Esztergom és Vidéke, 1991

1991-10-15 / 39. szám

5: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Képünkön a belvárosi temető főkapuja látható: kovácsoltvasból készült alkotás, mely kifinomult arány- és formaérzékről, átlagon felüli technikai készségről tanúskodik. Ugyanilyen szép munka a kiskapu és a hosszan elnyúló kerítés is, amely egyszeriben feltárta és besorolta az utcaképbe a temető síremlékét. A figyelmes járókelő városunkban másfelé is örömmel ismer rá a kovácsmester kezemunkájára. így például a Gran Tours Utazási Iroda bejáratának és ablakainak szecessziós stílusú védőrácsain, a Szolgáltató Ház térlezáró kerítésén, kapudíszein és díszkútján is. Ez az igényes mestermunka formálta a Vízművek Molnár-sori irodaházának ablakrácsait, a Medicor és a Technika Háza felirati tábláit, továbbá az Expressz Utazási Iroda, a Victória üzletház és számos más üzlet védőrácsait. De városunk legnagyobb és leghíresebb belső termében, a Bazilikában is ott van míves „kézjegye": a főoltár háromágú gyertyatartóját szintén ő, Horváth György lakatos-díszkovács alkotta meg. Esztergomi műhelyében, munka közben beszélgettem vele. - Hol és kitől tanulta e ritka mesterséget? - kérdeztem. - Apámnál kell kezdenem, aki 12 éves korában elszökött szüleitől, Pilisszentlélekről, hogy Esztergomban id. Ányistik József kovácsmestemél tanulja ki a szakmát Itt szabadult fel, de segédként magasabb nívójú műhelybe vágyott, így jutott el az un. kis-lévába, Fritz Ernő városi kovácshoz. 1927-32 között bejárta a Felvidéket, Csehországot, Morvaországot, Német- és Lengyelországot. Annyi pénzt keresett, hogy 23 évesen meg tudta venni a korábbi mestere műhelyét. Én ebbe a műhelybe beleszülettem. Lakásunkba csak a műhelyen keresztül lehetett ki- s bejárni, így ragadt rám a szakma minden fogása. Már akkor is önálló akartam lenni, segítséget nem fogadtam el. Apám többet akart belőlem, ezért beíratott az István gimnáziumba. Kitűnő közösségbe kerültem, csupa kiváló tanár - Székely Jenő, Medve Kálmán, dr. Sinka István, Kneiff Tibor, Asbóth Károly, Dévényi Iván - keze alá. A sporttal is gimnáziumi éveim alatt barátkoztam meg. Meszes Ferenc edző, majd patrónusunknak, az FTC-nek edzője, dr. Papp László sokat foglalkozott velem, emberileg és szakmailag is. Birkózóként Észak-Dunántúl bajnoka lettem, és az FTC országos ifjúsági versenyén második helyezett 67 kg-ban. A Testnevelési Főiskolára készültem, mikor fő támaszom, dr. Papp László 1956 után börtönbe került. így az én terveim is fuccsba hogy idén megkaptam a „népi iparművész" oklevelet. - Eddigi munkásságából milyen müveket emelne ki? - Mátraverebély-Szentkúton a XVIII. századi barokk templomban 6 méter széles, 3 méter magas térelzáró rácsot, kovácsolt perselyt, erkélykorlátot készítettem. Esztergomban, dr. Lékai bíboros idejében, templomi gyertyatartókat, a papi szeminárium számára nyílászárókat csináltam, továbbá a Főszékesegyházba néhány berendezési tárgyat, a Prímási palotában felújítási munkát végeztem. Franciaországban, a Ciffra Alapítvány részére fáklyatartókat, zárdakapukat, ajtóvasalásokat készítettem. íme a fogadtatás: Elismerésemet és köszönetemet fejezem ki Horváth György úrnak, az alapítvány részére végzett kiváló mesteri munkájáért, szeretettel - Ciffra György", - a világhírű művész sajátkezű írásával! AZ IPARMŰVÉSZ KOVÁCSMESTER mentek. A kovács szakmában, az apámnál letten érettségizett ipari tanuló. Vizsgát tettem, majd két év katonaság következett. Eközben Apám feladni kényszerült önállóságát, műhelyével együtt a Volán alkalmazásába lépett. Leszerelés után a Labor MIM-be vettek fel, először fizikai munkásnak, majd diszpécser lettem. Műszeripari technikumot végeztem el közben, esti tagozaton. Apám 1969-ben nyugdíjba vonult, így a műhelyében - másodállásban - én folytattam szakmáját. Miután a MIM-ben sokat tanultam, a forgácsolást, lemezalakítást, a galvanizálást is megismertem, továbbá saját műhelyemben lépcsők, kazánok, vasajtók, kapuk készítésével gyakorlatot szereztem, 1979-ben önálló iparos lettem. - A kovács mesterséget művészi rangra emelte. Mi ösztönözte erre? - Mindig is igényes voltam a munkámban. Tudatos művészi törekvéseim voltak, amelyeket önképzéssel, elméleti ismeretekkel erősítettem. 1988-tól kezdve mintegy 50, saját tervek alapján készült munkámat minősítette a Népi Iparművészeti Tanács. Ennek eredménye, Iparművészeti tárgyaimból rendszeresen szállítottam Belgiumba, Horn műkereskedőnek, majd németországi üzletekbe is. - Úgy tudom, a kovácsművészet országos fórumaiban is tevékenykedik. - Igen, 1990. május 20-án alapító tagja voltam a Magyarországi Kovácsmíves Céh elnevezésű szervezetnek, beválasztottak a 3 tagú legmagasabb szakmai zsűribe, az un. „látó mesterek" közé. Szakmai döntéseket hoz, művészi értékmérést végez ez a testület. Továbbá vállaltam, hogy érettségizett művészjelölteknek - bárhonnan az országból - szakmai képzést nyújtok. - Vállalkozik nemzetközi megmérettetésre is? - Ezév augusztusában az európai kovácsművészek találkozóján vettem részt, a morvaországi Helfstyn városában. Nyolc ország 132 művésze vetélkedett, kiállításra vitt termékkel, majd szakértők előtt kétórás gyakorlati bemutatóval. Eredményhirdetéskor a tíz kiemelt művész közé soroltak. Magyar kovács ilyet még nem értei! Díjazásom pedig három hónapos kurzus a Velencei Művészeti Egyetemen, 1992 tavaszán. - És ezekután „saját hazájában", Esztergomban mire készül? - Megrendelésem van a Prímáspince 3,5 x 6 méteres külső ajtórácsára, ugyanott ablakrácsokra és falikarokra. Úgy érzem, hogy művészetem hazai és nemzetközi elismerése után, erőm teljében, jelenlegi szakmai tudásom birtokában, nem szerénytelenség tőlem, ha szeretném megvalósítani dédelgetett álmom: a Vak Bottyán-ház udvart lezáró, nyitható vasrácsát megkovácsolni és beépíteni! Kötődésemet Esztergomhoz, szakmaszeretetemet, szakmai igényességemet ez fejezhetné ki leghívebben. - Lapunk örömmel fogadná, hogy elsőként közölhessen a tervrajzokból. Kívánom mindnyájunknak, hogy a régi Városházát új értékkel gazdagító művet mielőbb láthassuk, a valóságban is! (Pálos) Mátraverebély-szentkúti barokk templom térelzáró rácsa