Esztergom és Vidéke, 1991

1991-08-02 / 30. szám

5: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ZENE (Folytatás az 1. oldalról) „Arra fel** írom, hogy jelezzem: hallgatható jó zene a városban. Nem kell ahhoz hívónek lenni, hogy vasárnapi nagymisén, egyházi ünnepen beüljünk a Bazilika valamelyik padjába - állítólag a kupola alatt, annak közelében a legelfogadhatóbb az akusztika - s élvezzük, hallgassuk Baróti Istvánnak és kórusának nem mindennapi párbeszédét a muzsika isteneivel. Ott kell lennünk a Városi Szinfonikusok Ferencestemplombeli Mozart Requiemjén, ahol Reményi Károly vállalja a gyónó és gyóntató szerepét, mikor elénk állítja a zeneirodalom egyik titkát. Kevesen vagyunk ilyenkor, „csak" zenehallgatók, rejtett misztérium-hívők. Miért, hogy Hunyadi Zoltán kórusát többen hallják fáradságosan összehozott utazásaikon, mint itt, Esztergomban, az anyavárosban? Hol vannak a MIM-kórus előadásainak plakátjai? Miért csak kevesek éhe a szférák szava, a haldokló Szabó Lőrinc utolsó imája: gyógyíts meg, Zene, te, Mindenségé, édes üteme a fajdalomnak, Varázsfuvola, varázsjáték, te, tündér mámora hitnek, reménynek... Jön a Gitárfesztivál. Találkozzunk! Rafael Balázs A GITÁRFESZTIVÁL PROGRAMJÁBÓL Esztergomban, a Szabadidő Központban: Ünnepi megnyitó augusztus 5-én, 10 órakor A gitárverseny 1. és 2. fordulója augusztus 6., 7., 9., 10-én 10-13 óra Koncertek augusztus 5., 6., 7., 8.,9.,10-én 19,30 órai kezdettel. Pilismaró ton, a Heckenast - villa kertjében: koncert augusztus 6-án, 19 óra Dömösön, a prépostság romjainál: koncert augusztus 7-én, 19 órakor. IN MEMÓRIÁM SZENDREY-KARPER LÁSZLÓ A sors különös kegyeként, közel 20 esztendőn át dolgozhattam együtt a nagy művész - az immáron égiek társaságából ránk tekintő Szendrey-Karper László - közvetlen munkatársaként az esztergomi fesztiválok előkészítésében és megvalósításában. E sokakkal együtt végzett munka eredményeiről és gondjairól többször is olvashattak az érdeklődők, ez alkalommal éppen ezért nem szokványos összefoglalás, a számadatok mutatta eredmények közreadásának szándékával írok e nagyszabású vállalkozásról. Itt és most, amikor lezárult egy művész életpályája, s egyben jubileumához érkezett a gitaristák nemzetközi találkozóinak sora, többröl és másról illik szólni. Elsőként talán arról, hogy a mi tájainkon e hangszert - már mint a klasszikus gitárt - az 1917-esT szovjetunióbeli kiátkozást követően, polgári instrumentumként határozták meg, s mint ilyet, szinte száműzték a konccrtpódiumokról. A paradicsomból való kiűzés okait nyilván nem a szorosan vett zeneművészetben kell keresnünk, hisz e többezer éves hangszer a XVI. századtól fontos szerepet játszott az udvari muzsikálásban. Kiváló zeneszerzők sora komponált műveket a hangszer virtuózai számára. Legjobb művelői pedig, Bakfark Bálinttól kezdve, ott voltak hangszerükkel mindenütt, ahol fel kellett lépni a zsarnokság ellen. Ebben a megkülönböztetett hátrányos helyzetben kezdte gitáros pályáját, jószerével társak nélkül, 1948-ban Szendrey-Karper László. Nehéz körülmények között, megfeszített munkával ért el az első, 1954-ben adott önálló koncertjéhez, amely nyilvánvalóan szerepet játszott abban, hogy tagja lehetett az 1955-ös varsói VIT-re utazó magyar művészcsoportnak. Az itt elnyert első díj, s a lengyel gitárművészet jeles képviselőjének, Józef Powrozniak professzornak kitűnő támogatása elindította ót a nemzetközi koncertpódiumok felé. A VIT-díj, s az 1956-ot követően sokasodó külföldi koncertek Európa, Ázsia, s az Újvilág gitáréletének, oktatási rendszerének megismerése törvényszerűen vezetett a pedagógia iránt fogékony Szendrey-Karper Lászlónál ahhoz, hogy mindent elkövessen a hazai gitároktatás megteremtéséért. Aki megpróbált már valami űjat meghonisítani, annak lehetnek tapasztalatai az ezzel járó gyötrelmekről. A tehetséggel, s a koncertsikerekkel párosult szorgalom végül meghozta gyümölcsét: 1961-ben a Bartók Béla Zenei Szakiskola tanáraként hozzá láthatott a hazai gitároktatás alapjainak megteremtéséhez. Miközben kidolgozta a tananyagot, az oktatás módszertanát, gondolatban már távolabb tekintett. A konzervatóriumi oktatás beindítása csak első lépése volt a nagy célnak a hazai tanár-, majd művészképzés megteremtésének. Az iskola-rendszerű gitároktatás bevezetésével szinte egy időben, még 1962-ben, felkereste a szívéhez oly közelálló Esztergomot, s felvetette egy hazai és külföldi gitárosokat