Esztergom és Vidéke, 1991

1991-07-05 / 26. szám

6: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE KÖHÖGÉSRE A bojtorján (Arctium minus) „köhögésrű" volt jó - „apám a Szamár-hegyen szedte, csak ott lehetett találni, a Prímás szőleje fölött" (N.J.-né). -, köhögés ellen még: hársfa, borsmenta, borsikafű, kakukkfű, zsályafőzete is hasznos. Az „agáca"- és bodzavirág fözetét szintén köhögés ellen itták, továbbá „pipacs szirmát összetörni, megfőzni teának - köhögésre" (N.J.-né). A bodzabogyó (gyalog bodza) lekvárját magas vérnyomásra és „szíyrű" tartották hatásosnak. (A fokhagyma vérnyomást csökkentő hatását is ismerték.) Nem kimondottan gyógyító hatásáról ismerjük a vöröshagymát, diót és mákot - azonban a népi tapasztalat bizonyítva érzi e növények gyógyerejét is, illetve a mák esetében régen felismerte annak bódító, nyugtató, altató hatását. „A mákhaj koronája volt a legerősebb - mákhajat főztek a gyereknek, megfőzték, mégegyszer átforralták, cukorral - még másnap is aludt a Katus!" (N.J.-né). „A vöröshagyma sárga burka, levele - ennek főzete a köhögésrű jó" (K.F.-né). „A vöröshagyma tisztítja a tüdőt" Gy.M.-né: vöröshagymaszószt ettek a tüdőbetegségre. Régebbi kiadású gyógynövénykönyv hátsó lapján kézzel írott receptet találtam vöröshagyma alkalmazására (in: Rápóti-Romváry: Gyógyító növények, 1. kiad.): Vöröshagyma. „fül fájás ellen" „Vöröshagymát megreszelni, aztán finom ruhán át szűrni. Egy evőkanalat át melegíteni és abban a vöröshagymáiéból teni, hogy meg melegedjen. Aztán csepegtetőbe szívni és a fájó fülbe felnőtnek 3- gyermeknek 2 csépét csepentünk. Ha észrevesszük, hogy job akor 10-20 perc múlva 5 csepet ezt két nap 10 csepre felviszük" (K.I.-né). A dió belső csontos rekeszeit megfőzték teának - köhögés ellen: és "jó közérzetet biztosít" vélték - így például Erős Sándor. Esetleg vöröshagyma külső, száraz levelével összefőzve is hatásos volt a köhögésre (M.K.-né). A diólevélfőzethez hasonlóan jó hatású volt a fejbőrre, hajra a vadgesztenyelevél főzete is: barnította a hajat, a fejbőrnek is használt (S.F.). A csalán közismert és széles körben alkalmazott orvosság volt sok bajra. Teája jó a szívre, értágító, vízhajtó, gyomorfájást enyhíti, szamár köhögést Népi orvoslás Szentgyőrgymezoa (It) Szintén fülfájásra használták a „kamillatörkőt": a meleg kamillatöreket a fül mögötti csontra tették (Gy.M.-né). Előbb említettem a dió felhasználását is. A dió minden részét alkalmazták gyógyításra: levelét, ill. főzetét vérnyomásra, vértisztítónak, a fejbőrre is gyógyító hatással volt, a barna haj ebben mosva szép árnyalatot nyert - a diólevéltea állítólag az ekcémát is elmulasztotta: „ha ittam a teáját, elmúlt az ekcéma" (KJ.-né). A kipattogzott arcbőrt is mosták vele. A diólevél főzete ugyanúgy, mint a dió zöld burkának főzete (száraz dióbarka főzete is), használt hasmenés ellen. De diólevelet dugtak a szalmazsákba férgek ellen. gyógyítja, jó a vesére, epére. "Csóványgyökeret megfőzni, fáradt lábakat beletenni (a főzetbe)" tanácsolja Gyurán Mihályné. "Csóvánnyal veregesd a lábad!" tót asszony mondta a vejének, amikor annak fájt a lába. Csupa seb lett, de aztán jobban lett" (Gy.M.-né). A csalánfőzeléket kevesen ízlelték meg, csak tudni vélik: "A 14-es háború után ettek csóványfőzeléket sokan" (N.J.