Esztergom és Vidéke, 1991

1991-09-06 / 35. szám

5: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Előlapon: Az esztergomi Bazilika sziluettja előtt Szt. István király lovas alakja. - Az első magyar szent király, a keresztény magyar állam megszervezője Esztergomban született, élt és uralkodott. 1001-ben alapította az Esztergomi Érsekséget. Hátlapon: Az esztergomi Keresztény Múzeumban őrzőtt legrégibb magyar táblakép - a Báti oltárkép (XV.század) - jelenetének részlete. A képbe írt gótikus táblaképen Magyarország és Lengyelország patrónája: „Madonna a Kisdeddel" látható. Az emlékérmet az 1991. augusztus 16-i szentmise keretében adták át a Szentatyának. A bronzból öntött, majd utána kidolgozott emlékérem alkotója Nagy János, Szlovákiában élő magyar szobrászművész. A művészt Esztergomban kevesen ismerhetik. 15 éve már, hogy a szlovákiai hatóságokat - személyesen és levélben is - megkereste a Balassa múzeum igazgatója Nagy János kiállításának ügyében. Dr. Horváth István régész, igazgató mind a mai napig még választ sem kapott! Természetesen, az alkotó művészt is köszönthettük Esztergomban, augusztus 16-án. A nagy esemény sodrában, a sok program között is időt szakított arra, hogy beszélgessünk, és hogy válaszoljon az ót és alkotásait érintő kérdéseinkre. - A Felvidéki magyarok sorsa kétszeresen nehéz volt az elmúlt, közel fél évszázad alatt. Hogy sikerült Önnek művészi pályára kerülnie? - Trianoni tragédiánk, hogy anyám zsolnai, apám komáromi eredete után én mégis Budapesten születtem. Ide menekültek 1921 után. Ám 1938-ban, a Felvidék visszakerülésekor, mi újra Komáromot választottuk, én akkor három éves gyermek voltam, lévén 35-ös születésű. Magyar iskolába jártam, a komáromi magyar gimnáziumban érettségiztem 1953-ban. A tanításban igényes, kitűnő szellemű alma-materem volt (A gimnáziumi, jubileumi évkönyvben így emlékszik a diákévekre Nagy János:,Mennyi emlék, szerelem, szépség, fiatalság, kiállás, csüggedés! Életem oly fontos szakasza, mely irányt, mélységet és reménységet adott. Ösztöneimnek formát, tudatot, a dacból magatartást, a szeretetből humanizmust, a rajongásból népünk vállalását." ) Tudtuk, hogy az elűzött, kitelepített értelmiség helyét, tanulmányaink végeztével, nekünk kell átvennünk. Erre tanítottak kiváló tanárainkÉrettségi után - ha két év kihagyásával is, de végül - felvettek a pozsonyi képzőművészeti főiskolára. Ott tanultam a szobrász mesterséget, ott találkoztam a modern művészettel. Nagy élmény volt, mikor a tankönyvekből megismertem Hanry Moore alkotásait. A szobrász diploma megszerzését követően tanítottam a besztercebányai főiskolán, Komáromban, a Dunamenti Múzeumban néprajzos voltam, majd a nyitrai főiskolán oktattam. Utána, magyarságom megvallása miatt, Komáromot elhagyni kényszerültem, Helembára kerültem... - Ezek alatt az évek alatt • költözködések, vándorlások ellenére is tragédiákat, népünk XX. századi tragédiáit: a két világháborút, a szétszaggatást, Trianont és Párizst idézi. Erdélyi János népdalgyűjtő domborműve Nagykaposon látható. Kodály Zoltán bronzból készült portré szobra Galántán áll, zöld parkban, méltó környezetben. Galántai Kodálynapokra készült, azt örökíti. Ady-fej szobromat Fábry Zoltánnak adtam, szobájában őrizte. Láttam, hogy a megkeseredett Fábrynak ez adott lelkierőt öreg napjaira. Szerettem Fábryt. ó tisztelte Adyt. Tobb plakettem kimondottan szívemhez nőtt. Mindmind szellemi és nemzeti kötődést tükröz. Gróf Eszterházi János portréját a Rákóczi Szövetség