Esztergom és Vidéke, 1991

1991-02-08 / 5. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Ismét benépesülnek az - ístállók? Járom a táti utcákat, sok helyen nem látok be a portára, mert a sváb stílusú építkezés, a zárt kapu, a magas kerítés zárja a szem elől a betekintés lehetőségét. Ahol viszont szabad a portára való „rálátás", nekem, az alföldön nőtt embernek, fura a háztáji rész. Nincs benne baromfiudvar, nincs istálló, sem magtár, de még sertésólat is nagyon-nagyon ritka helyen lehet felfedezni. Pedig Tát is jó mezőgazdasági vidéknek látszik. Évtizedekkel ezelőtt 5000 hektárnyi mezőgazdasági területet dolgozott meg, s élt belőle jól a szinte ugyanennyi létszámú községlakó. Jól megtermett a gabonaféle, a takarmány, s az istállókban ezren felül volt a számosállat. Most egy hónapokkal ezelőtti statisztikai adathalmazt tanulmányozok Tát nagyközség életéből. Egyes számadatok meghökkentenek. Például az olyan összehasonlító adat, hogy a községben mintegy 800 garázst számlálnak, tehén... semmi. Elnézést, nem az életszínvonal „garázsok szerinti" növekedése hökkent meg, hanem az: ennyire elurasodott volna a hajdan földműveléséről és állattenyésztéséről híres falu? Csak halkan kérdezem: jobb ez így, hogy a földművelő ember reggel az ABC-áruházban veszi meg a tejet, a zöldértben (maszeknál?) a paprikát, paradicsomot, gyümölcsöt? Pedig ott a tágas kert, a kihasználatlan udvar! Mennyi pénzt lehetne megtakarítani, s főleg nem kellene folytonfolyvást méltatlankodni a tej, a zöldség, a gyümölcs árának emelkedéséért, az élelmes maszek meggazdagodásáért. Falujárás közben aztán hallom, hogy új szelek kezdenek fújni a Dunamenti községben is. A szőlészet, gyümölcsészet visszaállítása már kezd „divatba" jönni. Jó néhány helyen a sertés hizlalásával is megpróbálkoztak. Csábító gondolattá vált a jószágtartás, mert szédületes iramban szaladt fel egy-két esztendő alatt a tőkehús és a húskészítmények ára. A kérdésre, hogy lesz-e annyi istálló a községben, mint amennyi most a gépkocsigarázs, hümmögtek-dünnyögtek a tátiak, de... nem mertek határozott nemet mondani... Magyarországi Romák Liberális Szervezete A szervezet 1991. január 23-án alakult meg. Célja, hogy a cigányságot összefogj a, és azt az utat jelölje ki számukra, amely a legmegfelelőbb, és a szebb jövőt hozza el részükre. Szervezetünk az egyesületi szabadság alapján, a Magyar Köztársaság Alkotmánya és törvényei, valamint a polgári és politikai jogok nemzetközi egységokmánya rendelkezésével összhangban kíván működni. Szervezetünknek minden cigány és nem cigány tagja lehet. Ez a szervezet minden hasonló szervezettel együtt akar működni, hogy a demokrácia elveit egymást segítve juttassuk érvényre. Szeretnénk az önkormányzat munkájából a ránk eső részt felvállalni, és azt a legjobb tudásunk szerint véghezvinni! Hangsúlyozni szeretnénk, hogy nem csak segélyekért, hanem a ránk eső munka részéért is sorba kívánunk állni! Kérem Esztergom város vezetőit, hogy munkánkat támogassák, hiszen célunk közös, mégpedig az, hogy társadalmunknak mindnyájan egyenrangú polgárai lehessünk: „Ne hagyjatok minket sárban elsüllyedni, hiszen, ha akartok még lehet mit kezdeni. Tudjuk, hogy nehéz innen kiemelni, de ha akartok: fel tudtok emelni!" Vadászi László az Esztergom Városi Cigányszövetség elnöke Tölgy, cser, szelídgesztenye Megnőtt a fa, dönti a fűrész, aprítják hasábokra, s indítják fűtésre, ipari feldolgozásra. Ez az erdő örök „körforgásának" rendje, meg az, hogy a vágtereken nyomban megtörténjék a pótlás, az ültetés. Erre az örök körforgásra gondoltak a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság pilismaróti erdészetének szakemberei, amikor csemetekertet, faiskolát létesítettek a vállalat keretein belül. Dömös és Pilismarót közt mintegy tíz hektárnyi területet jelöltek ki e célra. Az előtanulmányt siker koronázta, mert kitűnő magágyat készíthettek a facsemetéknek. Jelenleg a tíz hektáron főleg cser-, tölgycsemeték fázlódnak a februári hidegben, s várják, hogy a tavasz beálltával kezdődjék az erdőrészek betelepítése. Van az említett faiskolának érdekessége is. Az erdészek a szelídgesztenye meghonosításával próbálkoznak. Jelenleg úgy néz ki: eredményes lesz a kísérletük. Jókora területen kelt ki, fejlődik szépen a táj nem éppen legtipikusabb facsemetése. Tavasszal ebből is jelentős mennyiség kerül majd kiültetésre. Igénylő bőven akad a fácskákra, hiszen nem csak a pilismarótiak, de a környékbeliek és a távolabbi helységek lakói is kíváncsiak: vajon megragad-e ebben a talajban, s ha megragad, ha gyökeret ereszt, s megnő a fa, hoz-e gyümölcsöt és milyen lesz annak íze-zamata? A szakemberek máris állítják: van remény (bőséges élő példa is) a szelídgesztenye meghonosítására! Kívánjuk hát: hogy a marótiak minél több ilyen