Esztergom és Vidéke, 1991

1991-08-02 / 30. szám

7: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Órák óta ült a rakparton, bámulta a piszkosan hömpölygő folyót és szemben az épületek tarka tömegét. Miles Sucker ugyan nemigen tudta, mit lát, a kép megrekedt recehártyáján és semmiféle gondolatot nem ébresztett benne. Miles Sucker világa összeomlott, és nem érdekelte semmi más. Két napja nem volt odahaza. Fölhívta Peggyt és azt mondta, hogy azonnal el kellett utaznia. Olyan átlátszó hazugság volt, hogy Miles Sucker bizonyosra vette, Peggy azonnal tudni fog mindent, ha beadja neki. De ha így is volt, az asszony nem adta jelét, csak annyit felelt fáradt hangon: - Siess haza, Miles. Négy nap múlva lejár az utolsó határidő. Miles Sucker tudta, persze hogy tudta. Tudta, hogy olyan mélyre süllyedtek az adósságokba, amennyire csak lehet. Hónapokkal el vannak maradva a ház részleteivel, nem is beszélve a mosógépről, a hűtőládáról meg a színes tévéről - neki ugyan nem kellett az az ócska zajláda, de Peggy ragaszkodott hozzá, és akkor még Miles Sucker nem merte bevallani azt az új szenvedélyét, ami idáig jutatta. Olyan hirtelen tört rá, mint a váltóláz és körülbelül olyan reménytelen volt aztán szabadulni tőle. Ártatlanul keveredett bele, úgy háromnegyed éve egy kanmurin, ami történetesen fizetéSrfipra esett. Mindenét elvesztette az utolsó fillérig a kártyán. Az első leosztásnál tudta már, hogy ha nem áll mellé á szerencse, elveszett. A szerencse iftüg^ersze nem állt mellé; Miles Suckaf "olyan ember volt, aki sohasem nyer. Leszállt az este és a sötétséggel együtt elhalkult a város egyenetlen zsongása is. A szemközti parton kiabba. Kétségbeesése abból a hétköznapi tényből fakadt, hogy Miles Sucker egyre ritkában adott haza pénzt és egyre kevesebbet, ami jószerével arra alig volt elég, hogy egyik napról a másikra megéljenek, nemhogy az adósságaikat törleszthessék. Peggy nem mehetett dolgozni, mert ott volt a két kicsi, nagyszülők meg sehol a közelben, hogy segítettek volna. Később Peggy kitört, elhordta mindennek Miles-t, még később fenyegetőzni kezm < • \ Ili ; Péter Eastborougíi: iMíM^MxWemM g^úfl fények ritmikusan meg-megbotlottak a folyó szelíd hullámain. A napközien sem túlzottan forgalmas rakpart mégjobban elnéptelenedett. Halk, alattomos szél kerekedett és Miles Skicker megborzongott. Előző éjjel egy barátjánál aludt, de ma már nem akaródzott nála tölteni az éjszakát. Egyébként neki is tartozott. De hol volt olyan ember, akinek Miles Sucker ne tartozott volna? Peggy, amikor rájött férje szenvedélyért, először kétségbeesett és könyörgött, vegyen erőt magán, és hagyja dett, hogy otthagyja - de ezt maga sem gondolta komolyan. Hiszen szerették egymást. Végül Peggy teljesen apatikussá vált, és ez volt, ami Miles Suckert legjobban megviselte, jobban, mint a korábbi kiabálásai, veszekedései. Két hétig emberfeletti erőfeszítéssel tartotta távol magát a Feneketlen kocsmától, ahol a pókerpartik nap mint nap zajlottak. Egész betege lett a dolognak, elment az étvágya, álmatlanná vált - mígnem tegnapelőtt délután hagyta lábainak, hogy odakormányozzák és úgy itta be a dohányfüstölt kékes színű, kissé áporodott levegőt, mintha a legtisztább hegyi levegőt szippantaná. Úgy érezte, aznap nyerni fog. Nyernie kell! De megint vesztett. Mivel alig volt nála pénz, eljátszotta előre kétheti fizetését. Későre járhatott már, nem tudta az időt, mert óráját már rég feltette és elvesztette, de a zajokból sejtette, hogy legalább este tíz körül