Esztergom és Vidéke, 1991

1991-10-31 / 40. szám

2: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Némethy úr egy szaké-gyár vezetőjét ajándékozza meg némi aprósággal. (Az ajándékozás japánban íratlan szabály, még ha jelképes is.) Nemrég tért vissza Japánból a leendő Suzuki-gyár szakem­bereinek első csoportja. Közéjük tartozott dr. Némethy József a fes­tőüzem osztályvezető-helyettese, vagy ahogy a japánok mondták: asszistent menedzsere. - Milyen előzmények után ke­rült sor az utazásra? - Június elsejétől vagyok a Ma­gyar Suzuki RT alkalmazottja. Er­re többszöri elbeszélgetés után ke­rült sor. Egyébként korróziós szakmérnök vagyok. A három hónapos tanul­mányútra június 29-én indultunk, összesen tizen, mind mérnökök. Mi voltunk a kísérleti alanyok. Először egy hathetes nyelv­tanfolyamon vettünk részt. Délelőttönként nyelvórákra, délutánonként gyárlátogatásokra, vagy előadásokra került sor. Meg­ismerhettük a japán történelmet, a hagyományokat és az ipar fejlő­dését napjainkig. Szabad időnk­ben pedig nemcsak a teaceremóni­át, hanem a virágkötési módokat, sőt az ősi táncokat is elsajátítottuk. - Miért volt szükség a japán nyelvismeretre, hiszen angolul tudók szániára hirdették a pá­lyázatot? - A japán dolgozók általában nem tudnak angolul, csak a veze­tők. A nyelv segítségével egy ki­csit a japán gondolkodást is meg­ismerhettük. A tanfolyamon egy udvarias nyelvi változatot sajátítottunk el, kb. nyolcszáz szó segítségével. Az utca emberét persze alig értettük meg, hiszen ott egy köznyelvi vál­tozatra lett volna szükség. A ne­hézségeket az is fokozta, hogy a japán igének többféle alakja van. Ezt az „irodalmi" változatot azonban tisztességgel belénksúly­kolták táblázatokkal, videóval, a könyvekről, kazettákról nem is be­voltak, semmit sem titkoltak elő­lünk. Talán ez az időszak volt a leghasznosabb. Természetesen úgy éreztük, még több időre lett volna szükségünk. Mégis öröm volt látni, hogyan készülnek majd az esztergomi Suzukik. - Mint a Suzuki-színek sza­kértőjét kérdezem, milyen ecse­tet fognak használni? - Tudom, hogy ez csak ugratás. Ahhoz, hogy a kocsik színe fé­nyes, ragyogó és egyöntetű legyen és a nyugatiakkal is össze lehessen hasonlítani, először az acélfelüle­tet korrózióvédő foszfátréteggel vonjuk be, amely a következő ré­teg tapadását is segíti. Ezután „vizes" festék alapozás­ra, majd oldószeres közbenső fes­tésre kerül sor, aztán a fedőfestés következik. Az ezüstmetál esetén a közbenső festés után fémfestéket - metál színt - is kap az autó, majd rögtön ráviszik a védőlakkot. Minden festést beégetés követ, 160-180 fokon. A festék így kike­ményítve tartósabb lesz, mint ha a levegőn száradna. A fizikai munkában is helyt kel­lett állnunk; három napig az autó­Suzukiék vendége voltam Nyilatkozik: dr. Némethy József,, a Suzuki-színek szakértője szelve. Minden reggel tesztet írtunk az előző nap tanultakból. E hat hetet egyébként a Yokohama Kenshu Center-ben töltöttük. Ezután Ha­mamatsuba, a Suzuki-gyárhoz ke­rültünk. Ott az autógyártásból kaptunk elméleti és gyakorlati képzést. Ta­pasztalhattuk, hogy a minőség és az időben való szállítás egyaránt a japán ercnyek közé tartozik. Meglepődve láttuk, hogy a gyárban nincs raktározás, az alkat­részeket két-három óránként hoz­zák. Ha a szállító netán mégsem szállítaná időben az alkatrészeket, a konkurencia kapva kapna az al­kalmon. A gyors és fegyelmezett munkát a főkompjúter irányítja, amely össze van kötve az alközpontok­kal. Remélhetőleg nálunk sem lesz gond, hiszen a szalagok itt lassabban fognak járni, cs csak egyfajta kocsit gyártunk... Igaz, azt három színben: fehérben, pi­rosban és ezüst métáiban. Később természetesen más színekben is. Hamamatsuban mindenki a sa­ját szakterületére került. A japá­nok mindenben a segítségünkre összeszerelő sorokban dolgoz­tunk. Meg kell mondanon, nem esett nehezünkre. Úgy gondoltuk, ezt odahaza is meg tudjuk csinálni, feltéve ha az alkatrészek is kellő időben és minőségben érkeznek. Persze csak akkor, ha itt is min­denki olyan szívvel-lélekkel dol­gozik, mint ott . - Úgy hírlik, a japánok élet­fogytiglan dolgoznak egy válla­latnál... - Ott valóban fehér holló a mun­kahely-változtatás. A dolgozót persze meg is becsülik. Az éven­kéti fizetésemelésre biztosan szá­míthat, sőt az egyszeri nagyobb juttatás is természetes, ami akár többhavi bér is lehet... Egy adott szakmában úgyszintén hamar előre lehet jutni. A vállalathoz való hűség persze azt jelenti, hogy a munka az első, s csak azután kö­vetkezik a család. Ezt a rendszert nálunk bizonyára nehezen lehet bevezetni... S még egy érdekességet is meg kell említenem: a rotációt. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók időnként más-más munkahelyre kerülhet­nek, s ez a vezetőkre szintén vo­natkozik. - És milyenek a japán hétköz­napok? - Meglepő, hogy minden négy­zetmétert kihasználnak: ház ház hátán áll. A lakások meglepően ki­csinyek, még a mi fogalmaink sze­rint is. A lakásszerzés ott is nagy gond. Az élet elég drága, bár sokat ke­resnek. A több emeletes autópálya, a harmadik emeletről induló vo­nat, a szuperexpressz mind-mind lenyűgöző. A buddhista és a sinto­ista templomok aranyozott szob­rai, díszítései, szintén lebilincselő­ek voltak. A legigazibb japán vonás mégis a nyugalom, a megfontoltság. Ta­lán a csapatszellemnek is köszön­hető az a fegyelem és tisztaság, amely leginkább hiányzik ná­lunk... Sebő József Némethy úr ismerkedik egy Suzuki-gyártmánnyal

Next

/
Thumbnails
Contents