Esztergom és Vidéke, 1991
1991-02-08 / 5. szám
2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Azt álmodtam... ~ Hiszen annak még nagykő- „ hogy a képviselő-testület test- zségi rangja sincs! Hogy állhat az A Jégen vérvárost választ. Gumis Gyuri Esztergom mellé!-vágott vissza p : éppen Hamburgot javasolta, a kormányrúdnál lévő párt. - Ez mondván, ott jó pénzes bajorok nem jelent semmit, szobafestőik Hol a boldogsá g mostanában? - Igen, akiben van még játékra való élnek, meg feketén már amúgy is szívesen kölcsönadják ecsetjei- kérdezi a költő. Én a jégen, a város kedv s lendület, az a jégre, e boldogszállított nekik. Mellékesen ná- ket! jégpályáin véltem megtalálni. Mos- ság-tükörre megy - töltekezni. Erőt lünk éppúgy fölvirágozna a pity- A mérleg nyelvét jelentő párt tanság gyermekeimet tanítgatom a gyűjteni a másnapra, a munkára.-A pangtermesztés mint Schönék- képviselője, a leendő városi kol- kori használatára. S rá kellett jön- tükröt körülálló apák, nagymamák nél. dusbank kamatfelelőse a burgen- nöm, a jégpálya egy kis boldogság- számára pedig ilyentájt ez a fórum. Néhányan ugyan kételkedni landi Gelddorfot javasolta. A pa- sziget ebben az öbölháborúval, „á" Látnivaló, esemény is akad bőven, kezdtek- mintha Hamburg nem pírhamisításhoz ott van a legjobb és „bé" variációval, benzináremelés- ha nem is annyi, mint anno, a Duna Bajorországban lenne.-nem baj keményvíz, s még az FBI sem sel bombázott világban. jegén, Mátyás királlyá választásatette hozzá Gyuri földrajzból talál a nyomukra... Azt hihetnénk: a jégen csak az ap- kor. mindig megbuktam de valami Közben mi, felhevült polgárok rók, meg a kamaszok lelik örömüket. Se pár sorral néma jégpályafenní" g . F 5. De nem: meglett családapák is tova- tartók jövedelmét volt célom növeljóféle schillingjük van... is bekiáltottuk a magunkét a kar- siklana k ^ ^ KÖ Z P tük ö t_ n- J án ó ötletet kívánta m De itt az ellenzék lehurrogta zatról: egy MZP-s Tokiot, egy yenes mémök korc Soly afuta- adni, hogy mit tehetünk e vészterhes Pemzli Pal, elhíresült tajkep- SZCSP-s pedig New Yorkot har- mai fínom ldki kultúrát sejtetne k, világban, melyből az egyik kiutat a mázolóink egyike Luxusdorf sogott, s még én is karattyoltam hiszen ilyen kö nnyedén lendülni népi bölcsesség így fogalmazza mellett kardoskodott. - Ott mar valamit Rómáról... C5 £>k ajáték örömével lehet. meg: Segíts magadon, s az Isten is másfél képemet megvették, s A lázálom után néhány nappal Hogy is mondta Horátius? - Sza- megsegít! éhenkórász sorstársaim is re- azt hallottam, tényleg testvérvá- kítsd le minden perc virágát! Ne kér- B k . ménykedhetnek: legalább ennyit rost választunk... dezd mit hoz a holnap! a onyi ők is eladhatnak - három márkáért! Ellenzéki Elemér r < —I Csoda-szarvas HyfTTXTlT' A VfFT FTIT TTTIZ TTTí^VTTT AyfFRrf MuWMINELKULlEIVHbiEtM^D^ f . , . . . . ... . . . • •—^ íme megtortent a csoda! Es ismét venye. Ugyanis a vaddisznó is arLeendő egyesületünk nevében felajánljuk első szolgáltatásunkat: a szarvas tette. Tűzdelt gerince ol- csökkentést „hajtott végre" Ezentúl 1991. január 29-től március 19-ig, minden kedden délután fél 5 és fél 6 csóbb lett, mint bármely más házi combját 214, gerincét 195, nyakát között szarvas és nem szarvas jószágé: 220 134, oldalasát potom 104 forintért INGYENES forintért méri kilóját Brilla István az kínálja. Amíg a készlet tart. Hogy adóbevallási tanácsadást végzünk. Helye: Esztergom, B^jcsy-Zs. u. Úszófalu Széchenyi téri hal- és vad- meddig tart? Brilla István szerint ta4. (Szabadidő Központ) 102-es szoba boltjában. Bár ez itt nem a reklám vaszig biztosan. Mert utána, várhaHa szolgáltatásunkat igénybe kíváry a venni, kérjük hozza magával helye, mégis - épp e csoda folytán - tóan, a keménypénzűek felverik az a jövedelemigazolását és minden olyan bizonylatot, amelyről úgy gon- az t i s közöljük: a szarvascomb ezen- erdők csendjét. S az árat is. doUa szükségesek. túl 232, a nyak 139, az oldalas pedig Elvégre ez is a piachoz tartozik. A helyszínen segítséget nyújtunk, illetve ha igényli