járhat. Szemből, a túlpartról a Szent Pál székesegyház toronyórájának ütései rapszodikusan értek el hozzá, ahogy a szél sodorta őket. Miles Sucker nem tudta, mit tegyen. Szitálni kezdett az eső, így behúzódott a híd alá. Az autók hangja innen alulról furcsa, ijesztő zúgássá erősödött, ahogy megreszkettették a vastraverzeket. A rakpart üresen és sötéten ásított. Fent a négyméteres kőfal fölött az úton is csak gyér fényt szórtak a ritka utcalámpák. Miles Sucker agyában körvonalazódni kezdett valami. Valami, ami már egy ideje benne motoszkált, csaknem engedte felszínre jutni. De most akkora volt elkeseredése és oly kilátástalan a helyzete, hogy hagyta nekiszabadulni gondolatait. Miért...? Hát olyan képtelenség...? (Folytatjuk) Az információszerzésnek egy egészen különös esete az, amelyben nem találjuk meg az információ forrását, az informátort. A „hír" nem egy másik élőlény szétsugárzott jeladásainak a vételével, vagy a hibás műszaki berendezések működését kísérő jellegzetes hangok észlelésével függ össze. De hát akkor honnan származik az információ? Mielőtt egy-két lehetséges választ bemutatnánk, nézzünk meg néhány esetet. A két világháború között egy katonai parancsnok háza előtt minden reggel megjelent a szolgálati kocsi, amely őt a laktanyába vitte. Egy alkalommal - amelyre a korábbiakban nem is volt példa - az ezredes nem vette igénybe a kocsit. - Kisétálok a vasútállomásra és majd vonattal megyek - mondta a gépkocsivezetőnek. A szolgálati gépkocsi azonnal indult vissza az állomáshelyére, mindennapi utasa nélkül. A városon áthaladva, az egyik mellékutcából megbokrosodott lovak eszeveszett vágtatással rohantak elő, a kocsin tehetetlenül ülő gazda képtelen volt a lovakat fékentartani. A lovak nekirohantak a gépkocsinak, a kocsi rúdja oldalról éppen úgy ütötte át az ablakot, hogy az ezredesnek - ha a szokott helyén ül - talán az életébe is kerülhetett volna ez a balszerencsés összeütközés. Nem szándékos cselekedetről volt szó. Mivel magyarázható ez az ösztönös magatartás, amely talán az ezredes életét mentette meg? Véletlen?... Dr. Press ing Lajos írta le a kővetkező esetet az Élet és Tudományban: „Leggyakrabban álmok formájában szoktak beszámolni a jövőbelátás eseteiről. Dr. B., egy fiatal fizikus felesége egy üzletember titkárnőjeként dolgozott. Azt álmodta, hogy a munkaadója karambolozott. Három nappal később csakugyan bekövetkezett, mégpedig úgy, hogy a baleset számos körülménye állítólag megegyezett az álom részleteivel". Egy másik eset szereplője Mark Twain amerikai író. Ifjú korában hajóinas volt, Henry nevű fivérével , a Pennsylvánia nevű gőzösön. Egy éjszaka Mark Twain azt álmodta, hogy fivére érckoporsóban holtan fekszik egy szalonban és fehér virágcsokrot tart a kezében, amelynek közepén egy szál vörös rózsa van. A gőzös másnap induk New Orleansba, de Mark Twaint A utolsó órában áthelyezték egy másik gőzösre. így a Pennsylvánián c^sakaz író testvére, Henry indult el. títk&bcn a Pennsylvánia kazánja felrijfrbftnt, sokan súlyosan sebesültek, többen belehaltak sérüléseikbe - így az író testvére is. Egy jótékonyságáról híres hölgy megsajnálta a szerencsétlenül járt fiatalembert, érckoporsót ha összehasonlítjuk az eredeti fametszetet az Apolló visszatérésének fényképeivel, szembetűnő hasonlóságot vehetünk észre! Nostradamus - egykori feljegyzések szerint - Anconában az utcán leborult egy Félix Peretti nevű fiatal ferencrendi szerzetes előtt, „ószentségét térdhajtással kell üdvözölnöm" mondta a meglepett járókelőknek. Peretti valóban V. Sixtus néven vonult be a pápaság történetébe! Ehhez hasonlóan Francesco Forgione, másnéven Pio atya két pápa trónrakerülését is megjövendölte. 