pályázatára készítettem. Eddig leánya, Alice és Hites Kristóf bencés tanár - aki Amerikában magyar gimnáziumot alapított - kapta meg. Szenczi-Molnár Albert zsoltárfordító, nyelvész plakettje is megvan, ám a szobor még nem készülhetett el. VAROSUNK AJANDEKA II. JÁNOS PÁL PÁPÁNAK. Nagy János felvidéki szobrászművész alkotása rendkívül gazdag munka igazolta az Ön tehetségét. Utána néztem: kiállítások sorát tartja a Felvidéken és külföldön is; Pozsony 1961, 1962, 1965, 1971, 1972, 1973, Dunaszerdahely 1967, Köln 1971, Párizs 1973, Krakkó 1975, Lisszabon 1979 Kérem, szóljon néhány jellegzetes alkotásáról, ismertessen meg velük! - Valóban, egy riportban csakis kiragadott művekről szólhatok. Remélem, hogy meglesz majd az esztergomi kiállításom is! Nos, Gután áll a városalapítás-szobrom, ez az 1965-ös nagy dunai árvíz emlékműve.A csallóközi szfinksz szobrom, egy fekvő női alak, aminek gondolata: itt voltunk, itt vagyunk és itt maradunk! (Érdekessége, hogy ezt Dubcek elnök leplezte le). Dunaszerdahelyi mártír-szobrom, az égnek eredő darabjaival, az emberi Komáromban áll a három méteres Klapka György bronzszobor, aminek rekonstrukcióját én végeztem el, és került méltó helyére a városban. - Magyarországi kapcsolataira és itteni alkotásaira is kíváncsiak lennénk. Szólna ezekről is? - Közvetlenül 1968 után szabadabb volt a mozgás, így kerülhettem a hajdúböszörményi művésztelepre. Székelyhídi Ágoston művész-tanár most is a szellemi vezére. Támogatónk lett Horváth Balázs, az MDF ügyvezető alelnöke. Az összes, kisebbségben élő művészről nyilvántartást, számítógépes adatbankot készítenek, támogatni fognak bennünket. Hálás köszönetünk ezért! Mementó című szobrom a Hortobágyi Nemzeti Parkban áll. A nyolc méter magas, hegesztett vörösréz alkotás lezuhant, elpusztult vadlibát formáz. A modern kor környezeti pusztítása ellen szól. Átvitt értelemben a pusztuló népekre gondoltam. Esztergomban, a Királyi Vár falán látható Lepold Antal székeskáptalani kanonok bronz emléktáblája szintén az én alkotásom. Leleplezésekor fogadott Lékai bíboros, prímás úr, aki elősegítette művészetemet. További tervei voltak művészi foglalkoztatásommal kapcsolatosan, ám váratlan halála megakadályozta ezt. De ma is él bennem az eltökéltség további esztergomi alkotásokra. - Milyen változás érezhető a felvidéki magyar művészek körében? - Nemcsak nyugatra, de még Magyarországra se nagyon juthattunk el korábban kiállításainkkal, de otthon a csallóközi, mátyusföldi, a gömöri, a bodrogközi magyarok - mindig nagy számban látják alkotásainkat. Ez az egy örömünk volt! Talán most áttörhetjük a korlátokat. Két éve megalakult a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága, amelynek 60 tagja van, engem választottak elnöknek. Galériát működtetünk a komáromi színházban, ahol művészeti produktumainkat megvásárolhatják. Egyéb kellékeket is árusítunk. A színház előterében állandó kiállításunk látható. Eljutunk Budapestre, Pápára, és nagyon bízom abban, hogy Esztergomban is megismernek bennünket, felvidékieket. Utána igyekszünk kijutni a nyugat-európai, majd az amerikai magyarság körébe is. Közvetlen célom, hogy a trianoni határon kívül rekedt művészek köréből nagyszabású kiállítást rendezzünk Budapesten, a Várban. Ehhez bírjuk Székelyhídi Ágoston és Horváth Balázs támogatását. A magyarság fővárosában kívánunk közösen kiállítani, mert mi - határokon kívül rekedtek - mindig magyar művészek akarunk lenni! - Kívánom, hogy ez megvalósuljon; köszönöm a beszélgetést! Pálos Imre