Esztergom és Vidéke, 1991

1991-09-27 / 38. szám

5: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE e^'/si&sí eságjogairól írta naplóban az előző órában. A gondolkodás nyelve a német, de ími tudatosan mindig magyarul írt. A Blicket is magyarul írta, ha a szövege német is! A napló írása közben vált. Valami az eszébe jut, s a német helyett az utolsó gondolat már angolul fogalmazódik meg. De aki az eredeti naplót olvassa (nekem ehhez is volt szerencsém), talál bőven példát arra, hogy a franciát, a latint, a magyart variálja. Csolnokon ül be a helyi vendéglőbe, Sándor Móriczot, az ördöglovast keresi fel, hogy a szénbányászatról beszéljen vele. A kocsmában ül. „Gráf' mondja a sváb korcsmárosné, ki tudja, Kossuthnál olvasta: Ön a legnagyobb magyar. Egy pillanatra álljunk meg. Ez egy ilyen világ volt. Széchenyi többször is megfordult Esztergomban, a város, mint Gróf Széchenyi István, amikor kű forrásokat őriz, hanem azért is, a

z esztergomi érsek székhelye, az levelet írt a városnak, így kezdte a mert amikor a képviselőtestület a

rP

ay

ko

n királyok székvarosa megszólítást:,JJemes Esztergom felkérését megkaptam, hogy Szé- volt tontos szamara Besze Jánost szabad királyi város tanácsának chenyi születésének kétszázadik nem s

z5

rett

e' m

cf tu

a°™ erte

m' (gyönyörű szavunk - a szovjetet évfordulóján megemlékezzek ró- űe e" o

t JJ s

zeretem. Magyarorkicsit később találták ki) ésközön- la, esztergomi kapcsolatairól, kol- sz

:?

gba

n' a'u ségének " pában gondolkodott. Amikor a Amikor alkalmat kaptam arra, hogy a legnagyobb magyarról megemlékezzek, esztergomi kapcsolatairól, Esztergom és környéke ügyeiről beszéljek, azt hiszem, igazán akkor szolgálom az ügyet, ha konkrétumokról szólok. 1860-ban, Széchenyi István halála után, Esztergom szabad királyi város tanácsa a főteret, a piacot, legáim már másnap hozták az helytartótanácsban pozíciót vála Szentháromság teret az o nevére anyagokat, az 1845-ös levelet. Ez lalt, így írt: „hogy csekély szemékeresztelte át.Lehoztam a jegyző- nem sze

rvilizmus, hanem az intéz- lyemet a Tekintetes Rendek f^^ 'línE ^f^Sn mé

ny szeretet

e' értékének tudat

a" azon alkalommal olly szép hazafifelett, sajnos nem pontakozepen, Ha mi magunk nem yesszük k

o_ ^ bizahmma

l ^^ ^ ^ molyan magunkat, miért tenné ezt na

k tulajdonítom, hogy bennem más. A város, a megye múltja itt f|l;É;zéeM Elhangzott 1991. szeptember 19-én, Esztergom város képviselőtestüietének ülésén kicsit jobbra Széchenyi néz rám. Lassan harminc éve. Nem én tettem fel a képet, valamelyik elődöm, de ha magamat akarom dicsérni, nem vetettem le. Gróf Széchenyi István így 1950-től, de lehet, hogy már korábbi idők óta néz szembe az állampolgárokkal az esztergomi levéltárban. Itthon van ő Esztergomban 1848 ijesztő őszén: „1848. szeptember 5-én 4-5 óra kőzött délután gróf Széchenyi István Miniszter a Gőzhajó kiálló hídjáról a Dunába ugrott, de szerencsésen kifogták" írta orvosi naplójába Lőrinczy Rezső orvos. A kötet a város könyvvan a raktárainkban, ami megmaradt zivataros évszázadainkban. Megmaradt gróf Széchenyi István levele is. Beszéljünk Széchenyi Istvánról, az emberről. Tudom, sokan ismerik a magyar naplót - Mészüly szép fordítását. De arra kérem önöket, hogy a XIX. századi Széchenyit nézzék! Aki a naplójában németül örökítette meg azt, ami körülötte történt. Több nyelven beszélt - az oroszt leszámítva az összes világnyelvet. Aki veszi a fáradságot és TASUI MAGTAR KÖZLEKEDÉSI ÜGY tárában ma is megtalálható. Az elolvassa a Hitelt, a Világot és a időrendet átugorva, hadd mondjak Stádiumot, látja, hogy magyarul is valamit, visszaélve a meghívással: Esztergom vármegye és Esztergom város első intézménye a levéltár volt, amely most is őrzi Széchenyinek a leveleit. A levéltár tudományos intézmény, nem csak azért, mert pótolhatatlan értészebben tudott, mint a mai magyar értelmiségiek. S ha esztergomi példát keresek, ott van a naplóban: „1823. május 9. Welche sind die Briefe des Primas, an wen.„ Ül a napló előtt, gondolkodik, a magyar nemesség szabadKi:NDi;zí;sí:itiiL GROF SZÉCHÉNYI ISTvÁK. elég jószándékot, becsületet s szilárd akaratot tesznek fel mit nemes önérzettel vállalok is" A köz szolgálatáról szól itt Széchenyi. De bekerül a naplóba az ember is: Reggeli Esztergomban. Rossza a hangúlatom - innentől az én magyarításom: indiszponált vagyok. Leveleinek sorozatát őrizzük, amit hivatalos ügyekben a megyéhez, a városhoz írt, út-ügyektől, gőzhajótól kezdve szinte mindenről. A korábbiakban Esztergom helyszíne volt életének; 1860-ban, halála után - ha nem is elsőként, de nem is harmadikként - Esztergom város tanácsában - ehhez bátorság is kellett! - Előterjesztetett, hogy az elhunyt dicső emlékű Széchenyi István gróf emléke a szabad királyi városban is valamelly nyilvános térnek a legnagyobb honfi névé röli elnevezés által örökitendő volna..." S ha nem is elsőre, de a város főterét sikerült Széchenyiről elnevezni. Befejezésül, ha Esztergom és Széchenyi kapcsolatáról szóltam, idézem kolleganőmet, Vissi Zsuzsannát, aki nagyon sokat tett azért, hogy Esztergom XVIIIXIX. századi gazdaságtörténetét megismerjük. A legnagyobb magyarról írva, házasságai, szerelmei kapcsán megjegyzi, olyan ember volt, aki tudta, hogy hibái is vannak, lehetnek. Csak az az ember lehet igazán hiteles, aki tudja, rosszul i$ dönthetett, majd ezt végiggondolva elismeri ezt a tényt. A „legnagyobb magyartól" van mit tanulnunk! Ortutay András Felséges Haza! I 1OSS7.II álmaink s löbb mint félszázados szónoklatink után ugy latszik: elvégre .tennünk' is kellene valami nagyobbszerút már. hn a nemzetek sordbnl disztelenül kisndorilatni nem akarunk. Fajtánk csudálatosan lentartolla magát, dc most bizonyosan bukik, vagy hosszú sorvadásnak indul, ha — mielőtt késő volna — a meddő vitatkozások vágásihul kibontakozva a tények mezejére nem áll. Szebb jövendőnket a tett azonban még koránsem biztosilja —se korul ne csal-