Esztergom és Vidéke, 1991
1991-10-31 / 40. szám
2: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Némethy úr egy szaké-gyár vezetőjét ajándékozza meg némi aprósággal. (Az ajándékozás japánban íratlan szabály, még ha jelképes is.) Nemrég tért vissza Japánból a leendő Suzuki-gyár szakembereinek első csoportja. Közéjük tartozott dr. Némethy József a festőüzem osztályvezető-helyettese, vagy ahogy a japánok mondták: asszistent menedzsere. - Milyen előzmények után került sor az utazásra? - Június elsejétől vagyok a Magyar Suzuki RT alkalmazottja. Erre többszöri elbeszélgetés után került sor. Egyébként korróziós szakmérnök vagyok. A három hónapos tanulmányútra június 29-én indultunk, összesen tizen, mind mérnökök. Mi voltunk a kísérleti alanyok. Először egy hathetes nyelvtanfolyamon vettünk részt. Délelőttönként nyelvórákra, délutánonként gyárlátogatásokra, vagy előadásokra került sor. Megismerhettük a japán történelmet, a hagyományokat és az ipar fejlődését napjainkig. Szabad időnkben pedig nemcsak a teaceremóniát, hanem a virágkötési módokat, sőt az ősi táncokat is elsajátítottuk. - Miért volt szükség a japán nyelvismeretre, hiszen angolul tudók szániára hirdették a pályázatot? - A japán dolgozók általában nem tudnak angolul, csak a vezetők. A nyelv segítségével egy kicsit a japán gondolkodást is megismerhettük. A tanfolyamon egy udvarias nyelvi változatot sajátítottunk el, kb. nyolcszáz szó segítségével. Az utca emberét persze alig értettük meg, hiszen ott egy köznyelvi változatra lett volna szükség. A nehézségeket az is fokozta, hogy a japán igének többféle alakja van. Ezt az „irodalmi" változatot azonban tisztességgel belénksúlykolták táblázatokkal, videóval, a könyvekről, kazettákról nem is bevoltak, semmit sem titkoltak előlünk. Talán ez az időszak volt a leghasznosabb. Természetesen úgy éreztük, még több időre lett volna szükségünk. Mégis öröm volt látni, hogyan készülnek majd az esztergomi Suzukik. - Mint a Suzuki-színek szakértőjét kérdezem, milyen ecsetet fognak használni? - Tudom, hogy ez csak ugratás. Ahhoz, hogy a kocsik színe fényes, ragyogó és egyöntetű legyen és a nyugatiakkal is össze lehessen hasonlítani, először az acélfelületet korrózióvédő foszfátréteggel vonjuk be, amely a következő réteg tapadását is segíti. Ezután „vizes" festék alapozásra, majd oldószeres közbenső festésre kerül sor, aztán a fedőfestés következik. Az ezüstmetál esetén a közbenső festés után fémfestéket - metál színt - is kap az autó, majd rögtön ráviszik a védőlakkot. Minden festést beégetés követ, 160-180 fokon. A festék így kikeményítve tartósabb lesz, mint ha a levegőn száradna. A fizikai munkában is helyt kellett állnunk; három napig az autóSuzukiék vendége voltam Nyilatkozik: dr. Némethy József,, a Suzuki-színek szakértője szelve. Minden reggel tesztet írtunk az előző nap tanultakból. E hat hetet egyébként a Yokohama Kenshu Center-ben töltöttük. Ezután Hamamatsuba, a Suzuki-gyárhoz kerültünk. Ott az autógyártásból kaptunk elméleti és gyakorlati képzést. Tapasztalhattuk, hogy a minőség és az időben való szállítás egyaránt a japán ercnyek közé tartozik. Meglepődve láttuk, hogy a gyárban nincs raktározás, az alkatrészeket két-három óránként hozzák. Ha a szállító netán mégsem szállítaná időben az alkatrészeket, a konkurencia kapva kapna az alkalmon. A gyors és fegyelmezett munkát a főkompjúter irányítja, amely össze van kötve az alközpontokkal. Remélhetőleg nálunk sem lesz gond, hiszen a szalagok itt lassabban fognak járni, cs csak egyfajta kocsit gyártunk... Igaz, azt három színben: fehérben, pirosban és ezüst métáiban. Később természetesen más színekben is. Hamamatsuban mindenki a saját szakterületére került. A japánok mindenben a segítségünkre összeszerelő sorokban dolgoztunk. Meg kell mondanon, nem esett nehezünkre. Úgy gondoltuk, ezt odahaza is meg tudjuk csinálni, feltéve ha az alkatrészek is kellő időben és minőségben érkeznek. Persze csak akkor, ha itt is mindenki olyan szívvel-lélekkel dolgozik, mint ott . - Úgy hírlik, a japánok életfogytiglan dolgoznak egy vállalatnál... - Ott valóban fehér holló a munkahely-változtatás. A dolgozót persze meg is becsülik. Az évenkéti fizetésemelésre biztosan számíthat, sőt az egyszeri nagyobb juttatás is természetes, ami akár többhavi bér is lehet... Egy adott szakmában úgyszintén hamar előre lehet jutni. A vállalathoz való hűség persze azt jelenti, hogy a munka az első, s csak azután következik a család. Ezt a rendszert nálunk bizonyára nehezen lehet bevezetni... S még egy érdekességet is meg kell említenem: a rotációt. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók időnként más-más munkahelyre kerülhetnek, s ez a vezetőkre szintén vonatkozik. - És milyenek a japán hétköznapok? - Meglepő, hogy minden négyzetmétert kihasználnak: ház ház hátán áll. A lakások meglepően kicsinyek, még a mi fogalmaink szerint is. A lakásszerzés ott is nagy gond. Az élet elég drága, bár sokat keresnek. A több emeletes autópálya, a harmadik emeletről induló vonat, a szuperexpressz mind-mind lenyűgöző. A buddhista és a sintoista templomok aranyozott szobrai, díszítései, szintén lebilincselőek voltak. A legigazibb japán vonás mégis a nyugalom, a megfontoltság. Talán a csapatszellemnek is köszönhető az a fegyelem és tisztaság, amely leginkább hiányzik nálunk... Sebő József Némethy úr ismerkedik egy Suzuki-gyártmánnyal