egyaránt vonzó fesztivál megszervezésének gondolatát. Az akkori vezető testületek támogatták ugyan az elképzelést, mégis tíz esztendőt kellett várnia a felvetett idea megvalósításáig. Közben megkezdte működését a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Tagozatán az ő vezetésével létrehozott tanszék, s kikerültek az ALMA MATER-ből az első, Magyarországon végzett diplomás gitártanárok. A milleneumára készülő Esztergom mecénási ambíciói, a kedvező személyi adottságok, s a helsinki konferenciára készülő politikai nyitás meghozta a nagy terv megvalósulását. Egy esztendei előkészítő munka nyomán, 1973. augusztusában, közel 80 fő részvételével nyílt meg az első Esztergomi Nemzetközi Gitárfesztivál Szeminárium. A cél és a program kiérlelten egyszerű és világos volt. A meghívott világhírű előadóművészek koncertjein tanulhattak tőlük és egymástól a gitárosok Az érdeklődök képet alkothattak maguknak arról, miként működik a gitárélet és- oktatás a világon. Farkas Ferenc űj gitárzenekari művel (Citharoedia Strigonienses) ajándékozta meg a zeneirodalmat, s Esztergomot. A közös muzsikálás, és a kezdettől fogva korlátozatlan társalgás lehetővé tette a Kelet-európai országok fiataljainak a Nyugatról érkezőkkel való eszmecseréjét. Akkoriban, a nyugati sajtóban, a szellemi vasfüggöny lerombolásához vezető űt fontos állomásaként értékelték e Fesztivált. A koncertsorozatnak volt még két nagyon fontos feladata: egyrészt nemzetközi közönség elé léphettek a fiatal magyar gitaristák, így megmérhették tudásukat, másrészt pedig megkezdődött a gitárhangversenyek közönségének szinte a semmiből való tudatos létrehozása. Esztergom neve minden számottevő zenei kiadványba bekerült, milliók hallgathatták - a BBC és a Berliner Rundfunk adásainak köszönhetően az itteni hangversenyeket. Végre a harmadik fesztivál a mi hazai viszonyaink között is áttörést jelentett: az eddig agyonhallgatott rendezvényre felfigyelt a magyar sajtó, rádió és televizió is, melynek nyomában koncertek sorát igényelték szerte az országban. Eljött Havannából az ünnepelt Leo Brouwer, s az ez alkalomra komponált zenetörténeti jelentőségű művével, „Az ezer hűrű város~-sal, - melyet maga tanított be és vezényelt a bazilikában - nemcsak pompás zenei élményt, hanem új, világszerte megismert titulust adott Esztergom városának! 1977-től megjelentek a mesterkurzusok és gitárversenyek. Ebben Heitor Villa Lobos centenáriuma is helyet kapott, mely alkalomból személyesen megjelent a „brazíliai Bartók Béládként emlegetett nagy brazil zeneszerző özvegye is. Ezt követően Johann Kaspar Mertz, az osztrák-magyar származású jeles komponista műveinek interpretálása adott feladatott a legjobb fiatal gitárosoknak A hangszeres verseny mellett megjelentek a zeneszerzői versenyek is. Az elmúlt fesztiválok alkalmával meghirdetett versenyek nyomán többszáz pedagógiai célú zenemű született duóra, trióra, kamarazenekarra. A zárókoncertekre írt jeles alkotások sorából is kiemelkedik a tíz ország zeneszerzői által 1987-ben komponált és Farkas Ferenc által egységesített Békeoratórium. Esztergom e hatalmas zenei vállalkozás révén beírta magát a gitárművészet aranykönyvébe! Idejött tanulni a fiatalok színe-java, megfordult itt szinte mindenki, aki számít az elmúlt két évtizedben. Esztergom példáján jöttek létre a havannai, a Tychy-i, a Volos-i fesztiválok és sorolhatnánk tovább a többieket. A világsiker felé innen indult el a görög Costas Costsiolis, az orosz Alexander Frauchi, vagy a kubai Joaquin Clerch, hogycsak néhányat említsünk a legkiválóbbak közül. Számtalan írás jelent meg külföldön, melyek közül kiemelendő Fred Seeger: Gitarre Geschichte(n) eines Instrumentes című, 1986-ban megjelent könyve, amely jelentós teret szentel az esztergomi fesztiválnak. Karnyújtásnyira került a művészképzés beindulása a Zeneakadémián. Változatos, gazdag programmal megkezdődött a felkészülés a X. Jubileumi Fesztiválra. Ekkor jött a tragikus hír: 59 évesen, 1991. február 12-én elhunyt Szendrey- Karper László kétszeres Liszt-díjas érdemes művész, aki Ágai Karolával együtt lelke volt a fesztiválnak. Művészpályája, annak beteljesülése előtt megszakadt. A Fesztivál elárvult. Eddig úgy volt, hogy minden fesztiválon megfogalmazódott a soronkövetkező gondolat magva. A megkezdett munkát folytatni kell. SzendreyKarper László iránti tiszteletünk arra kötelez, hogy folytassuk nemes hagyományát! Dr. Bárdos István