 nyarán Esztergom Keresztény »>