facsemetét termesszenek a környék kistermelőinek ellátására is! Hát nincs elég figyelmeztetés! A Dunamentén, a tavak mellett el-el haladva azt látom: gyermekekkel sikonkázó, szánkózó, korcsolyázó szülők egész hada veszi birtokába a folyó mellékágát, a tavakat, a csatornákat. Mondhatná valaki: így van ez rendjén a téli hónapokban. Igen ám, de a virtuskodók, a „merészebbek" oda is bemennek, ahol hajladozik a jégpáncél, bizonytalan a felület, sőt... még ki is van írva, hogy beljebb menni életveszélyes! S hogy mennyire csalóka az idén is a jégpáncél, arról nem egy tragikus kimenetelű hírt hallottunk-olvastunk már. Életekből szed vámot a felelőtlen, meggondolatlan téli sportolás. Mikor lesznek már elég óvatosak a felnőttek? S mikor óvják megfelelő módon gyermekeiket a jeges haláltól? Kertvárosban is kapható! Eddig, ha valaki néhány darab különböző méretű-formájú járdalapot szeretett volna vásárolni, mondjuk Esztergomból, Pilismarótról, Esztergom-Kertvárosból, legközelebb Süttőn kaphatta meg az árut. Ez pedig néhány darab, vagy néhány négyzetméternyi betonlap esetében azt jelentette: többe került az oda-vissza út, mint maga az áru. Ezt elkerülendő, határozott úgy az Esztergom és Vidéke ÁFÉSZ vezetősége, hogy könnyít a vásárlók helyzetén. Esztergom-Kertvárosban, a volt Zöldért-lerakat telephelyén (Retek u. 2.) minden, Süttőn gyártott járdalapból helyben kínál árut a vásárlóknak. Nagyobb megrendelést is elfogadnak. ; Rovatszerkesztő: Kiss József; L J BEMUTATKOZOM... Pilisszentléleken római katolikus családban születtem 1950-ben, 8 osztályig az iskolába is itt jártam, s mert falum száz százalékos szlovák település, az általános iskolában is volt szlovák nyelvoktatás 1963-ig, amikor is kötelezővé tették az orosz nyelvoktatást a szlovák helyett, de még azt is megtiltották, hogy a szünetben, s az utcán beszéljünk anyanyelvünkön. 1964-ben Ipari Szakmunkásképző Intézetbe kerültem, ahol lakatos szakmunkásbizonyítványt szereztem, de sokáig nem dolgoztam a szakmában, mivel nagyon gyengén fizettek. A MAHART-hoz szegődtem, 1970-'75 között matrózként jártam a Duna-menti országokat, láttam a különbséget a Nyugat és a mi életmódunk között. A csábításnál azonban erősebbnek bizonyult a Pilisek völgye, az én kis falum, mert mindig visszatértem ide. Itt nősültem, alapítottam családot, építkeztem és reménykedtem a boldog jövőben. Persze, közben katona is voltam Nagykanizsán, a harckocsizóknál. A politikai életben nem vettem részt, nem tudtam azonosulni a rendszer elveivel. A közéletbe való bekapcsolódásom 1985ben kezdődött, mikoris az '54-es választókerületben tanácstaggá választottak. Nehéz öt évet éltem át, mert bármit szerettem volna tenni választóim érdekében, mindig áttörhetetlen falba ütköztem. Hogy mégis maradtam választópolgáraim képviselője, ezt a Szentendrei Hagyományőrző Egyesületnek köszönhetem (köszönhetem?). Ugyanis mi már akkor tervezgettük a jövőt Dragon Pállal és Rovnyai Imrével. Ezek kemény kisgazdák lettek, hiszen Dragon szentendrei lakásán alakult meg a kisgazdapárt, és - ha jól tudom -, az MDF is. Én maradtam független, mert elegem volt az akkori párt politikájából. Sajnos, balsejtelmem valóra vált, mert egy pártból több párt lett és országunk pártharcok színterévé vált. Hol vannak már a régi álmok, a szép ígéretek? Mi megválasztottuk a szabad Parlamentet - ő beletaposott minket a sárba. Megalakultak az önkormányzatok, a Tisztelt Ház viszont önkormányzat-ellenes politikát folytat. Ezzel az önkormányzatok két malomkő között őrlődnek: kormány - választók. Sajnos, a szép álmokból a demokráciában igen kevés valósult meg a nép számára. Talán csak a szólásszabadságot említhetném. De meddig? Hiszen üres gyomorral beszélni sem lehet. Szép dolog, hogy követjük a fejlett Nyugatot; de ne csak az ár- és adópolitikába, béreket is próbáljunk emelni, legalább a dél-afrikai bányászbérek fölé! Sajnos, akik tavaly még úgy gondolták, hogy rendezett körülmények közt élnek, azok ma a létminimum alatt tengődnek (például én). Szerintem ez is politikai pártjaink számlájára írható. Nem tagadom, mindig megrögzött ellenzéki voltam, mert azzá tettek. Most mit tegyek? Van egy kormánykoalíció és van ellenzék. De mind a mi zsebünk ellen játszik. Úgy döntöttem hát, hogy maradok továbbra is a bérből-fizetésből élők, vagy anélkül nyomorgó népréteg képviselője! Mit szeretnék elérni ebben a ciklusban? A falunak egészséges és bőséges vízellátást, folyamatos telekkiutalást, jó tévé vételi lehetőséget, elegendő munkahelyteremtést, a szennyvíz- és szemétszállítás megoldását, nemzetiségi oktatást az iskolában, a hagyományok felelevenítését, a közös szemlélet oly módon való megváltoztatását, hogy mosolygós, bizakodó, boldog embereket láthatnék itt, a Pilisek lábánál húzódó településen... Minczér Kálmán