elvégezzük adó- H6 forintba kerül. De még tovább bevallásat. megyünk: úgy tűnik, vad-országban /ahr^ Munkanélküliek Egyesülete Letrehozo Bizottsaga már él a pia c kereslet-kínálat tör- ^ ' Telefon, tejlevegő... Ha már megindultak a reklamációk telefonügyben, folytathatom én is. A telefonról pedig a gondolatok messze vezetnek. Nem panaszkodhatom, időben kaptam telefont. Öt nappal újév előtt már meg is szólalt. Hanem a szerelő nem hozta be a készüléket a központi helyre, az előszobába, csak épp az utcai ablaknál volt hajlandó áthozni a zsinórt, a telefon így a konyhába került. A szobában - a fűtés miatt csukott ajtókon keresztül - ha szól a rádió vagy a televízió, persze nem hallom a hívást. De sebaj! Kárpótlásul a készülék programozható. Nem öt, egyetlen egy gombnyomás elegendő lenne, hogy beszélhessek. Ó, ülj diadalt, szent lustaság! Miért traktálnak olyasmivel, amire semmi szükségem nincs? Mert folytathatom. Távollétemben felmásztak a padlásomra, keresztül-kasul vezették a parabola-hálózatot, pedig egyáltalán nem kértem belőle. Nincs szükségem a díszes csomagolásra sem az öt szem rumosmeggyen. A díszes csomagolásból úgyis szemét lesz. Apropó, szemét! Közkoszosságunk reneszánszát éli. Mióta önkormányzatunk van, még utcaseprőink sincsenek! - gondolkodtam hangosan a minap. - Már sokkal régebben nincsenek utcaseprőink - reagált „X", aki történetesen városatya. Am „Y"azt állítja, hogy harmadnapja látott egy utcaseprőt a városközpontban. Azonban én nem hiszek neki, mert lassan már a Zöldház is elsüllyed a papírhulladékban. És az is felrémlik bennem, hogy híres Bibliotékánk falának a tövét már évek óta málasztja a vegetáció. Persze időnk még bőven van a változtatásra, elődeink sem támasztottak túl nagy igényt irányunkban. 1885. március 3-án írta lapunk, az Esztergom és Vidéke a témán meditálva: „Százötven év múlva talán másképp lesz. Egy köztisztasági alapítvány megkezdi működését..." Hát eszerint még nyugodtan várhatunk 44 évig! Ábrándozzunk csak történelmi múltunkról, s ne izgasson egyáltalán, hogy Esztergom tulajdonképpen csak egy koszos kisváros.Igaz erre a koszos kisvárosra nincs semmi szükségem, kiváltképp ötvenegynéhány kocsmájára, hiszen pálinkát a kismackóban is kaphatok - tej helyett. Ez is előfordult már velem. Tej nyilván azért nem kapható, mert túltermelés van belőle... Pedig jó volna, nagyon jó - a nagykereskedelmi monopóliumot letörendő is nagyon jó - közeli termelőtől tejet hozni, s akár üzletben árusítani, akár csarnokot vagy tejivót alapítani; nem ártana egy nívós, szolid, nem pénzes palikra spekuláló túróscsuszás étterem, az idegenforgalom miatt is... Már több helyen mozgolódnak az országban. Mi is megtehetnénk. Közeli termelőtől hozni a tejet, természetesen; a termelő is, a fogyasztó is jól járna, s a vállalkozó is hasznos dolgot művelne. Apropó, haszon! Kinek? Nekem, mindig csak nekem? Nem gondoljuk, hogy ez így nagyon unalmas? Persze, amíg a polgármesternek sem jut eszébe, hogy amit lehet azt nem mindig szabad, akkor kitől vegyen a polgár példát az önzetlenségre? Ne mindjárt az jusson eszünkbe, hogy mi jár nekünk, hanem mit tudunk adni embertársainknak! Egy vendéglős például elsősorban attól legyen boldog, hogy milyen jóízűen esznek a vendégei. Á többiek majd hozzáadatnak neki. A tejnél valami elemibb is hiányzik nekünk. A víz. Brunszkó elvtárs szökőkutat ígért a városközpontba. Hát ne legyenek nekünk szökő, csak csurgó kútjaink. Ne oly pazarok, mint Rómában, csak olyan puritánok, mint a protestáns Zürichben. Amilyen van is kettő: a Bazilika mellett, meg a parkolóban, az oroszlános; a városközponti nekem nem tetszik, mert a víz elmoszatolódik benne - egy jót se ihat belőle a tikkadt utazó. Kéne még a Széchenyi térre', a piacra, meg ahova tetszik. És még jó volna, legjobb volna... a tiszta levegő! Milyen furcsák is vagyunk, mi emberi faj! Ellátjuk magunkat fölösleges dolgokkal, ám a szükségesekről megfeletkezünk. Hát kizárólag arra tartjuk magunkat érdemesnek, hogy katalizátorai legyünk egy embertelen technikai civilizációnak?! Sz. M.