1956-ban meglátogatta őt Roncalli bíboros. „Két év múlva Eminenciád az egyház feje lesz" - mondta a majdani XXIII. János pápának. Az élet különös Jelenségei (13) A látnoki képesség rejtélye Vett fteki és saját lakásán a szalonban ravatalozta!ta fel. Mark Twain a temetés dfltt érkezett. Testvére koporsóját éppen olyan környezetben találta, mint ahogy két nappal előtte álmában látta; a halott kezében virágcsokor volt és a csokor közepén a vörös rózsa. Veme „Utazás a Holdba" című regényének űrhajósai december 11-én indultak a Földről. Az Apolló-8 űrhajót december 22-én lőtték ki Cape Kennedyről, amely nincs messze attól a helytől, ahonnan Verne hősei indultak. Qk is hárman voltak, mint az Apd!ló-£ legénysége. Verne űrhajója 2ÜÍ80Ö mérföld/óra sebességgel haladt*" a valódi űrhajójé pedig 24200 merföld/óra volt. A regény hősei 25 mérföldre közelítették meg a Holdat, M Apolló-8 69 mérföldnyire volt a b01>%ó felszínétől. Mind a két űrhajó áCs&ndes-óceáhra érkezett vissza, és 1947/!/-ben találkozott az akkor még fiatal Karol Wojtylával. Amikor Pio atya megpillantotta őt, így szólt hozzá: Köszöntöm a Lengyelországból érkező jövendő pápát! Wojtyla 13. János Pál néven került a pápai trónra. A XX. század fizika eredményei figyelmeztetnek bennünket arra, hogy óvatosan kezeljük érzékszerveink híradását a környezetünkről. Biológiai korlátaink megakadályozzák, hogy közvetlen formában hiteles képet nyerjünk a tér és az idő szerkezetéről. Az újkori fizika furcsa ellentmondásai oldhatók fel, ha számításba vesszük, hogy nem létezik külön tér és külön idő, hanem csak ezek szétválaszthatatlan egysége. Miért nem jöttünk rá már korábban erre az alapvető temészeti tényre? Biológiai lényünk olyan, hogy egészen más szervek segítségével, eeészen más módon szerzünk tudomást a tér kiterjedéséről, mint az időről. Ezek a temeszetben szétválaszthatatlan dimenziók érzékszerveinkben szétválnak, különböző dolgokként fogjuk fel őket. Érzékelésünknek egy további fogyatékossága, hogy a bennünket körülvevő tér minden irányából áramolhat felénk információ, míg az időérzékelésünk csak a múlt és jelen felé nyitott, a jövő felé nem! Ha a tér és az idő egymástól elválaszthatatlan egységet képez, miért ne gondolhatnánk azt, hogy nemcsak a tér, hanem az idő is adott teljes kiterjedésében. Vagyis a különböző idejű események párhuzamosan adottak, s ezek szigorúan egymásutáni sorrendje a mi érzékelő képességünk fogyatékosságának a következménye. Éppen úgy, mint ahogy egy játékfilm minden részlete a vetítés előtt már egyidejűleg létezik a szalagon. Egy technikai trükk segítségével a néző számára felbontják ezt a párhuzamosságot, s így az egyes elemekből időrendben következő események lesznek Feltehetően vannak kivételes adottságú emberek, akik képesek az egyszerre létező múlt-jelen-jövő folyamatát korlátozás nélkül észlelni, mint ahogy mindannyian képesek vagyunk térben előre-hátra, minden irányba tájékozódni. Nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy létünk un. paradimenziós tartományai töltenek be közvetítő szerepet ebben az észlelésben. De nem zárható ki, hogy a létezés egész folyamata - a mikrokozmosztól makrokozmoszig - egyetemes rendezőelvek által meghatározott és így bizonyos kozmikus kísérőjelek, előjelek érzékelése felvillanthatja a jövő néhány rejtett képét! Bányai Vége