-né) - a szegényebbek, teszik hozzá. A gyümölcs-, ill. zöldségfélék közül a galagonya virágját, gyümölcsét teának megfőzve nyugtatónak, szíverősítőnek itták. A birsalmát nyersen vagy sülve "hasmenésrű" ették. Az aszalt szilvát sebre tették. "Hasmenésre: lósóska gyökerét vörösborban megfőzni - meginni" (N.J.né). A borókabogyó, feketeretek, cukorrépa, sárgarépa mind az epebántalmak ellen volt hivatott használni - valamint a katáng kóró teája és a 10 napig borba áztatott fecskefű - leszűrik, majd megisszák (K.I.-né) A következő receptet a már említett könyvben, kézírásos bejegyzésként találtam (szó szerinti idézet): FEKETERETEK megreszelve, cukorTal "Epe ellen" "szép, gömbölyű, közepes fekete retket megpucolunk, le reszeljük a torma reszelőn, a reszelt retket egy evőkanál cukorral megszórjuk 2 órát ál és leszűrjük aztán 10 csepet meg iszunk belőle ezt ismételjük 20 percenként míg a baj elmúlt (K.I.-né)." "Cukorrépát kell enni az epére, de jó a sárgarépa is Gy.M.-né)." Boróka - epére "Nekem sokat fájt az epém. Az erdőbe jártam dolgozni. A hajolástól rosszul lettem. Az epére, mondta valaki, jó a borovicska (boróka). Rosszul voltam, leültem az erdőben egy bokor alá, hát később vettem észre, hogy éppen boróka volt, még nem volt megérve, zöld volt. összerágtam néhány bogyót, jobban lettem tőle" - meséli Gyurán Mihályné. Borókabogyó pálinkában, epére: "Pálinkába kell tenni a borókabogyót, 8 nap után minden reggel egy stampedlivel, epére" (Gy.M.-né"). Tisovszki Zsuzsanna A nyolcvanas évek elején a sajtó többször foglalkozott egy putnoki asszony; Keletiné Vécsei Jolán „halottlátó" képességével. Sajnos az ismertetések többnyire lejárató, leleplező szándékúak voltak, és nem igen járultak hozzá, hogy az olvasó, a rádióhallgató előtt világossá váljon, hogy mi is a lényege ennek a jelenségnek. A „halottlátót" olyan személyek keresték fel, akik elhunyt hozzátartozóikról szerettek volna valamit megtudni. Elhunyt hozzánktartozóinkról, barátainkról számtalan emléket, képet, hangot, helyzetet, hangulatot, szokást tárolunk önmagunkban. Nemcsak azoknak az információknak vagyunk a birtokában, amelyeket az ébertudatunk csatornáin szereztünk, hanem ott szunnyadnak bennünk azok az információk is, amelyekhez telepatikus úton jutottunk. Ezt az információt akarva-nem akarva visszük magunkkal, s azt akaratunk ellenére is szétsugározzuk. A „halottlátó" olyan ritka képességekkel rendelkezik, amelynek segítségévei a magunkkal hozott információ egy töredékét felfogja és nekünk visszaadja. Az esetek nagy többségében a tájékoztatás az érdeklődő emlékanyagára, tudatalatti információira épül. Ezért lehetséges, hogy a „halottlátó" felvilágosítást tud adni a halál körülményeiről akkor is, ha azok nem tisztázottak, vagy éppenséggel bűntény következtében a holtest helye is ismeretlen. Az agonizáló áldozat hozzátartozóihoz küldött, telepatikusan továbbított utolsó üzenetében képes mindent „elmondani". A hozzátartozók ezt az utolsó jeladást bár „fogják", rögzítik, de talán soha nem kerül ez az információ a tudati szférába. Itt vállal közvetítő szerepet a „halottlátó", aki képes ezt a mélyen fekvő, tárolt információt felszínre hozni, a tudati szférába felvezetni. Kevésbé sejtelmes, de igen szemléletes példáját meséli el C. G. Jung a „hozott anyagból" készített információnak. „...A feleségem egyik barátnőjének az esküvőjén történt. A menyasszony és a családja tökéletesen ismeretlenek voltak előttem. Étkezés közben egy középkorú úr ült velem szemben, szép amit elmesélt! De hiszen ezt magam ötlöttemki! Legnagyobb rémületemre kiderült, hogy asztaltársam történetét mondtam el minden részletével egyetemben." Néhány éves házasok voltunk. Egy bemutatkozó látogatás adósságát törlesztettük feleségem egyik barátnőjénél. A barátnő egyedül élt a szüleivel. Édesanyjáról tudott dolog volt, hogy járatos a kártyavetésben. Megkértük az idős hölgyet, vessen nekünk kártyát. Magam is nagyon kíváncsi voltam a műveletre, ezt megelőzően még Az élei különös jelenségei (U.) Információ - „hozott anyagból* körszakálla volt. A bemutatásnál mondták, hogy ügyvéd, és élénk társalgást folytattunk a kriminálpszichológiáról. Hogy egy bizonyos kérdésre válaszoljak, Idgondoltam magamban egy történetet, amelyet sok apró részlettel színeztem ki. Még beszéltem, amikor észrevettem, hogy a partnerem arckifejezése teljesen elváltozik, az asztalnál pedig különös csönd támadt. Döbbenten hallgattam el. Hál'istennek már a desszertnél tartottunk, így hát csakhamar felálltam és kimentem a szálloda halijába. Ott behúzódtam egy sarokba, rágyújtottam egy szivarra, és igyekeztem végiggondolni a helyzetet. Ebben a pillanatban odajött az egyik úr, aki együtt ült velem az asztalnál, és szemrehányást tett: Mondja, hogy jutott eszébe, hogy ilyen indiszkréciót kövessen el? Indiszkréciót? Igen, azzal a históriával, nem láttam ilyen. Úgy gondoltam, mivel a hölgy tudja, hogy fiatal házasok vagyunk, hát afféle szép dolgokat fog jövendölni. Ehelyett arca gondterheltté vált, kártyái baljós dolgokra utaltak, összekeverte a kártyacsomagot, mégegyszer újra kirakta - meggyőződik arról, hogy kijön-e ugyanaz, mondta. Majd harmadszor is megismételte a lapok kirakását és csak utána kezdte mondani, hogy halálesetet lát, a család egy férfi tagja hamarosan meghal. Nem távoü rokon, szorosan a családhoz tartozik. Mind a három esetben ugyanezt látta. Annak ellenére, hogy az idős hölgy jóslatairól az a hír járta, hogy amit megmond, az be is teljesedik - mégsem hittünk neki. Apósom, aki makkegészségesen akkor még a hatvanas éveiben volt, két-három hónap múlva látászavarokról kezdett panaszkodni. Állapota rohamosan súlyosbodott. Aüg egy-két hét betegeskedés után agyérelzáródás végzett vele. A boncolási jegyzőkönyv tanúsága szerint az érfal hosszú éveken át tartó elmeszesedése, majd egy onnan leváló mészrög okozta az agyér elzáródását. A közelgő katasztrófáról sem ő, sem mi nem sejtettünk semmit. Panaszai nem voltak, kedélye, munkakedve kifogástalan volt. Sokat gondolkodtunk ezen az eseten. A kártyavetőnő honnan tudta mindezt? Hogyan lehetett annyira biztos a dolgában? Kibúvókat sem hagyott a maga számára, mondatai egyértelmű, határozott állítások voltak. Nem volt benne „ha", „esetleg" vagy homályos utalás. Ma már úgy gondoljuk, hogy az információt tulajdonképpen mi vittük magunkkal, s a kártyavetőnő a lapjárás manővere közben telepatikus úton kigyűjtötte belőlünk a hozott információt. Apósom halálához vezető kór éveken keresztül lappangott a szervezetében. Panaszmentes volt, de a szervezetén belüli jeladások bonyolult láncolata az endopátia - tájékoztatta tudatának legmélyebb szféráját a közelgő veszélyre. A végkatasztrófa felé haladó szervezet néma vészkiáltásait szétsugározta, amit mi minden bizonnyal fel is fogtunk anélkül, hogy erről tudomást szereztünk volna. Talán soha nem derült volna erre fény, ha nem jön közbe ez a látogatás, és vendéglátónk nem rendelkezik ezzel a különös képességgel. - Bányai Következik: A telekinézis